Nagyon sok tanulsággal szolgál a 2024-es – egyszerre tartott – EP- és önkormányzati választás. A műfaj különbözőségéből adódóan a választói akarat széttartó volt. Ráadásul megjelent egy új szereplő: Magyar Péter, aki képes volt az ellenzékkel elégedetlen, elsősorban ellenzéki szavazókat összegyűjteni, és egy erőteljes digitális és utcai kampánnyal jó választási eredményt elérni. El kell ismerni, hogy a semmiből indulva a 30 százalékos választási eredmény komoly teljesítmény. Országos párttá még igazán nem vált (mert nem állítottak mindenütt jelölteket), de a helyi eredményei azt jelzik, hogy ha a kormányzó pártok, a Fidesz és a KDNP nem képesek megújulni, nagyobb sebességre kapcsolni, a 2026-os választást elveszíthetik. A TISZA Párt ráadásul a Fidesz 2002-es innovációit veszi át (lopja el) közterületi akciókban, közösségszervezésben, megspékelve az erőteljes digitális jelenléttel.
A TISZA eredményéhez persze az ellenzéki pártok felmorzsolódása kellett, ezek látványos kudarcot vallottak: a magát az ellenzék vezető erejének tartó Gyurcsány–Dobrev-párt szavazótábora megfeleződött, a DK kis párttá vált. Az MSZP, az LMP, a Momentum, az addig is láthatatlan Párbeszéd, a Jobbik (vagyis az összefogás pártjai) a megszűnés szélén táncolnak, vagy már bele is zuhantak a szakadékba. A Mi Hazánk önazonos tudott maradni, hitelessége stabil kispárti pozíciót biztosít neki, ezzel felzárkózott a DK mellé. A Kétfarkú Kutya Párt rétegpártként képes megszólítani elégedetleneket.
Elemzők kimutatták, hogy ha a mostani választás országgyűlési lett volna, akkor a Fidesz-KDNP újból kétharmaddal győzött volna. A csaknem 45 százalékos választási eredmény európai viszonylatban kiemelkedően jó, nincsen még egy olyan kormányzó párt, amely 14 év kormányzás után (ez is unikum Európában) ilyen eredményt ért el. Ez mindenképpen nagy eredmény, de a mélyebb elemzés azért repedéseket mutat, éppen ezért indokolt az önvizsgálat is. Jobb eredményt vártunk az EP-választáson, több olyan korábbi Fidesz-fellegvárt veszítettünk az önkormányzati választásokon, ami mindenképpen figyelmeztető jel (persze nyertünk is néhányat, a szaldó akár pozitív is lehetne…).
Nézzünk körül a magunk háza táján! 2003-2018 között, tizenöt éven át a Fidesz aktív szereplője voltam egy nagy és nehéz budapesti választókerületben. Volt részem sikerekben és kudarcokban egyaránt, követtem el hibákat, ugyanakkor létrehoztam számos közéleti innovációt is. Ez tesz képessé arra, hogy hitelesen vizsgáljam a szűkebb és tágabb közösségem, a keresztény-konzervatív-patrióta szellemiségű tábor jelenlegi helyzetét – különösen a mostani választás tükrében. Az aktív közélettől kissé hátrébb lépve azért megmaradtam aktív közéleti szereplőnek, ezt mutatja a jelen újság hasábjain megjelenő számos véleménycikkem, továbbá újra beléptem a felsőoktatásba is.
Csak néhány jelenséget mutatok be a tisztánlátás érdekében (ennél lényegesen mélyebb és lokális elemzést mindenütt el kéne végezni, egészen a választókörzetekig lebontva). Egy fontos jelzés az aktivisták létszámának csökkenése. A feltétlen lelkesedés és ügybuzgalom apadóban van. Ezt persze indokolja az Fidesz-tagság idősödése, a fiatalok viszonylag csekély számú részvétele. Az országos ifjúságképzés, mint például az MCC, a különböző táborok, a Tranzit és hasonlók (ezek rendkívül fontosak, az ellenzéknek még hasonlót sem sikerül felmutatni) sajnos egyelőre még nem „érnek le a földig”.
Ezen túlmenően érzékelhető a fokozatos jelenlétvesztés, ezért tudta az utcát elfoglalni a TISZA Párt. Nemcsak a terepet „engedte át” a Fidesz–KDNP, de helyben a vitákat sem vállalta fel. A helyi polgári-konzervatív közélet sok helyen – a kampányidőszakok kivételével – szinte nem is létezik. Ezekben benne van egy fokozatos elbizonytalanodás is, a kormányzó pártokban való hit megrendülése. Az állandó „lölözés”, „tiborcozás” célba érni látszik, a korrupció folyamatos emlegetése ellen nem volt a Fidesznek ellenszere (az igazi ellenszer persze az abszolút korrupciómentesség volna, de ez hiú ábránd…). A kormányzati szándékok és irányok hitelessége megkérdőjeleződött sok esetben és ez szétterült, ilyen a pedofil-ügy, ami súlyos önfeladáshoz, két kiváló vezető, Novák Katalin és Varga Judit lemondásához vezetett. Ezt a presztízsveszteséget a Fidesz egyelőre csak jegelni tudta, teljes mélységében tisztázni és gyógyítani nem. A TISZA hirtelen/váratlan felemelkedésében és a Fidesz csak viszonylagosan jó eredményében ezek a tényezők benne vannak.
2019-ben, az aktív közélettől való eltávolodásomkor összeállítottam egy „közéleti füveskönyvet” Tizenöt év – Tizenöt ajánlás címmel. Ezt próbálom aktualizálni és bővebben kifejteni a megújulás és az újbóli intenzívebb helyi aktivizálódás érdekében. Az ajánlásaim elsősorban a különböző szintű helyi vezetőknek szólnak, de mindenkire, minden jóakaratú emberre vonatkoznak. Jelen írás vitairat, illetve annak szánom, olykor provokáció is, szeretném, ha e hasábokon erről a nagyon fontos, a hazánk jövőjét távlatosan meghatározó problémáról gyümölcsöző, őszinte eszmecsere alakulhatna ki. A tizenöt plusz egy pont kiáltványszerű megfogalmazását megtartva, azokat bővebben fejtem ki.
1. A politikai-közéleti szenvedély alapvető az életünkben! Tartsd állandóan ébren! Ez a szenvedély az emberiség közös kincse! Örülj neki! Általa élsz!
Ezt alapvető fontosságúnak tartom, már csak azért is, mert ezt látom apadónak, a közéleti szenvedélyt hiányolom sokszor. Aggasztó jelenség a sokak kivonulása elsősorban a helyi közélet, politika színtereiről. Ennek ellenszere a közéleti/politikai szenvedély újbóli felszítása saját magunkban és a közvetlen társainkban, akkor tudjuk az igazi követőket újra megtalálni.
A szenvedély intenzív lelkesedés vagy kényszerítő vágy érzése valaki vagy valami iránt. Ez lehet egy ötlet, javaslat vagy ügy iránti lelkes érdeklődés, tevékenység intenzív élvezete. Ezekben látok most hiányt, számba kell venni a korábbi lelkesítő megmozdulásainkat és meg kell vizsgálni, hogy sajátmagunkat és a szűkebb-tágabb közösségünket mivel tudjuk újra megmozgatni, hogyan és mivel tudjuk újra felszítani a közélet iránti szenvedélyt. Ez képes megerősíteni az elkötelezettséget, ami a szabadság és az összetartozás közötti egyensúlyt képes kialakítani. Nem helyes, ha ez a politikai-közéleti szenvedély csak a kampányidőszakokban létezik, a teljes életünket hassa át az év minden napján!
2. Csak az itt élők számítanak, ismerd őket! Ők is tudják, érezzék ezt! Legyél képes az akadémikustól a segédmunkásig mindenkit megszólítani! Légy elkötelezett az itt élők iránt! Az emberek az alapvető szeretetreméltóságukban és értékességükben szólíthatók meg! De te is…
Az egyik legfontosabb dolog a hálózat, a network építése lokálisan, a lakóhelyünkön. A „jó pásztor” mentalitás hassa át a vezetőket, kölcsönösen ismerjék a közösség tagjaival egymást. Számos alkalom van arra, hogy számon tartsuk egymást, az internet, a Facebook is alkalmas arra, hogy jelen legyünk a többiek életében. A vezető legyen közéleti szempontból „nyitott könyv”, de az információk ne érintsék túlzottan a magánszférát (kell egy biztonságos hátország a közéleti ember számára). Ne csak beszéljünk az elkötelezettségről, ezt megélhetővé is kell tenni, éreztetni konkrétan itt és most. Ismernünk kell a szükséget és az adakozó kedvet is, legyünk képesek összekapcsolni a kettőt.
Például gyermekeket egyedül nevelő szülőt, munkanélkülivé vált fiatalt észre kell venni és támogatni. Kisközösségek felkarolhatnak egy-egy nehéz sorsú embert, fiatalnak ösztöndíjat adhatnak és figyeljék, támogassák a tanulmányaikban. A fiatal házasokat a gyermekük születésekor komatállal örvendeztethetjük meg, időnként tehermentesíthetjük őket a többes terheléstől, hogy egymásra fordítsanak időt. Hihetetlenül fontos dolog a barátságos megszólítás képessége, tudnunk kell azt, hogy az emberek az alapvető szeretetreméltóságukban és értékességükben szólíthatók meg.
3. Mélyen ismerd a helyet, ahol élsz! Az értékeit és gyengeségeit egyaránt! Fedezz fel mindennap valamit a körülötted élőkben és a környezetedben! Legyél képes távlatokban, programokban gondolkodni! Csak pozitívan!
Globalizált világunkban a lokalizációnak rendkívüli jelentősége van. Ez a helyi közélet alapja: a helyi közösségek, a helyi aktivitások, a helyi munka, az a lakóhely, ahol élünk, azok az intézmények, amelyek a mieink. A mély ismerethez elsősorban azok az elemek tartoznak, amelyek az adott hely szerethető és elismert értékei. Ezektől érezzük a környezetünket különlegesnek és ezt meg is kell tudni fogalmazni. De a környezetünknek nemcsak értékei vannak, hanem árnyoldalai is, rendetlen, bosszantó jelenségei. Ezt a kettőt együtt akkor tudjuk a változásukban is ismerni, ha rendszeresen közösen bejárjuk a körzetünket, helyi sétákat szervezünk, és a közös séták végén kiértékeljük a látottakat, cselekvéssé váltva a felismert értékek megőrzését és a negatívumok felszámolását. Nagyon jó, ha rendszeresen szervezünk közterületi takarításokat, virágültetést, ezzel nemcsak szépítjük a környezetünket, de a jelenlétünket is megerősítjük. Járjunk nyitott szemmel, a kezünk ügyében vannak olyan eszközök, például a mobiltelefon, amelyeknek segítségével rögzíteni tudjuk mind az értéket, mind a visszásságot. Legyenek helyi fórumaink, ahol meg tudjuk osztani a lokális ismereteinket (a …. hely, ahol élünk).
Rendkívül sok jó tapasztalat, úgynevezett jó gyakorlat szedhető össze a nagyvilágban. Legyenek a közösségeinkben olyan emberek, akik nyitottak ezekre és képesek megosztani ezeket, új utakra nyitva a közösséget. Ilyen volt a környezetemben a Miénk a tér! mozgalom (ennek révén nemcsak megújultak terek közösségi közreműködéssel, de visszatérő programok töltötték meg élettel azokat), vagy például a közösségi kertek, amelyek lakótelepi környezetben képesek voltak új, addig elképzelhetetlen aktivitásokra sarkallni az előtte atomizált lakókat. Egy rendkívül szellemes példa: az advent napjaiban a környék családjai feldíszítik, kivilágítják az ablakaikat, és karácsonyig járják ezeket (az egész történést felteszik a Facebookra). Ezek a példák akkor nem halnak el, ha képesek vagyunk távlatosan gondolkodni, programokat szervezni, ezekhez partnereket találni és mindig megújulni.
A szerző építész, volt országgyűlési képviselő