Az ember azt gondolná, egy napilap munkatársa azért dolgozik, hogy jót akarjon az olvasóinak, s megadjon számára minden olyan tájékoztatást, amelytől könnyebben, egyszerűbben, informáltabban igazodik el a mindennapi életben. Függetlenül attól, hogy az újságíró nemzeti, kormánypárti vagy ellenzéki, baloldali érzelmű. Első az olvasó, az ő érdeke szolgálatában kellene mindenkinek dolgoznia.
Itt van ez az iskolai telefon ügy, hogy használhatják-e a diákok a mobiljaikat a tanítás alatt vagy sem. A friss jogszabály szerint szeptembertől kizárólag oktatási céllal lehet használni a mobilokat az iskolában. Ismert, a Madách Gimnázium igazgatója nyilvánosan szembement a jogszabály előírásával, jelezve, hogy nem kívánja azt betartani. Eközben a Nézőpont Intézet felméréséből kiderült: a magyar választók több, mint négyötöde (84 százalék) egyetért ezzel a döntéssel, és jelentős kisebbségben (15 százalék) vannak azok, akik nem értenek egyet vele.
A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Batka Zoltán, a Népszava újságírója éppen a Fideszt vádolja azzal, amit ő csinál. Hangsúlyozta: a kormánypárt politikájának fontos eleme a feszültség élezése, a konfrontáció. Szerinte minél rosszabb a helyzet, annál inkább erőből próbálják megoldani. Batka a Belügyminisztériumhoz tartozó oktatással kapcsolatban megjegyzi, „nem tüntetni, hanem ellenállni kell”, kijelentve: „Ezzel a rezsimmel nem szabad tárgyalni, nem szabad megalkudni – nem erőszakos eszközökkel, de jelezni kell, hogy nem tehet meg mindent.” A rezsim tudatosan rájátszik arra, hogy tudja: a kisebb diáktüntetések után nem történik semmi, bármit átnyomhat erőből.
A gondolkodás elképesztő. Batka olyan intézkedéssel szemben szít ellenállást, amellyel a magyarok elsöprő többsége egyetért. Egyetért azzal, hogy a telefon jelenléte az oktatási idő alatt elvonja a diákok figyelmét, gyengíti a tanulás hatékonyságát, csökkenti a megszerezhető tudás mennyiségét.
Ez a szempont valahogy nem jelenik meg Batkánál, annál inkább a politikai vonal, hogy álljanak ellen olyan intézkedéseknek, amely a politikai ellenzék érdekében focizó balos sajtó, köztük a Népszava számára fontos. Rossz a gyerekeknek, rossz az iskoláknak, de a politikai ellenállás, a kormány elleni hergelés szempontjából szerintük nagyon is megfelelő.
Érdekes módon az érveikre az sem gyakorol hatást, hogy az általuk nagyra tartott, Magyarországot azonban lépten-nyomon támadó Nyugat több országában már jó ideje hasonló szabályozás él az iskolai telefonhasználatra, mint amilyet most vezettek be Magyarországon. Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Németországban már régóta ez a szabály, és senki nem tiltakozik ellene. Az embernek már-már az az érzése, hogy Magyarországon a baloldal számára semmilyen szakmai ügy nem fontosabb a kormány politikai támadásánál.
Batka így támadja az intézkedést: „A madáchos tanárok, diákok egyet tehetnek: minden gyereknek megengedik ezentúl is a telefont. A gyerekek pedig szépen vigyenek magukkal telefont a suliba. Az most a kötelező. Kötelezőbb, mint az Egri csillagok, több köze van a magyar hősiességhez, mint A kőszívű ember fiainak.” Javasol azonban ennél durvább dolgokat is. Mondja – a Mandinert idézem – „esetleg unalmukban kamuprofilról küldjenek néhány meleg éghajlatra elküldést meg dickpicet a bm kukac gov.hu-ra. Amikor csak tudják. Hadd örüljenek odabent a barmok.” Ha nem volna mindenki előtt világos, a dickpic a férfi nemiszervről készült fénykép angol rövidítése. A „barmok” pedig a minisztériumi vezetést hivatott jelölni.
Magyarán mélységesen tisztességtelen magatartásra szólítja föl a diákokat. Kamuprofilokat csináltatna velük, hogy senki ne tudja meg, hogy honnan és ki küld ízléstelen disznóságot, amelyet kultúrember, főleg tisztességes nevelésben részesült diák soha nem tenne. Jellemző módon az ilyen kommunikációnak is van hagyománya a baloldalon. Jól emlékszünk rá, amikor a DK-s Gréczy Zsolt e-mailezte kiválasztottjának nemi szerve fényképét. De ő legalább nem használt kamuprofilt. Persze a kultúremberek kasztjából ki is iratkozott, el is veszítette miatta országgyűlési képviselőségét.
Batka Zoltán ezzel az, ifjúságellenes magatartásával nem tudott elveszíteni semmit, mert saját redakciójában nincs olyan ember, aki számonkérje rajta diák- és oktatásellenes magatartását. Ki is kérhetné rajta számon, ha a Hírklikk idézett Mélyvíz-videóját maga az újság főszerkesztője készítette?
A szerző újságíró
