Az igazság az, hogy megdobbant a szívem, amikor a Telex vezető hírének címében a következőt olvastam: „Elítélte David Pressman, hogy Kövér László nem engedte be az ellenzék LMBTQ-konferenciáját a parlamentbe”. Sőt kifejezetten örömmel töltött el, hogy így történt. Van ugyanis Budapesten számtalan olyan irodaház, ahol gond nélkül megtarthatták a tanácskozást, ahogy meg is tartották, igaz, így nem kerülnek vele az ellenzéki lapok címoldalára.
Jól látszik, hogy a Gyurcsány vezette fiúk-lányok egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy az ilyen tartalmú tanácskozásnak semmi keresnivalója a Tisztelt Házban. A tanácskozáson egyébiránt David Pressman amerikai nagykövet, az EU nagykövetei és Magyarországra látogató uniós miniszterek vettek részt. Kövér László Gyurcsány kérelmére a következő válaszlevelet küldte: „Tájékoztatom, hogy a 2024. szeptember 3-i teremigénylését – tekintettel a 2012. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségemre – nem áll módomban teljesíteni.” A jogszabály szerint a házelnök feladata, hogy biztosítsa az Országgyűlés jogainak gyakorlását, gondoskodjon az Országgyűlés tekintélyének megóvásáról, az Országgyűlés rendjének és biztonságának fenntartásáról, valamint az Országgyűlés munkájának megszervezéséről.
„Politikai szándékot látunk a döntés mögött. Jól jelzi ez a kormány viszonyát az LMBTQ-jogokhoz és -közösséghez” – mondta a konferenciát szervező DK országgyűlési képviselője, Sebián-Petrovszki László.
Nem tudom, mi abban a politikai szándék, hogy Kövér meg akarja óvni az Országgyűlés tekintélyét, szem előtt tartva gyerekeink érdekeinek védelmét.
Úgy érzem, inkább abban van politikai szándék, hogy Gyurcsányék az Országházban akarták megrendezni ezt a konferenciát. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok nem örültek volna neki, egyszerűen azért, mert a Parlamentben a jogalkotással összefüggő feladatokat kell elvégezni és pont. Ahol az Alaptörvény kimondja, hogy az anya nő, az apa férfi, ott mi szükség van ilyen provokatív gondolatokra. Annak fényében pedig különösen így van ez, hogy a parlamentnek meg kellett alkotnia a gyermekvédelmi törvényt, sőt még azt szigorította is, mert az LMBTQ-aktivisták érzékenyíteni akarták a gyerekeinket az óvodákban, iskolákban. És szándékaikról azóta sem tettek le.
Az a borzasztó, hogy magyar politikusoknak egyáltalán eszébe jut, hogy Magyarország Parlamentjében ilyen témájú konferenciát tartsanak. S ha ez a ott nem jön össze, mert Kövér László házelnök karakán módon alkalmazza a jogszabályokat, akkor még nekik áll följebb, s ők látnak politikai szándékot a döntés mögött.
Milyen politikai szándékot – tessék mondani? A gyermekek védelme, egészséges fejlődésüknek előmozdítása a magyar emberek természetes joga. Lehet ebbe politikát gondolni, de ha valaki erre céloz, akkor alapállása jóindulatúnak, konstruktívnak, a magyar törvényeknek megfelelőnek semmiképpen sem mondható.
Természetesen Pressman amerikai nagykövet is rosszallóan szólalt meg az ügyben: „Több mint rendkívüli, hogy egy európai uniós tagállam parlamentjének választott tagjaitól megtagadják a Parlamentbe való bejutást, mert az emberi jogokról kívánnak tárgyalni. Az, hogy megtagadják a Parlamenten belüli üléstermet a testület választott képviselőitől, komoly és aggasztó kérdéseket vet fel.” Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy „Az LMBTQI+ jogokkal foglalkozó parlamenti frakciót alakító magyar parlamenti képviselőknek már kétszer is megtagadták a Parlamentbe való bejutást, hogy hivatalos ügyeket intézzenek. A képviselők találkozóját egy helyi egyetemre helyezték át, mivel Kövér László házelnök úgy döntött, hogy megakadályozza a bejutásukat egy olyan intézménybe, amelynek rendeltetése az összes magyar ember érdekeinek képviselete.”
Tisztelt Nagykövet úr! Tudja ön, hogy a szó szoros értelmében mi az összes magyar ember érdeke? A gyerekeink védelme! Pont.
Ezt senkinek nem lehet felülírni. Ezt szolgálta Kövér László jogszerű és határozott fellépése, s ezért dobbant meg örömmel a szíve a hír olvastán az embereknek is.
A szerző újságíró
