A népességfogyás és a társadalom elöregedése nemcsak nálunk, hanem a világ sok országában előrehaladott stádiumban van. Van azonban egy pár hely, ahol meg tudták állítani a demográfiai hanyatlást. Vajon mit tanulhatunk tőlük?
Nagi egy átlagos japán kisváros, egy kirívó különbséggel: rengeteg a gyerek. Ez azonban nem volt mindig így. Húsz éve a város határozatot kapott a megszűnéséről, amely ébresztőként szolgált a lakosoknak, akik elhatározták, hogy összefogással, önerőből megmentik azt. A polgárok összefogásával egy revitalizációs terv született, amelynek központjában a családbarát környezet és a gyermeknevelés segítése állt. Masachika Oku polgármester szerint „az emberek nagy lelki változáson mentek keresztül”, amikor megértettek, hogy Nagi megmaradása forog kockán.
Első lépésként gyermekbarát közösségi tereket hoztak létre, ahol a szülők jelképes összegért bármikor otthagyhatják gyermekeiket pár órára tapasztalt szülők, köztük időskorúak felügyelete alatt. Ezek a helyek a szülők kedvenc helyeivé váltak, ahol pihenhetnek, barátkozhatnak, és összevethetik a gyermekeik nevelésével kapcsolatos tapasztalataikat, amely különösen az első gyermeküket nevelő családok számára bizonyult különösen hasznosnak.
Az önkormányzat létrehozott olyan munkahelyeket is, ahol a gyermekes édesanyák munkát vállalhatnak rugalmas időbeosztással, akár heti pár órában. A cél egyensúlyt teremteni a családi élet és a munka között, továbbá a gyerekek nevelését élvezetessé tenni azáltal, hogy az önkormányzat az önkéntesek bevonásával segít a családoknak a szorongást és stresszt okozó helyzetek kezelésében. Ebbe igyekeznek bevonni mindenkit, az idősebb lakosokat is. Erős a közösségi szellem, több családbarát városi intézményt is az időseket is magába foglaló önkéntesek hálózata üzemeltet.
Nagi immár húszéves, családközpontú revitalizációja számtalan inspiráló programot hozott létre. Például a városban minden gyermek születése ünnep. Modern, megfizethető bérlakások épültek a fiatal családok számára részben önkéntesek segítségével. Sokféle alkalmi promóciót is hirdetnek, amely anyagi juttatásokkal ösztönzi a fiatalokat a családalapításra és a gyermekvállalásra.
S hogy mindennek mi lett az eredménye? 2005-ben Nagi termékenységi rátája a japán átlaghoz közeli, 1,4 volt, ez 2014-re a duplájára, 2,8-ra nőtt, és azóta is stabilan e magas érték körül alakul. A sokféle családbarát programnak köszönhetően ma már a háztartások felében három vagy több gyermek van. Ezt sokan egyfajta demográfiai csodának tartják, s ennek okán messze földről jönnek a különféle delegációk, hogy megnézzék és tanulmányozzák a híres családbarát város működését.
Hwacheon megye Dél-Koreában is hasonló gondokkal küzdött, és ott is a közösség összefogásával sikerült jelentős eredményeket elérni és megduplázni a születésszámot. Egyik érdekes újításuk a szülés utáni pihenőközpontok létrehozása, amely általában két hétig ingyen biztosítja az újdonsült édesanyáknak a szükséges pihenést, és segíti őket az anyaságba való átmenetben. Erőfeszítéseik eredményeképpen a megyében a termékenységi ráta 1,4-re emelkedett, amely még mindig nagyon alacsony, de így is a dél-koreai átlag duplája.
Georgiában (Grúziában) is hosszú évtizedekig egyre kevesebben születtek, amley arra késztette a georgiai ortodox egyház pátriárkáját, II. Iliát 2007-ben, hogy felajánlja, hogy személyesen keresztel meg minden harmadik vagy többedik gyermeket, aki az ő bejelentése után születik. Nagy megtiszteltetésnek és áldásnak tartják a georgiai ortodox egyház híveinek körében, ha valakit a pátriárka keresztel meg, így nem meglepő, hogy a pátriárka kezdeményezésére megmozdult az ortodox egyház közössége, és a születések száma csaknem ötven százalékkal nőtt, és azóta sem esett vissza. II. Ilia azóta évente négyszer tart tömeges keresztelőszertartást. Már csaknem ötvenezer keresztgyermeke van, a georgiai termékenység pedig azóta a biológiai önfenntartáshoz szükséges érték közelében van.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a falvak, városok lakosai, önkormányzatai és a vallásos közösségek is sokat tehetnek azért, hogy elegendő gyermek szülessen a népesség szinten tartásához. Érdemes lenne alaposan átgondolni, hogy a nemzetközi példákból merítve és a magyar kultúrára és hagyományokra építkezve milyen programok javasolhatóak az ez iránt érdeklődő közösségeknek a családbarátabb környezet létrehozásának elősegítésére.
Sokat segíthetne például olyan ősi magyar népszokások felelevenítése, mint a komatál, amely alapgondolatában nagyon hasonló a koreai szülés utáni pihenőközpontokhoz. A komatál még pár évtizede is gyakori szokás volt elsősorban a falvakban. Nagy segítség volt, hogy a szülés után mindennap valaki más készített ételt az édesanyának és családjának, hogy az anya mihamarabb megerősödhessen és minél többet tudjon pihenni. A komatál készítője nemcsak erőt, egészséget és bő tejet kívánt az édesanyának, de ellátta jó tanácsokkal is, amely egyben a közösségi összetartozás érzését is erősítette. Jó lenne legalább ezt a kis gondoskodást minél több édesanya számára megszervezni.
A világ sok országában és hazánkban is komoly probléma a népességfogyás és az elöregedés. Ennek megállítására szerte a világon sokféle intézkedést hoztak, kevés sikerrel. Meglepően ritkán sikerül a termékenységet tartósan legalább a biológiai önfenntartáshoz szükséges szintre növelni. Azonban nem szabad feladnunk a reményt, hogy ez egyszer nálunk is megvalósul, bármilyen lehetetlennek is tűnik, mert a szó szoros értelmében élet és halál kérdése, hogy ezt sikerre vigyük. Ezért is tartom nagyon fontosnak a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának az e témában végzett, magas színvonalú munkáját, és vagyok hálás érte.
A szerző informatikus
