Szirtes Györgyi
2024. szeptember 11. szerda. 6:26
A csontritkulás a csont szilárdságáért elsősorban felelős ásványi anyag megfogyatkozását jelenti, amelyet a csont szerkezetének és anyagi minőségének károsodásai kísérnek, a későbbiekben a sérülés veszélyeit növelik. Az ásványi csonttömeg pontosan megmérhető csontsűrűségméréssel, a csont szerkezeti és minőségi változásait pedig az ultrahangvizsgálat tükrözi.
A csontsűrűségmérés célja a csonttömegcsökkenés kockázatának, vagy – a betegségre jellemző tünetek megléte esetén – a csökkent csonttömeg felismerése vagy kizárása.
A csontsűrűségmérés fontosabb javallatait a 65 év feletti életkor, a csontritkulással összefüggésbe hozható csonttörés kockázati tényezői és a röntgenvizsgálattal felismert csigolyadeformitás képezik. Csontritkulás-ellenes gyógyszeres kezelés indítása előtt minden esetben indokolt a vizsgálat elvégzése.
A csontritkulással összefüggésbe hozható csonttörések kockázatát bizonyos állapotok illetve betegségek növelik. Ezek közé tartozik a 65 év feletti életkor; a női nem; a férfiaknál a herék csökkent működése miatti hormonzavar; az alacsony testtömeg; a csontritkulás és/vagy azzal összefüggésbe hozható csonttörés a családi kórelőzményben; a korábbi, nem balesetből eredő csonttörés; a a szteroidhormonok és a pajzsmirigyhormonok fokozott hatása; a mozgáshiány; az az elesés fokozott kockázatával járó állapotok; az idült máj- és vesebetegségek; a dohányzás és az alkoholfogyasztás.
A csontsűrűségmérés abszolút ellenjavallatát képezi a terhesség. Relatív ellenjavallatot jelent a röntgenkontrasztanyag vagy sugárzó izotóp jelenléte a törzsben, valamint az elhízás.
