A Balaton két medencéjében nyolc helyszínen végeztek méréseket. 50 mikrométer és egy milliméteres tartományban vizsgálódtak a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének (BLKI, Tihany) munkatársai a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE, Gödöllő) kutatóival közösen. Különböző technológiákkal egy köbméter vizet szűrtek át, és hétfajta műanyagot azonosítottak a vizsgált mérettartományban. A polipropilén, a polisztirol és a polietilén voltak a leggyakoribb műanyagok, amelyek elsősorban fóliákból, PET-palackokból, zacskókból, ruházatokból és hőszigetelő anyagból (hungarocell) kerültek a vízbe.
A vizsgálatokat kiterjesztették a Kis-Balatonra is, ahol átlagosan hét-nyolc mikroműanyag szemcsét találtak a kutatók ezer liter vízben, míg a Balatonban 21-et.
„Ez utóbbi szám talán nem tekinthető kirívóan magasnak, noha 67 európai tó esetében 7,3 átlagos szemcseszámot számoltak össze a kutatók, igaz, más vizsgált mérettartományban (310 mikrométer és öt milliméter között) és eltérő módszerekkel. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az édesvízi tavakat egyelőre még kevésbé vizsgálják, mint a tengereket, óceánokat és a folyóvizeket” – hangsúlyozta Svigruha Rékát, a HUN-REN BLKI tudományos munkatársa.
A kutató hozzátette, hogy az európai folyóvizekben átlagosan 0,03-187 ezer között is lehet a mikroműanyagok száma köbméterenként. Magyarország egyik legszennyezettebb vizében, a nagy szemétszedésen nemrég átesett Bodrogban pedig tízszer annyi, 214,8 mikroműanyagot mértek egy köbméter vízben, mint amennyit legutóbb a Balatonban.
Svigruha Réka szerint még gyerekcipőben járnak azok a kutatások, amelyek a mikroműanyagok lebontását célozzák különböző baktériumokkal, gombákkal. A kutató ezért a megelőzésre helyezné a hangsúlyt. Ezt el lehet érni például a szennyvíztisztító-telepek szűrésberendezéseinek fejlesztésével. Emellett sokkal környezettudatosabban kellene a műanyag termékeket használni például a vízparti nyári fesztiválok idején.
A kevesebb műanyag használata azért is indokolt a vízpartok környékén, mert azok könnyen eljuthatnak az emberi szervezetig is. A balatoni kutatók ezért olyan vízibolhákkal kísérleteztek, amelyekkel különböző fajta mikroműanyagokat etettek. A vizsgálatból kiderült, hogy a mikroműanyagok befolyásolják az apró állatok növekedését, és a szaporodásukra is negatívan hatnak. A vízibolhák ugyanis táplálékként veszik magukhoz szűrögető életmódjuk során a mikroműanyagokat, de abból nem jutnak tápanyaghoz.
„Rajtuk keresztül a halakon át a táplálékláncba is begyűrűzhetnek ezek az apró szemcsék, és ez hosszabb távon megzavarhatja a természetes ökoszisztéma stabilitását” – hangsúlyozta a HUN-REN BLKI kutatója.
A mikroműanyagok alatt az öt milliméternél kisebb szemcséket értik, amelyek forrásai legtöbb esetben például a ruhamosásból származó szálak, a kozmetikai termékekben lévő apró szemcsék, vagy a fóliák, zacskók és műanyag palackok lassú bomlási folyamatainak termékei. Ezeket a szemcséket a vizsgálatok már az állatok és az ember szervezetében is kimutatták.
