Gyurcsány Ferenc, a magyarországi politika kikezdhetetlenül legelutasítottabb alakja, szereplője, miközben pártja hónapról-hónapra lapos kúszásban csúszik lefele a parlamenti küszöb irányába, úgy tűnik, maga továbbra sem kíván eltávozni a reflektorfény világából. Mi több, hétről-hétre meglep bennünket valami új nóvummal (sic!) – a régiekben már nem bízik? –, hol az derül ki róla, hogy titokban álnéven regényt ír, most meg az, hogy kvázi filozófusként bölcselkedik a nemzetek, társadalmak, az emberiség nagy kérdéseiről, útvesztőiről, megpuccsolt elődjét, Medgyessy Pétert idézve, útelágazódásairól.
Azokra bőven akad most példa a nagyvilágban is, idehaza a belpolitikában is. Fletó pártja, a Demokratikus Koalíció például már annyira elágazódott, irányt vesztett, hogy az európai egyesült államok lázálma végképp elveszett valamelyik kikötőben, az új idea, a szociáldemokrácia is mintha gyorsan lepottyant volna a hajó fedélzetéről, a gyurcsányista fővárosi potyautasokat épp most kezdik kihajigálni a túlsúlyossá vált Karácsony-csónakból. S ez csupán a zenei aláfestés.
Mi tagadás, Gyurcsány az említett bölcselkedésben sem tehetségtelen, az Indexben a napokban írt elemzése például egészen figyelemreméltó. Le a kalapot, barátaim! Gyurcsány arról értekezett, hogy a nemzeti stratégiát olyan tudatos, összefüggő, megtervezett, az állam egész életét átható, a rendelkezésre álló erőforrások felhasználását meghatározó kormányzati cselekedetek összességének tekinti, amelynek célja az adott ország regionális, globális pozíciójának megvédése, korrigálása, megváltoztatása.
Pazar definíció. Vitathatja-e ezt bárki is? Oldalakon átívelő igazság, bravó, Feri. Mint fejtegeti, a nemzeti stratégiának egyetlen egyszerű kérdésre kell válaszolnia: mi legyen az ország pozíciója a világban? Szerinte három alapstratégia létezik. Az első a magát végveszélyben érző nemzet megmentése. (Itt, mondjuk, még nem tartunk. Ezt nem ő mondja, hanem én. Ezt egyelőre tegyük zárójelbe.) A második a már elfoglalt – talán szerencsésebb lenne úgy fogalmazni: eddig követett – pozíció megőrzése. Ez a békebeli verzió, jegyezzük meg. A harmadik egy új, a korábbinál befolyásosabb helyzet elérésére irányuló stratégia kimunkálása. Erre tett most kísérletet Kötcsén elmondott beszédében Orbán Viktor magyar miniszterelnök, amikor semlegesebb külpolitikai és a magyar érdekeknek jobban megfelelő gazdaságpolitikai doktrínát hirdetett meg a háborgó világban.
Micsoda fordulat, gondoltam elsőre, húsz év után van valami, amiben Gyurcsány Ferenc egykori (bukott) miniszterelnök legalább az elvek és a stratégiák szintjén egyet ért a jelenleg regnálóval, akit ez ideig patás ördögként írt le, s a teljes kormánypárti elitet börtönnel fenyegette. Már-már magam is megijedtem, hogy a rettenetes hőgutában, amiben az elmúlt heteinket éltük, Fletó megtért, esetleg meghibbant, hogy ennyire megjuhászodott. De szerencsére nem, nagyon is jól van, tud még a régi lenni, nem fordult meg vele a világ. Csupán sok-sok kacskaringón ment keresztül –, amelyben a vesztfáliai békétől az amerikai életérzésen keresztül Kötcséig is eljutott. Záró megjegyzésként megállapította: az orbáni út, az orbáni stratégia teljes tévedés. Gyurcsány szerint ugyanis az orosz–ukrán háború szemüvegén keresztül nem lehet értelmezni a globális kihívásokat. Ez a háború csupán egy tragikus, Oroszország által ácsolt mellékszínpada a nagyszínpadon folyó globális vetélkedésnek, ahol Oroszország nem kapott szerepet.
Gyurcsány Putyint leírta. Mert már nem odavaló. Így aztán a bölcselkedőt idézve a magyar kormányfő tévedése nem intellektuális természetű, hanem kiszolgáltatottságának lelepleződése. Kapaszkodókat keres, hogy mentse a bűnös putyini politikát. Ez utóbbi is nagy bajban van, ha „ilyen emberek” segítsége kell neki. Mármint Orbánnak. Zsák és a foltja találkozott – hirdet kérlelhetetlenül ítéletet Fletó.
Csak kérdem, az nem úgy volt, hogy ő ment kétszer is Moszkvába még miniszterelnökként Putyinhoz, mielőtt New York-ba szaladt az IMF karjaiba esni? Az nem úgy történt, hogy ő fogadta Vlagyimirt – Totó kutyával együtt – az Apró-villában egy Druzsba-látogatáson, abban a házban, ahol az ötvenhatos forradalmárokkal szembeni megtorlás vezető kommunistája élt? Az nem úgy volt, hogy Gyurcsány írta alá az előszerződést Putyinnal Paks II-ről? Az nem úgy volt, hogyha Gyurcsány szerint Putyin a zsák, akkor ő volt a foltja?
De úgy volt.
A szerző újságíró
