– Az EP-választások előtt, de közvetlenül utána is az európai fősodor – a nemzetközi sajtó és a politikum egyaránt – azon csámcsogott, hogy a Fidesz mindenhonnan kiszorul: nem veszik fel az ECR-be, talán az ID-be sem mehet, szóval, egyedül marad… Aztán jött hír, hogy alakul egy új frakció, és néhány nap alatt kiderült: a Patrióták a Konzervatívokat is megelőzve a harmadik legnagyobb képviselőcsoportot fogják adni. Elárulná, hogyan sikerült ilyen gyorsan egy ilyen erős szövetséget létrehozni?
– A Patrióták frakció megalakulására nagyon büszkék vagyunk. Fontos, komoly lépés volt, hiszen 12 országból 13 párttal, 84 képviselővel az EP harmadik legnagyobb frakciója lett a Patrióták Európáért. Persze, láttuk a fanyalgást, megrettenést az ellenzőink részéről. De nem engedtük, hogy ez elterelje figyelmünket a feladatról. A választási eredmények tükrében arra törekszünk – és arra törekedtünk már a kampány során is –, hogy hangot adjunk azoknak az európai választópolgároknak, akik változást akarnak.
Brüsszel az elmúlt öt évben a Parlament asszisztálásával nagyon sok mindent rosszul csinált: rengeteget ártott az európai embereknek, figyelmen kívül hagyta az Unió érdekeit. Ezt a júniusi európai parlamenti választások eredményei is világosan bizonyítják: az európai tagállamok nagy részében azok a pártok erősödtek meg, amelyek megértették az európai polgárok változás iránti igényét.
A Patrióták frakciót az ilyen pártok alapították. Határozottan szemben állunk a brüsszeli status quo megőrzését szolgáló elvtelen paktumokkal, a brüsszeli bürokraták önkényeskedésével és centralista, szuverenitásunkat sértő föderális nézeteket erőltetőkkel szemben. Célunk, hogy az uniós döntéshozókat visszatérítsük a józan ész terepére. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy végre hatékony megoldást kell találnunk például az illegális migráció megállítására. Az eddigi brüsszeli javaslatok kudarcot vallottak, nem kínáltak megoldást: az előző ciklusban áterőltetett migrációs paktumot felül kell vizsgálni, hogy meg tudjuk végre védeni a külső határainkat. De ebbe körbe tartozik a versenyképesség kérdése is: a méregzöldre váltott „Green Deal” oltárán az Unió feláldozta a versenyképességét – a mutatóink nagyon sokat romlottak az utóbbi időkben. Brüsszel megnehezítette továbbá a mezőgazdaságból élők helyzetét is, tulajdonképpen veszélyezteti az élelmiszerbiztonságunkat, és egymás után hozza az olyan határozatokat, amelyek végeredményben az ipari kapacitások leépüléséhez vezetnek.
Mi hiszünk az erős nemzetek együttműködésére épülő európai projektben. Abból indulunk ki, amiből annak idején az alapító atyák: ők azért egyesítették Európát, hogy népei békében és biztonságban fejlődhessenek. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a brüsszeli fősodor képtelen kezelni a belső válságokat, és közben minden eszközzel támogat egy, a szomszédunkban zajló háborút, mit sem törődve a kockázatokkal: azzal, hogy az Unió egyre mélyebben sodródik bele ebbe a konfliktusba.
Tehát számos olyan probléma van, amelyet másképp kell kezelni, és ezért örülünk, hogy sikerült egy olyan a hazafias frakciót létrehozni, amelynek tagjai ezekben a kérdésekben hasonló módon gondolkoznak. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a Patrióták egyöntetűleg elutasíták el azokat a centralista, föderalista törekvéseket, amelyek ma az Európai Bizottságot jellemzik. Ezek tarthatatlanok, hiszen veszélyeztetik a tagállami szuverenitást, és a tagállamok közötti jóhiszemű együttműködést, amire az egész Európai Unió épült.
– Van a jobboldalon két másik frakció is, amivel akár konkurálhatnának, akár együtt is működhetnének: a Konzervatívok és a Szuverenisták. Velük milyen most a viszony?
– Hosszútávon a Konzervatívokkal szoros együttműködést lehet kialakítani a jó ügyek mentén. A változáshoz erő kell, amely az Európai Parlamentben szavazatokban mérhető. Például a migráció és a nemzeti szuverenitás védelme többek között két olyan kérdés, amelyről hasonlóan gondolkodunk. Szóval úgy gondolom, hogy a jobboldalon meg tudunk teremteni az összefogást, a hatékonyabb érdekképviseletet. Minden esély megvan rá. Ez egy folyamat, nem egyik napról a másikra fog megtörténni, de a Patrióták készen állnak arra, hogy egy nagyobb jobboldali együttműködés részévé váljanak. Az együtt szavazást más frakciók esetében sem zárom ki. Az európai jobboldal feladata, hogy megtörje az elvtelen paktumokon alapuló status quo-t, amihez a Néppárt a választók világosan kifejezett akarata ellenére a balliberális oldallal együtt ragaszkodik.
– Ha már a választói akarat: Németország két tartományában választásokat tartottak szeptember elején. A CDU nem ért el rossz eredményt, de nincs oka örömködni, a kormánypártok (a szocdemek, a zöldek és a liberálisok) pedig teljesen leszerepeltek, miközben a rendszerkritikus pártok Szászországban és Türingiában is megerősödtek. Mégis, mintha senki sem akarna tudomást venni az eredményekről. A fősodor a populizmus veszélyeiről értekezik, és azt keresi, hogyan lehetne „kicselezni” a választókat. Ez a fajta elitista arrogancia – hogy mindegy, mit akarnak az emberek, majd a szakértők és a status quo pártjai eldöntik helyettük, mi a jó – érződik az EU intézményeinek hozzáállásán is. Vagy belülről szemlélve nem ennyire tragikus a helyzet?
– Az európai fősodorba tartozó elit, ahogy az előbb is mondtam, a status quo fenntartásában érdekelt, amit viszont a választópolgárok többsége elutasít. És mivel a helyzetük egyre bizonytalanabb a támogatottságuk csökkenése miatt, elvtelen paktumokat kötnek. Ezek alapján kiosztják egymásnak a vezető tisztségeket az Európai Parlamentben, megerősítik az Európai Bizottság elnökét hibái ellenére, és végül folytatják, amit eddig is csináltak, miközben nem vesznek tudomást az európai emberek akaratáról, nem törődnek a realitásokkal. A saját háborúpárti, föderalista, nemzeti szuverenitást háttérbe szorító álláspontjukat erőltetik.
– Ön az idén jubilált: húsz éve immár, hogy az EU-csatlakozásunk pillanatától kezdve EP-képviselő. 2004 óta válságok sorozatát éltük meg. Miben volt más az Európai Unió akkor, amikor beléptünk? Mit tapasztalt? Hogyan élte meg belülről a változásokat?
– Az egymás iránti tisztelet hiánya az, ami a legszembetűnőbb. Ez igaz a képviselők egymás közötti tiszteletének hiányán túl a tagállamok egymás közötti viszonyára épp úgy, mint az uniós intézmények és a tagállamok kapcsolatára. A kölcsönös tisztelet kezd teljesen eltűnni az európai politikából, és ehhez hozzáadódik, hogy az Európai Bizottság kész politikai nyomást gyakorolni bármelyik kormányra, ha az eltérő álláspontot képvisel attól, amit Brüsszel elvár. Ez ilyen erőteljesen korábban elképzelhetetlen volt.
Ha az Európai Parlamentben vannak képviselők, akik mernek más véleményen lenni, mint a fősodor, akkor igyekeznek karanténba zárni őket. Tehát a szabadságjogok, a szabad véleménynyilvánítás már nem ugyanazt jelentik, mint amit jelentettek két évtizeddel ezelőtt.
Brüsszelben gyökeret vert egy olyan felfogás, hogy ha azok nyernek egy választáson, akik a fősodorhoz tartoznak, és azt mondják, amit elvárnak tőlük, akkor az egy demokratikus választás volt, ha nem azok nyernek, akkor jön a megbélyegzés, a nyomásgyakorlás, és az adott országot kikiáltják autokráciának. Gondoljunk csak arra, mit tett velünk az elmúlt időszakban az Európai Bizottság: visszatartotta a Magyarországnak, egy teljes jogú uniós tagállamnak, jogosan járó pénzeket, kiszorította a magyar diákokat az Erasmus programból, a kutatóinkat pedig a Horizont programokból, és még arra is képes volt, hogy egy elnökséget adó ország rendezvényeire nem delegálja a biztosait. Ezek a politikai zsarolás egyértelmű eszközei.
Fontos megjegyezni: amikor Brüsszelben és Strasbourgban nem tartják tiszteletben az alapvető szabályokat, a saját maguk által kialakított szokásjogot vagy az uniós alapszerződéseket, az aláássa az európai együttműködést. Ez szép lassan erodálja és szétveri az Uniót. Ezért is fontos, hogy létrejött a Patrióták frakciója, és ezért kell, hogy legyen egy olyan összefogás a konzervatív jobboldalon, amelyik be tudja bizonyítani, hogy igenis van európai alternatíva. Tiszteljük Európát, és szeretnénk megtartani olyannak, amilyennek megörököltük: ahol a keresztény gyökereink, a hagyományaink, a kultúránk becsben tartott értékek. És ahol megadák a kellő tiszteletet a demokratikus választásokon győztes pártoknak és az általuk alakított kormányok hatásköreik szűkítése helyett.
– Beszéljünk egy kicsit a fent említett problémákról. Migráció. Van egy paktumunk, amire sokan azt mondják, hogy nem kínál valós megoldást a válságra. És ezt erősíti – ugyanakkor a kettős mércéről is árulkodik –, hogy a közelmúlt hírei szerint Németország bevándorlókat toloncolt vissza Afganisztánba, míg nekünk magyaroknak korábban azt mondták, hogy még Szerbia sem biztonságos harmadik ország; az olaszok Albániába deportálnák a migránsokat, Finnország visszafordítja az Oroszországból és Belaruszból érkezőket… Aztán ott van az uniós bíróság ítélete: Magyarországot 200 millió euróra büntették, ugyanakkor Brüsszel nem fizeti ki a határvédelem költségeit. Hogy van ez, és mi a Patrióták javaslata?
– 2015 óta Magyarország bebizonyította, hogy igenis meg lehet állítani az illegális bevándorlást a külső határoknál. A külső határokat Magyarország nem csak magának védi, hanem egész Európának. Az EU külső határainak védelme minden tagállam érdeke, és mi példát mutatunk arra, hogyan lehet ezt hatékonyan végrehajtani. Ami nálunk működött, másoknál is működhet. Ez az, ami nemtetszést vált ki Brüsszelben: hogy példát mutattunk abban, hogy az illegális migrációra adott elhibázott brüsszeli javaslatra van más, jobb, hatékonyabb megoldás. Ezért van az, hogy nemhogy nem segítik anyagilag szinte egyáltalán a határvédelmünket, hanem még büntetik is. Ez szerintem felháborító és teljes mértékben elfogadhatatlan.
De ugyanezt látjuk a gyermekvédelmi törvényünk esetében is. Mivel nem állunk be a sorba és nem engedjük be a gender propagandát az iskoláinkba, erre válaszul Brüsszel eljárás indít ellenünk és büntetni akarnak. Brüsszelben már meg sem próbálják leplezni, sőt nyíltan kimondják, hogy nyomásgyakorlásra használják az uniós pénzeket, eljárásokat, eszközöket, ami, mint már mondtam, teljes mértékben elfogadhatatlan, rombolja az európai együttműködés egészét.
A Patrióták szerint, a határokat meg kell védeni, és sem a Parlament, sem a Bizottság nem használhatja politikai nyomásgyakorlásra az uniós forrásokat. Azt pedig a választókra és a nemzeti parlamentekre kell bízni, hogy eldöntsék egy-egy tagállamban hogyan, milyen értékek szerint és kikkel akarnak együtt élni.
– Az üzenetről eszembe jutott, hogy a 30 éve az EU előszobájában toporgó Törökországra lényegében rá csapták az ajtót a közelmúltban, és most Recep Tayyip Erdogan bejelentette csatlakozási szándékát a BRICS-hez. De Szerbia is kacérkodik a gondolattal, nem függetlenül attól, hogy Brüsszelből csak kioktatást kapott eddig…
– A Nyugat-Balkán egészére vonatkozóan igaz, hogy az EU nem tartotta be az ígéreteit. Többször elhangzott, hogy felgyorsítják a csatlakozási eljárást például Szerbia esetében, aztán mindig lett egy új feltétel, egy újabb céldátum… Ezért is örülök, hogy az uniós elnökségi programunknak többek között ez az egyik prioritása: hogy tartsa be az Unió a Nyugat-Balkánnak tett ígéreteit, és őrizze meg szavahihetőségét. A csatlakozás nemcsak a Nyugat-Balkán érdeke, hanem az Unió stratégiai és geopolitikai érdeke is. A nyugat-balkáni térség biztonsága és stabilitása minket is véd, fontos ügy tehát.
– Szóba került a versenyképesség is. Nagyon sokat lehet hallani arról, hogy fel kell lendíteni az európai gazdaságot, de lehetséges ez addig, amíg nincs béke Ukrajnában?
– Valóban, a szomszédunkban zajló háború megrengette meg az európai gazdaságot. Itt van az ideje, hogy az európai döntéshozók ki merjék mondani, hogy fegyverszünet kell, béketárgyalások kellenek, és elég volt a pusztításból, mert ez egész Európa kárára van. Nem sodródhatunk tovább egy nagyobb és beláthatatlanabb konfliktus felé. Az Uniónak ezt kellett volna az elejétől kezdve képviselnie. Azokat a lehetőségeket kellett volna keresnie, hogy mit lehet tenni a mielőbbi tartós béke megvalósításáért. A háború következménye többek között az energiaárak megemelkedése, ami nagyon sokat ártott nekünk. A béke az egyik előfeltétele a gazdaság fellendülésének. Emellett az Unió elveszítette versenyképességét, világgazdaságban elfoglalt vezető helyét és szerepét, nagy kihívások előtt áll. A magyar elnökségi program erre a területre is részletesen reflektál és a problémák hatékony kezelésére hívja fel a figyelmet.
– Ahogy lementek a választások, kezdődött a nyári szünet. Igazából most indul be az élet Brüsszelben és Strasbourgban: megkezdik a működésüket az új parlamenti szakbizottságok, kiosztják a portfóliókat a Bizottságban. Mire számít, milyen csatákra és milyen eredményekre az ősz folyamán?
– Kemény ősz elé nézünk, komoly csaták lesznek számos területen. A migráció és az ún. méregzöld „Green Deal” visszatérő nagy témák. Ez utóbbival is összefüggésben újra elő fog kerülni az agrárkérdés, mivel a gazdák problémái továbbra is megoldatlanok. Az előző parlamenttől megörököltünk számos olyan ügyet, amelyek azt vetítik előre, hogy újabb támadások készülnek a tagállami szuverenitás ellen és további törekvésekkel számolhatunk a centralizmus erősítése, a brüsszeli bürokraták hatáskörének kiszélesítése kapcsán. Ezek olyan küzdelmek, amelyekben fel kell vennünk a harcot. És természetesen a béke hangját is folyamatosan hallatnunk kell, mert az uniós eliten eluralkodott a háborús pszichózis. Küzdelmes időszak lesz.
– Igen, ennek kapcsán az embernek néha olyan érzése támad, mintha a háborút ürügyként használnák fel arra, hogy még több hatáskört lehessen elvonni a tagállamoktól.
– Erre mi azt mondjuk, hogy a háborús pszichózis helyett a józan ész kellene, hogy diktáljon. Tehát az, hogy az európai emberek életét és érdekeit helyezzük a középpontba. Ehhez pedig lépésről lépésre kell haladnunk. Most az első és legfontosabb a háborús pusztítás megállítása, ennek módja az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások megkezdése. A brüsszeli vezetésnek most erre kellene koncentrálnia. Hosszú távon pedig a béke megteremtése és megőrzése a feladat, amiért anno az Unió alapító atyái az európai együttműködést létrehozták.
