A transzgenerációs trauma az eseményt elszenvedőtől a következő nemzedéknek vagy nemzedékeknek is átadódhat. Kiindulópontja lehet egyéni- vagy kollektív trauma is, mely az egész közösséget érinti kulturális, vallási, etnikai vagy más alapon.
A transzgenerációs trauma kutatása
A jelenséget a hatvanas évek óta vizsgálják, az első kutatások a holokauszt túlélőivel és leszármazottaikkal foglalkoztak. A későbbi elemzések során más csoportokat is vizsgáltak, akik valamilyen történelmi trauma áldozatai lettek, illetve olyan személyeket is, akiket egyéni traumák értek.
A trauma átadásának mechanizmusáról jelenleg is folynak kutatások, a „tovább örökítésnek” valószínűleg pszichológiai, szociális, kulturális, neurobiológiai és genetikai alapjai is vannak. A szakértők egy része párhuzamot von a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) és a transzgenerációs trauma között, így a két probléma kutatása egymás megértését is segíti.
A transzgenerációs trauma főbb tünetei
Az utódok a felmenőik korábbi traumáira utaló jeleket anélkül mutatják, hogy a traumát átélték volna, vagy akár hogy tudnának róla.
A transzgenerációs trauma jellemző megjelenési formái:
- depresszió;
- szorongás;
- hipervigilancia (túlzott készenléti állapot);
- alacsony önértékelés;
- öngyilkossági gondolatok és viselkedés;
- rémálmok;
- betolakodó emlékek;
- negatív érzelmek túlsúlya;
- érzelmi megközelíthetetlenség;
- szerhasználat;
- erőszakosság és agresszió;
- kulturális identitás sérülése;
- skizoid személyiségjegyek (magának való, visszahúzódó, „különc”);
- kommunikációs készség sérülése;
- hiperaktivitás;
- pszichoszomatikus tünetek.
Az érintett családokban nem ritka, hogy a szülők vagy a gyermekek nem tudnak a szerepüknek megfelelően működni, ahogy az is előfordulhat, hogy az adott trauma több nemzedéken keresztül jelentkezik (például minden nemzedékben jelen vannak a bántalmazó kapcsolatok). A megjelenés olyan extrém szintig is eljuthat, mint például a több nemzedékkel később előforduló anorexia, mely az éhezésnek kitett felmenő traumáját hozza elő.
A témát érintő kutatások világosan igazolták, hogy egy traumát átélt embercsoport utódainál a többi emberhez képest szokatlanul nagy arányban fordul elő a depresszió, a szorongás, a kábítószerhasználat és más, a traumával kapcsolatos következmények.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fenti tüneteket érzékeli magán vagy családtagján, fontos, hogy mielőbb pszichológushoz vagy pszichiáterhez forduljon. A területileg illetékes pszichiátriai gondozót közvetlenül is felkeresheti, a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.
A transzgenerációs trauma kiváltó okai
A transzgenerációs trauma hátterében mindig valamilyen traumatikus életesemény áll, mely érinthet egy egyént (pl. támadás, nemi erőszak) vagy egy közösséget (pl. éhínség, népirtás, háború, természeti katasztrófa túlélőit). Arra, hogy a trauma hogyan adódik át a következő nemzedékeknek, többféle magyarázat is van – a különféle folyamatok valószínűleg egymást kiegészítve hatnak.
A trauma örökítésének pszichológiai és kulturális példái
- A traumák elszenvedői gyakran nem beszélnek az eseményről, annak ténye azonban „nyílt titokként” jelen van az utódok tudatában is.
- A trauma túlélői a tapasztalataikkal való megküzdés nehézsége miatt nem képesek szülőként megfelelően gondoskodni gyermekükről, aki ezáltal sérül, így viszi tovább a problémát.
- A feldolgozatlan trauma által kiváltott érzelmek miatt a traumát elszenvedett szülő bántalmazóvá vagy túlféltővé válhat.
- A családban a trauma ellen kidolgozott működési mechanizmusok megkérdőjelezhetetlen normákat hoznak létre, az elvárásokat az utódok gyakran nem tudják teljesíteni, ami komoly teher számukra.
- A trauma túlélői teljesíthetetlen elvárásokkal fordulhatnak gyermekeik felé.
- Az utódok tovább viszik a traumát, mivel ezt látják az élet normális menetének.
- Az utódok úgy élik át a traumát, mintha a sajátjuk lenne, átveszik a szülő érzéseit.
- A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik esetében a trauma létét is tagadják az elkövetők vagy a történelem, mint például a II. világháborúban a szovjet katonák által megerőszakolt nők történeteit. Ennek hatására bizalomhiány alakul ki, ami akadályozza a segítségkérést és a segítség elfogadását.
Biológiai magyarázatok
A trauma örökítésére az utóbbi években biológiai magyarázatokat is találtak. Az epigenetikai kutatások szerint az átélt trauma a DNS-t ugyan nem változtatja meg, azonban befolyásolja, hogy egyes részei kevésbé vagy erőteljesebben hassanak. Ez a folyamat gyorsan lezajlik, és eredménye öröklődik, így a következmény az utódoknál is jelentkezhet.
A transzgenerációs trauma lehetséges szövődményei
A transzgenerációs trauma kezeletlen esetben súlyos következményekhez vezethet, mint például: depresszió, pánikbetegség, bántalmazás, bántalmazó kapcsolatokban való bennmaradás, szerhasználat stb.
A transzgenerációs trauma diagnosztizálása
A transzgenerációs traumát pszichológus vagy pszichiáter diagnosztizálhatja. A diagnózishoz a többi családtag részvétele is szükséges lehet a terápiás üléseken.
A transzgenerációs trauma kezelése
A transzgenerációs trauma kezeléséhez egyéni és/vagy családterápiára van szükség. Ha a tünetek mértéke indokolja, akkor gyógyszeres kezelés (pl. antidepresszáns, szorongásoldó) is szükségessé válhat. A kezelés nem könnyű folyamat, szükséges hozzá az eredeti trauma feltárása (amennyire lehetséges) és a vele való szembenézés. Eredményes terápiás folyamat esetén megállítható a trauma továbbvitele.
Mit tehet otthon?
Ha elképzelhető, hogy felmenői korábban traumán estek át, igyekezzenek beszélni róla, minél inkább megismerni az esemény természetét és hatásait.
Ha valamilyen trauma éri, ne hallgassa el, és ha szükséges, kérjen segítséget a feldolgozásához.
