A cikk szerint a közösségen belül „egymást követik a botrányok és a csalások, és nem elég gyors a megtisztulás. Persze azt, hogy milyen szintet érnek el a visszaélések, nehéz mérni, mivel a dolog természeténél fogva titkos”.
A szerző úgy véli, az EU azon van, hogy a jelentkezők javítsák a kormányzást, és belépés után is maradjanak tisztességesek. „Ez a balti köztársaságoknál be is jött, de például a lengyeleknél nagyon visszavetette a dolgokat a közben ellenzékbe szorult populista PiS uralma.
Romániában pedig sok ezer megkenhető közhivatalnokot ültettek le, a bolgároknál, cseheknél és a szlovákoknál viszont az oligarchák tovább bírták, mint az ügyészek.”
A felsorolásból nem maradt ki Magyarország sem, amely a cikk szerint „Orbán illiberális irányítása alatt olyan korrupt lett, hogy ebben a tekintetben már egynémely afrikai, illetve közel-keleti állammal vetekszik.”.
De „bajok” vannak meglátásuk szerint a spanyoloknál, az olaszoknál, valamint a görögöknél is. „Ám még ennél is rosszabb, hogy uniós intézmények is besározódtak. Például Katar EP-képviselőket kent meg” – emlékeztetett a lap a nagy port kavart brüsszeli korrupciós botrányra.
Az Economist összeállításában arra is felhívták a figyelmet, hogy az említett problémahalmaz hatása „nem csupán gazdasági: Amerika és az Unió egyben biztonsági kérdésnek is tekinti, mivel Oroszország és más autokráciák a pénzt és a vazallusok hálózatát eszköznek tekintik a demokrácia kiüresítésére.”
Megcáfolták a „világhírű” magyar korrupció mítoszát
A gazdasági lap kijelentéseinek ugyanakkor ellentmondanak a Világbank statisztikái, mivel azok értelmében a „világhírű” magyar korrupció egész egyszerűen nem létezik.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője a Világbank adatvizualizációs oldaláról is bemutatott egy térképet, amelyen azt látni, hogy az egyes országokban a cégek mekkora aránya tapasztalt korrupciós jellegű kérést.
A szakértő ez alapján rámutatott, hogy „ez a szám 66 százalék körüli, azaz 3-ból 2 céget érint Jemenben. 50 százalék körüli, azaz minden második céget érint Afganisztánban, Angolában, Dél-Szudánban, Irakban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Libériai Köztársaságban. 33 százalék körüli, azaz minden harmadik céget érint Albániában, Csádban, Maliban, Marokkóban, Ukrajnában, Vietnámban.”
Összevetésben a fent felsoroltakkal, a magyar mutató 1,2 százalék volt 2023-ban – szögezte le Sebestyén Géza, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy „még az EU-n belül is számos ország büszkélkedhet nagyobb mértékű korrupcióval”.
Példaként hozta a cseheket, ahol ez az érték 3,5 százalék, illetve a belgákat, ahol pedig meghaladja a 4 százalékot.
