Alexander Fleming 1881-ben született egy skót farmon, ahol gyermekkorát egyszerű körülmények között töltötte. Ha egy unalmasan felvezetett történetet szeretnék megosztani az Olvasókkal, akkor így folytatnám ezt a történetet: már fiatal korában is érdeklődött a természettudományok iránt, ami arra késztette, hogy Londonba költözzön és megszerezze diplomáját. De még mielőtt ásítozni kezdenének a kedves Olvasók, inkább elmesélek egy érdekes történetet a Fleming családról.
Igaz, hogy a történet mögött álló mítosz már évtizedek óta kering különböző irodalmi forrásokban, semmilyen hiteles történelmi bizonyíték nem támasztja alá. A történet egyik változata szerint egy hűvös, ködös napon valahol Skóciában Hugh Fleming éppen a napi teendőit végezte, amikor hirtelen meghallott egy kétségbeesett kiáltást. „Segítség! Segítség! Elmerülök!” Hugh Fleming azonnal odarohant és meglátott a mocsárban egy vergődő fiút. Pillanatnyi habozás nélkül egy hosszú ágat vett elő és a fiú felé nyújtotta. „Ragadd meg, fiam! Ne engedd el!” A bajbajutott gyermek kétségbeesetten kapaszkodott az ágba, amíg Hugh lassan kihúzta őt a mocsárból. „Ez nem volt benne a napirendemben… De megmentettél! Köszönöm, jó uram! Édesapám méltó jutalmat fog adni!” – mondta a már biztonságban lévő fiú. Hugh Fleming elmosolyodott, de csak megrázta a fejét: „Semmi szükség jutalomra. Jólesik látni, hogy épségben vagy.” Néhány nap múlva egy elegáns hintó gördült be Flemingék szerény udvarára. A hintóból Sir Randolph Churchill szállt ki, aki már messziről integetett: „Mr. Fleming, hallom, megmentette a fiam életét! Hatalmas köszönettel tartozom. Hogyan hálálhatnám meg?” „Ugyan már, csak tettem, amit bárki tett volna. Nem kérek semmit” – válaszolta Fleming. Sir Randolph eltűnődött, majd hirtelen felcsillant a szeme: „Önnek is van egy fia, ha jól tudom. Alexander, igaz? Hogy áll a tanulmányaival?” „Jól, nagyon okos gyerek. Orvos akar lenni.” „Hát akkor hadd fizessem én az oktatását! Legyen ő a következő nagy tudós! Legalább ennyivel tartozom azért, hogy megmentette a fiam életét.”
Hugh Fleming habozott egy kicsit, de végül elfogadta az ajánlatot.
Sir Randolph Churchill fiát, akit megmentettek, Sir Winston Churchillnek hívták, akit később az angol miniszterelnöknek neveztek ki. Ezzel a történettel gyakran azt is összekapcsolják, hogy Fleming később a penicillinnel ismét megmentette Winston Churchill életét a második világháború alatt, amikor az angol miniszterelnök tüdőgyulladást kapott. Hugh Fleming, egy mocsárból mentette ki a fiatal Winston Churchillt, amiért Randolph Churchill hálából vállalta, hogy finanszírozza Alexander orvosi tanulmányait.
Valójában, amit biztosan tudunk az az, hogy Fleming orvosi karrierje nem egy ilyen drámai esemény eredményeképpen indult el, és a két család között sincs dokumentált kapcsolat. Alexander Fleming St. Mary’s Medical School-ban tanult, és saját szorgalma és képességei révén lett a modern orvostudomány kiemelkedő alakja.
Korai pályafutása során a St. Mary’s Kórházban dolgozott, ahol mikrobiológiai kutatásokat végzett, és gyorsan hírnevet szerzett magának a fertőzések elleni küzdelem szakértőjeként. Fleming kezdetben sebésznek készült, de egy véletlen találkozás Sir Almroth Wrighttal, a bakteriológiai kutatások úttörőjével, megváltoztatta életét. Érdeklődése a baktériumok és azok viselkedése iránt, különösen a fertőzések kezelésében antiszeptikumok hatékonysága terén, vezette el az egyik legjelentősebb felfedezéshez a tudomány történetében. 1928 szeptemberében Fleming éppen egy Staphylococcus baktérium kultúrát vizsgált, amikor észrevette, hogy az egyik Petri-csészében egy penészgomba fejlődött ki. Meglepődve tapasztalta, hogy a penész körül a baktériumok elpusztultak. Ez a különös jelenség felkeltette érdeklődését, és alaposabb vizsgálatok során felfedezte, hogy a penészgomba által termelt anyag, amelyet később penicillinnek neveztek el, képes volt elpusztítani a baktériumokat anélkül, hogy károsította volna az emberi sejteket.
Bár Fleming maga ismerte fel felfedezésének jelentőségét, a penicillin gyógyászati felhasználásához vezető út hosszú és kihívásokkal teli volt.
A kezdeti kísérletek során nehézségekbe ütközött a penicillin nagy mennyiségű előállítása, és úgy tűnt, hogy ez a gyógyszer nem lesz gyakorlati alkalmazásra alkalmas. A felfedezés csak akkor vált a gyógyászat egyik alapkövévé, amikor a második világháború során Howard Florey és Ernst Boris Chain folytatták a kutatásokat a penicillin előállítása és alkalmazása terén. Az 1940-es évek elején, a háború miatt, a fertőzések elleni küzdelem nagyobb figyelmet kapott, mivel a sérültek életét gyakran a baktériumok által okozott fertőzések veszélyeztették. Florey és Chain csapata nagy mennyiségben tudta előállítani a penicillint, ami gyorsan a második világháború egyik legfontosabb gyógyszerévé vált. A katonai orvosok a penicillint a sérült katonák fertőzéseinek kezelésére használták, és a háború után a világ orvostudománya is széles körben alkalmazta ezt a gyógyszert.
A penicillin felfedezése nemcsak egy egyedülálló gyógyszer megalkotását jelentette, hanem egy teljesen új gyógyszeres kezelési formát is. Innentől datáljuk az antibiotikumok korszakát is. Fleming felfedezése nyomán a kutatók más antibiotikumokat is kifejlesztettek, amelyek a bakteriális fertőzések kezelését forradalmasították. Az antibiotikumok térhódítása azonban további problémákat is okozott. Az ellenőrizetlen és túlzott használat miatt a baktériumok ellenállóvá váltak a gyógyszerekkel szemben, ami napjainkban az antibiotikum-rezisztencia problémáját hozta előtérbe.
Fleming maga is figyelmeztetett arra, hogy a penicillin túlzott használata a baktériumok ellenállásához vezethet, és sajnálatos módon az idő őt igazolta.
Alexander Fleming élete és munkássága az orvostudomány történetének egyik legmeghatározóbb fejezetévé vált. Bár maga Fleming mindig szerényen nyilatkozott felfedezéséről, mondván, hogy a penicillin megtalálása puszta véletlen volt, a világ tudománya számára ő marad a modern antibiotikumok atyja. Fleming 1945-ben Nobel-díjat kapott a penicillin felfedezéséért, amelyet Florey és Chain társaságában vett át. Munkássága tovább él mindazokban a kutatásokban, amelyet ma is folytatnak a baktériumok elleni harcban.
Bár a penicillin felfedezése óta több mint kilencven év telt el, hatása a mai napig érződik az orvostudományban. Az antibiotikumok fejlődése és a baktériumokkal szembeni küzdelem azonban nem áll meg. A kutatók nap mint nap új módszereket és gyógyszereket fejlesztenek ki a rezisztens baktériumok elleni harcban, de a penicillin mindig is az orvostudomány egyik legnagyobb forradalmának marad az ikonikus szimbóluma.
