Mit érdemes tudni az ADHD-ról?

Mit is jelent pontosan az ADHD?

Ez a figyelemhiányossággal és hiperaktivitással együtt járó tünetegyüttes. Ez egy neurobiológiai zavar, egy sajátos idegrendszeri állapot. A szabályozó-irányító funkciók sérülnek, amelynek következtében a figyelemszabályozási zavar, a túlmozgékonyság és az impulzuskontroll-zavar hármas tünetcsoportja jelenik meg. Azt fontos tudni, hogy a diagnózis felállításához nem kell mind a háromnak jelen lennie, az ADHD-s gyerekek és felnőttek egyharmada például csak figyelemzavarral küzd.

Kialakulásában alapvető szerepe van az örökletességnek (nyolcvan százalék), de a hajlamosító gének aktiválódásában fontosak a környezeti hatások, például a magzati korban vagy születéskor bekövetkező oxigén-, vitamin- vagy nyomelemhiány, gyulladásos folyamatok, illetve az idegrendszer egyéb sérülése is a lehetséges okok között van. A krónikus, alacsony intenzitású gyulladások hátterében állhatnak visszatérő fertőzések vagy ételallergia és -intolerancia – avat be dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter, ADHD-specialista.

„Semmi baja, csak eleven!” Nagyon nehéz meghatározni, hogy mikor mondjuk egy gyerekre, hogy eleven, és mikor azt, hogy ADHD-s.

A pszichiátriában ezt úgy határozzuk meg, hogy akkor minősül kórosnak egy állapot, ha akadályozza a mindennapi életvitelt. Ilyenkor vagy a szülő kér segítséget, mert nehezen boldogul a gyerekkel, vagy az iskolai esetleg óvodai pedagógus jelzi, hogy valami probléma van. Három élettérben jelenhetnek meg az ADHD tünetei, az iskolában vagy óvodában, otthon és a gyerek szabadidős tevékenységében, például a játszótéren. A diagnosztikus kritériumok szerint ha a háromból két területen van probléma, akkor mondhatjuk ki, hogy ADHD-s a gyerek. De tapasztalatom szerint, ha az egyiken megjelennek a problémák, akkor már csak idő kérdése, hogy a többi területen is megjelenjen. Ezért minden esetben azt javaslom, hogy a gyereket figyelni kell, és ha a dolgok súlyosbodnak, akkor segítséget kell kérnie a szülőnek – tanácsolja a szakértő.

Hiperaktivitás: gyakran babrál, mozog keze-lába, ültében fészkelődik. Nehézséget jelent számára a nyugodt játék akár önállóan, akár társakkal.

Figyelemzavar: nem figyel eléggé a részletekre, gondatlanságból fakadó hibákat vét. Gyakran nehézséget jelent a figyelem megtartása. Nem mindig követi az instrukciókat, vagy elmarad feladatainak befejezése. Könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek. Sokszor feledékeny.

Magyarországon két útja van a diagnózis felállításának. Az egyik, hogy felkeres a szülő egy pedagógiai szakszolgálatot, és az ottani szakemberek megvizsgálják, felmérik a gyereket. Ha ők megalapozottnak találják a gyanút, akkor bevonnak egy szakavatott pszichiátert a további vizsgálatokba. A pedagógiai szakszolgálat adhatja meg azokat a könnyítéseket, amelyekkel a gyereket meg lehet támogatni az iskolában. Sajnos ez egy hosszú procedúra, előfordulhat, hogy az első jelektől a diagnózis felállításáig akár évek is eltelhetnek. A másik út, hogy a szülő egyből egy gyermekpszichiátert keres meg.

Egyetlen találkozás alapján a szakmai irányelvek szerint nem tanácsos sem megerősíteni, sem kizárni az ADHD-t. A gyereknek vannak jó és rossz időszakai, és teljesen máshogy működik az agyuk, amikor jó passzban vannak, és máshogy, amikor rossz periódusba kerülnek, ráadásul a szorongóbb gyerek akár egy hétig is képes tartani magát egy ismeretlen környezetben. Ezért fontos, hogy a gyerek teljes történetét már a születése pillanatától átbeszéljük, megismerjük. Ilyenkor jellegzetes motívumokat fogunk találni, amely az ADHD-ra utal, ha valóban arról van szó. Fontos, hogy a szakember megfigyelje a gyereket, hogy adott helyzetben hogyan viselkedik, miként találja fel magát.

Ezeket a vizsgálatokat egészítik ki – de nem csak ezek alapján történik a döntés – a különböző figyelemmérő vizsgálatok, tesztek. Ahhoz, hogy a szakember megállapíthassa, hogy valóban ADHD-ról van szó, nagyon fontos, hogy a szülő is, és a gyermekkel foglalkozó pedagógus is együttműködjön az orvossal. Pontosan el kell mondani, hogy mi tapasztalható otthon, az iskolában, hogyan viselkedik a többi gyerekkel, a felnőttekkel, mi okoz neki nehézséget vagy örömet – tájékoztat a pszichiáter.

Fontos hangsúlyozni, hogy nagyon jelentős eltérés van a kezeltek és a nem a kezeltek életminősége, sorsa között. Az ADHD az élet minden területére bekúszik, befolyásolja a gyerek és később a felnőtt életét.

Máshogy csinálják a dolgaikat, súlyos esetben sehogy, enyhébb esetben például sokkal lassabban. Emiatt nagyon sok rossz élményük van, a társaik, kollégáik gyakran rájuk szólnak, hogy mit csinálnak már megint, miért úgy csinálják, miért olyan lassúak stb. Rengeteg kudarc, bántás éri az ADHD-s gyereket és felnőttet egyaránt. Emiatt az önértékelésük, önbizalmuk jelentősen sérül. Sajnos mire szakemberhez kerül egy gyerek, addigra ez jelen van. Kialakul a motivációhiány, aláásott kompetenciaérzés, szorongás, agresszív reakció. A kezeletlen ADHD-s betegek nyolcvan százalékánál alakul ki pszichiátriai betegség 18 éves korukra.

Ilyen lehet például a szorongás, depresszió, függőség, személyiségzavarok, illetve bizonyos gyerekkori viselkedészavarok áthúzódása felnőttkorra. Ezért szükségszerű, hogy az ADHD terápiája multimodális legyen, tehát több támadási ponton is segíteni kell. A tudományos bizonyítékokkal alátámasztott (evidence-based) terápiák egyike a gyógyszeres kezelés, amely a legfontosabb és leghatékonyabb. Emellett a viselkedésterápiának is nagy jelentősége van, amely elsősorban megtanítja a szülőt, majd a szülőn keresztül a gyereket, hogy hogyan bánjon jól magával különböző szituációkban, ezzel el tudja kerülni a szenvedést okozó viselkedéseket. Különálló csoportba soroljuk a kiegészítő terápiákat, például a szenzomotoros fejlesztést, amely alapvető fontosságú, vagy a neurofeedbacket. A beteget óvni kell a folyadékhiánytól, oxigénhiánytól, alváshiánytól. Szüksége van szabad levegőre, napfényre, testmozgásra, ezek emelik a dopaminszintet. A közepes intenzitású, ritmikus testmozgás a leghatékonyabb. Elsők között ajánlott a lovaglás, vizes sportok, falmászás, íjászat, küzdősportok, foci, kosárlabda. Az ideális, ha naponta 5-6×20-30 perc rendszeres testmozgás megoldható, ezzel – karanténban szerzett tapasztalatok alapján – sok esetben akár a gyógyszeres kezelés is kiváltható. Az étrend-kiegészítők is fontosak: omega–3, D-vitamin, magnézium, cink, probiotikum, flavinoidok. Az eliminációs diéta is hasznos, lehetőleg célzottan, ételérzékenységi vizsgálat alapján ajánlott bevezetni – javasolja dr. Csiky Miklós.

A hiperaktivitást csak a gyerekek egy része növi ki a felnőttkor elejére, nagyobb részüknél legfeljebb ellensúlyozni lehet különböző módszerekkel, terápiákkal a problémát. A gyermekkorban megfelelően kezelt esetek jó eséllyel felnőttkorban is egyensúlyban maradnak, életvezetési nehézségeik kevesebbek és enyhébbek. Sajnos mivel a szülők többsége úgy véli, hogy majd idővel benő a gyerek feje lágya magától, nem kérnek semmiféle segítséget. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek.

A legnagyobb diagnosztikus csúcs elsős és másodikos gyerekeknél tapasztalható. Ennek oka, hogy minden átlépéskor – tehát amikor a gyerek iskolába, felső tagozatba, gimnáziumba kerül, önálló élet kezd – a megnövekedett terhelés előhívja, felerősíti a tüneteket.

Elolvasom a cikket