A kezelés során nagy energiájú sugárzást alkalmaznak, amely a gyorsan osztódó tumorsejtek örökítőanyagát (DNS) képes elpusztítani, így a tumort magát is, vagy legalábbis képes csökkenteni annak méretét. A sugárkezelés – ellentétben a kemoterápiával – nem a teljes testet érinti, számítógépes szoftverek segítségével az adott beteg számára egyedileg, a tumor kiterjedése szerint állítják be a gépet. Ennek célja, hogy a környező szöveteket minél kevésbé érintse a sugárzás káros hatása.
A daganatos betegek több mint fele kap sugárterápiát a betegsége folyamán. A sugárkezelés számos tumortípus esetén nagyon hatékony terápia, akár önmagában, akár más onkológiai kezelésekkel kombinálva.
A sugárkezelés alkalmazása
A sugárkezelés a daganatos betegségek gyógyításában, kezelésében alkalmazott speciális eljárás.
Alkalmazásának céljai többek között az alábbiak:
- a teljes gyógyulás elérése (kuratív radioterápia);
- egyéb kezelések hatékonyságának növelése pl. kemoterápiával kombinálva (radiokemoterápia), műtét előtt alkalmazva, méretcsökkentés céljából – neoadjuváns terápia);
- műtétet követően a kiújulás esélyének csökkentése (adjuváns terápia);
- amennyiben a teljes gyógyulás már nem elérhető, a tünetek csökkentése és az életminőség javítása (palliatív terápia).
A sugárkezelés összességében egy igen hatékony terápiás módszer, azonban tumortípustól erősen függ, hogy az adott beteg mennyire reagál a kezelésre.
A sugárkezelés típusai
A sugárterápiának számos típusa van, a beteg számára várhatóan leghatékonyabb kiválasztása szakorvosi hatáskörbe tartozik.
A leggyakoribb sugárkezelés-típusok az alábbiak:
- Külső radioterápia: s sugárterápiás gép kívülről célozza a sugarakat a betegre. Fontos, hogy a daganat kiterjedését, elhelyezkedését és nagyságát pontosan ismerjék, és betáplálják a gépbe, hogy az egészséges szöveteket ne roncsolja.
- Radioterápiás implantátum (brachyterápia): s kezelés során radioaktív sugárforrást juttatnak a daganatba, annak közelébe vagy a daganat helyére, ez végzi el a daganat roncsolását.
- Radioizotópos kezelés: olyan speciális radioaktív anyag injekcióban történő beadása, vagy kapszula/ital formájában történő elfogyasztása, mely a szervezeten belül, a daganatos sejt közelében fejti ki roncsoló hatását.
A sugárkezelés menete
A sugárkezelés első lépése természetesen az alkalmazott módszer pontos meghatározása. A dózis, a tervezett ismétlésszám és a sugarazás gyakorisága tumortípustól és -stádiumtól is függ. A külső radioterápia általában 10-30 alkalomból áll, ebben leginkább a tumor mérete játszik szerepet. Általában heti öt napon kap sugarat a beteg, így lehetősége van hétvégén regenerálódni, hogy a mellékhatásokat csökkentsék.
A külső radioterápia során a beteg egy asztalon fekszik, ahol a kezelőorvos és nővérek a megfelelő pozícióba helyezik – ebben segítségükre vannak párnák vagy rögzítések. Nagyon fontos, hogy a kezelés közben ne mozduljon meg a beteg, mert az felesleges sugárterhelést jelent az egészséges szövetekre nézve. Védőburkolat is helyezhető a tumor körülötti egészséges területre, a káros hatások elkerülése érdekében. A gép foroghat, mozoghat az asztal körül, hogy a sugárzást mindig a megfelelő szögben irányítsa a tumorra. A gép hangos, zúgó, zümmögő hangot is kiadhat, ez teljesen normális. A kezelés során a beteg nem érez fájdalmat. Amennyiben kellemetlenül érzi magát, jelezhet a kezelést végző szakembernek, aki azonnal leállítja a készüléket. A kezelés végig szakember felügyelete mellett történik.
A sugárkezelés mellékhatásai
Mint minden kezelésnek, a sugárkezelésnek is vannak mellékhatásai, melyek az alábbiak lehetnek:
- vörösség (bőrgyulladás), fájdalom, esetenként hólyagok a besugárzás helyén;
- a besugárzott területen a testszőrzet (így a haj, szakáll, szemöldök stb.) kihullása;
- émelygés, hányinger, hányás;
- étvágytalanság;
- szájszárazság;
- hasmenés;
- vizelési nehézségek (fájdalmas vizelés);
- szexuális zavarok;
- fáradtság.
A mellékhatások típusa nagymértékben függ attól, hogy milyen területet sugároztak be, a tünetek súlyossága pedig a sugárzás dózisától függ. A legtöbb mellékhatás a kezelés végeztével elmúlik.
A sugárkezelésnek késői mellékhatásai is léteznek, amelyek akár hat hónappal vagy évekkel a befejezett kezelést követően jelenhetnek meg.
Ezek a tünetek az alábbiak lehetnek:
- ízületi problémák;
- nyiroködéma;
- meddőség;
- másodlagos tumor kialakulása.
Sugárkezelés és a radioaktivitás
Külső radioterápia alkalmazása esetén a beteg nem bocsát ki magából radioaktív sugárzást, hiszen ebben az esetben a radioaktív sugarak áthaladnak a testén. Ebben az esetben nyugodtan mehet közösségbe, gyermekek, várandósok közé.
Radioaktív injekciók beadása, folyadék elfogyasztása vagy radioaktív implantátum behelyezését követően azonban a radioaktív anyag még néhány órán vagy napon át a szervezetben marad. A radioaktív anyag folyamatos, alacsony mértékű sugárzást bocsát ki, így ilyen esetben a besugárzott személynek nem szabad kisgyermekek, kismamák közelében tartózkodnia. Az időtartam, ameddig erre a kezelést követően figyelni szükséges, anyagtól és beadási módtól függően változó hosszúságú, így erről minden esetben kérdezze kezelőorvosát.
