Valóban színház az egész világ. Tele-tele tehetséges komédiással, meg persze ripaccsal is. Ilyen-olyan darabok futnak, több-kevesebb sikerrel, a kérdés csak az: ment-e velük előrébb a világ? Itthon most egy felújítás tartja lázban a nagyérdeműt, bár vita van, a publikum nem tudja, mit is gondoljon a darabról. Mindenesetre ha jó, ha rossz, ha bravúr, ha ripacskodás, a két főszereplő egyelőre nagyot alakít, s közel van ahhoz, hogy főhős legyen. De bármi is történjen, a vértelen tragikomédia egy ideig még műsoron marad a magyarság nagyszínpadán.
Egykoron még a baloldali örökségét harcosan ápoló HVG egyszerűen lefasisztázta a Jobbikot, később meg persze azt is észrevette, hogy a DK és a Jobbik egymás mellé zárt. Azért, mert „autoriter rendszerekben, amikor azok elkezdenek fáradni, jellemzően ez lesz a helyzet: van egy erős vezető, akiből mindenkinek elege van, és akkor az utcán vállt vállnak vetve a kommunista meg a fasiszta együtt dobálja a kockakövet” – írta a lap.
Így jutott el a Jobbik a DK-hoz: a két legerősebb ellenzéki párt gyakorta tárgyalt, és egymásra talált. Pedig 2006-ban a Jobbik népszerűségét éppen a Gyurcsány-kormány elleni tüntetések alapozták meg, sőt, Jakab Péter pártelnök még egy 2020-as, kiszivárgott hangfelvételen is azt mondta, hogy „piszok nehéz volt leülni azokkal egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen egyébként létrejöttünk, mert a Jobbik tolvajok ellen jött létre”. És persze a megvetés visszafelé is működött. Egyébként 2012-ben Gyurcsány Ferenc azt írta: eljött az ideje a Jobbik betiltásának. A néppártiasodás viszont szépen lassan eltérítette a Jobbikot a Gyurcsány-ellenes narratívájától, és ha máskor nem, a 2018-as rabszolgatörvénynek kikiáltott munkaügyi rendelkezések elleni tiltakozások nyomán teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzék pártjainak ambíciói egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Kialakult az igény a közös listára is, és a 2019-es önkormányzati választások után egyértelmű lett ez az irány. Most mindkét párt egyfajta közjóléti, alsó-középosztályt is megszólító ígéretcsomagot hirdet, miközben versenyben köpködi Orbán Viktort. A versenybe aztán teljes odadással beszállt a Tisza Párt is, átálló vezérével, és úgy tesz, mintha mindkét oldallal csatázna. Pedig nem, bár a mindennapi megnyilatkozások látszólag ellentmondanak ennek.
Most, a barátkozás első szakaszában a Tisza Párt és a DK is szorgalmasan köpködi egymást. Illetve a Tisza átöltözőművésze, Magyar Péter nyomott oda egyet Gyurcsánynak. Mire az idősebb művész keményen, bár korrekten válaszolt. Múlt szerda reggel hosszú Facebook-posztban ment neki a Tisza Párt elnökének, mert szerinte az azt állította róla, hogy alkoholista. A bigottan vallásos DK-elnök azzal nyitotta a posztot, hogyha lenne párbaj, akkor kihívná Magyart, majd hosszan írt arról, hogy miért tartja gazemberségnek Magyar állítását, amelyet rögvest cáfolt is.
„Ön alávaló, mocskos dolgot csinál. Valójában azt, amit a Fideszben megtanult. Szellemesnek vélt mondatkörnyezetben, jópofának gondolt csomagolásban, ilyen-olyan módon azt vágja nyilvánosan a szemembe, hogy alkoholista vagyok” – írta Gyurcsány, hozzátéve, hogy szerinte, ha egy közszereplő függő, az közügy, és hogy az idén eddig mindössze kétszer ivott alkoholt.
Nem sokkal később kommentben reagált a posztra Magyar Péter, aki megköszönte az „életvezetési tanácsokat”, és azt írta, inkább az ország sorsával foglalkozik. „Mondanám, hogy önnek is ezt javaslom, de nem akarom eltántorítani ezen reggeli üzengetési szokásától. Talán a hazánknak is jobb, ha inkább velem foglalkozik” – közölte a Tisza Párt elnöke.
Gyurcsány erre is válaszolt, mert szerinte Magyar a hazai politika fontos szereplője lett, ezért amit tesz, mond és ahogy viselkedik, az közügy. „Maga megtért bárányt játszik, úgy csinál, mintha Önnel kezdődött volna az élet, közben bunkó módon viselkedik. Ezzel a mentalitással még a mostaninál is szerencsétlenebb lesz ez az ország” – kontrázott Gyurcsány. A hangsúly természetesen az ország jelenlegi helyzetén, a szerencsétlenségén van, ahonnan majd ők ketten, közösen, félretéve minden haragot, háborúskodást, ribilliót, elvégre a haza mindenek előtt, majd kimozdítják.
Na, erről van szó. Magyar és Gyurcsány kezdésnek olyannyira összeköpdösi egymást, hogy az eltakarja a valót, és nem engedi látni a mélyben zajló mézes folyamatot. Szinte naponta mondanak valamit, lehetőleg valami meghökkentőt, sértőt, akár még bárgyút is, csak hogy műsoron legyenek. De majd milyen édes lesz a kibékülés, amelynek eredményeként Magyar előre tör, Gyurcsány pedig a felszínen marad. A két szikrázóan tehetséges komédiás a magyar nagyszínházban előadja a felújított Gyurcsány-show-t, amelynek műfaja alighanem komédia. Pontosabban: tragikomédia. Vér nélkül.
Mindenesetre komisz darab.
A szerző újságíró
