Zúdul ránk a víz, északról, nyugatról, meg még ki tudja honnan, zúgolódik a természet. Valószínű, bölcsebb, mint mi, mert mi, emberek nem zúgolódunk, hanem mélán és bambán hagyjuk, hogy zúduljon ránk az őrület. A vízáradat ellen összefogással igazán szépen védekezünk, ám a létünket, mindennapjainkat elborító őrülettel nehezebben birkózunk meg. Mi, magyarok ugyanis sajnos lassan hozzászokunk, hogy minden normális cselekedetünkért és véleményünkért méltatlan és felháborító büntetéseket kapunk az Európai Uniónak nevezett, s roppant demokratikus bűnszövetkezet erkölcsileg minősíthetetlen figuráitól, magyarán mi vagyunk az unió boksz-zsákja. Püfölnek bennünket, ahogy csak tudnak. S immár másokat is. Hogy ez számunkra jó hír, vagy rossz, abba most ne menjünk bele. Azt a héten érkezett hírt viszont remélem döbbenettel fogadták sokan, miszerint Olaszországban több év börtönbüntetésre is ítélhetik Matteo Salvini miniszterelnök-helyettest, mert a migránshelyzetről másként vélekedik, mint az unió magasságos urai, akik Európából migránsgettót akarnak csinálni. S mit is mondjunk? Elég jó úton haladnak. Elkezdődött tehát immár a politikusok „üldözése”, avagy megrendszabályozásának korszaka is. Úgy jött, mint az áradat. Röviden megfogalmazva: immár bizonyíthatóan árulók és kontárok kezében van Európa sorsa, hiszen demokratikusan választott képviselőit is üldözik. Valóban özönvízszerűen ömlenek ránk az abszurdabbnál abszurdabb hírek, amelyek mindegyike azt bizonyítja, hogy letértünk az igazság, méltóság, józanság útjáról és bizonyíthatóan rossz kezekbe raktuk le a sorsunkat. Nemrég olvastam például egy német barátok által elküldött cikket, miszerint Martin Schulz nemhogy egyetemre nem járt, de még csak nem is érettségizett. A gimnáziumban kétszer is megbukott. Ez a „művelt” Európában nem zavar senkit, végül is pár évtized után Schulz az Európai Parlament elnöke lett, aki az uniós országok miniszterelnökeiről elnöksége idején egyebek közt például azt mondta, hogy „le kell törni a miniszterelnökök hatalmát az unióban.” (Nekem úgy tűnik, hogy ma is így vélekednek az EU fura urai.)
Nos, engem cseppet sem érdekel senkinek a bizonyítványa, nem is tulajdonítok nagy jelentőséget az érettséginek, az viszont felháborít, ha ilyen emberek bírálgatnak véleményük miatt józan, országuk sorsát védő embereket, például ez idő tájt Matteo Salvinit. Arra is meglehetősen sok, inkább rengeteg példát tudna minden tájékozott ember mondani, hogy bizony, immár évek óta azt tapasztaljuk, hogy az EU szakértői és felelősei észre sem veszik a jogszabályok megkerülésével folytatott rendszeres jogsértéseket, vagy pedig álszent módon nemzetállami jogkörbe utalják őket, miközben persze folyamatosan beleavatkoznak az országok belügyeibe.
Aligha vitatható már (attól persze még sokan vitatják, elsősorban azok, akik kiválóan élnek belőle), hogy Európa beteg. S ezt nem csak Salvini esete mutatja. Az ugyanis éppen azt jelzi, hogy az unió vezetői cseppet sincsenek tisztában azzal, hogy ez a szerveződés beteg. Alighanem meggyógyíthatatlanul beteg. Számtalan jele van ennek, mert szemünk előtt zajlik az a folyamat, amely egyértelműen azt mutatja (migráns-politika például), hogy feladta élni akarását. Elfelejtette örökségét, nem érdekelte az, hogy a világ felett őrködik a rend, miképpen Wass Albert mondta-írta volt, s a Teremtő teszi a dolgát. Istent játszott és játszik mostanában is az emberiség, s benne Európa jónéhány bódult ura is. Ez pedig sosem vezethet sikerre. Makovecz Imre mondta nem sokkal halála előtt egy beszélgetésünkben, hogy Magyarország bódult állapotban van. Nem igazán értettem. Ma már értem. Ha élni akar Európa, fel kell ébrednie bódultságából, el kell utasítani minden eszközt, minden szándékot, amely mesterséges kómában tart bennünket. S persze egész Európát, melynek nincs jövőképe, s ha van, arról bizony eddig még sosem értesültünk.
Zúdul tehát ránk az özönvízszerű eső és áradás, s bármily „ezoterikusan” hangozzék is, üzen a természet is az embereknek. Üzenne sok értelmes, nagyszerű gondolkodó is, csakhogy olyan korban élünk, amikor sem a természet, sem az okos emberek hangját nem akarják meghallani azok, akiknek meg kellene. Talán azért, mert éppen Matteo Salvini esete mutatja, hogy a normálisan gondolkodók veszélyben vannak ebben a világban.
A bibliai történet szerint Isten, miután megütközött és elszomorodott az emberek gonoszsága miatt, úgy döntött, hogy megtisztítja a Földet a gonoszságtól. Özönvizet bocsát rá, ám a tisztalelkű Noét – bárkájában a családdal és számos állattal – Isten akaratának megfelelően megmentette a pusztulástól. S aztán új világ kezdődött.
Nos, a bibliai történeteknek számos magyarázata és még számosabb erkölcsi üzenete van. Néha jó is eljátszani azzal, hogy számunkra vajon mit üzen egy-egy bibliai, avagy népi mondáinkban olvasható történet. Napjainkban, s a fentebb emlegetett tapasztalatokat figyelembe véve nekem Vass Albert egyik szép üzenete kívánkozik ide. Nem nekünk üzent a verssel, hanem a Teremtőnek. A címe: Rémtörténet. Így szól: „Legyen meg a Te akaratod, Uram. / De alázatos szívvel megkérlek nagyon: / legyen már egyszer a Te akaratod jó / a magyarnak, áldás, békesség, / szabadság, öröm!/ S legyen már végre egyszer valóban / Tied az ország, s ne a gonoszaké. / Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké, / mert bizony, Uram, mindaddig, / amíg ez meg nem történik, / nehéz lesz elhinnünk, / hogy Tied a dicsőség, örökön-örökké…”
Árvizek és más háborgások idején úgy gondolom, fohász is kell, hit is kell, józanság is kell, no meg kellene sok, az isteni parancsokban hívő, azt értő tisztességes ember, akit, akiket nem börtönnel kell fenyegetni, hanem rájuk kell bízni az országok sorsát, mert ők azok, akik értik, hogyan lehet az özönvizet elkerülni.
A szerző újságíró
