A 16 éves kínai középiskolás fiú, Tu Wei (Mutan Lin) szülei művelt, kifinomult középosztálybeliek. Alapigényük a tanulás, a kultúra, a szellemi tudás, és azt is nagyon jól tudják, hogyan lehet tudással és szorgalommal sokra jutni a mai világban.
Tu Wei inkább ösztönös alkat. Semennyire nem érdeklik a szellemi dolgok, sokkal inkább a sport, a vívás például nagyon jól is megy neki. A fiúnak vagy egy osztálytársa, Yan Shuo (Xilun Sun), akinek meghalt az édesanyja, az apja pedig alkoholista. Yan Shuo, aki arcra, testalkatra, természetre is jobban beleillene a középosztálybeli családba, fokozatosan betörleszkedik Tu Wei-ékhez.
Objektum doboz
Az anya (Ke-Yu-Guo) korábban a szigorú szabályozás miatt már elvetetett egy gyermeket, és most úgy érzi, ha a szegény sorsú félárva fiút örökbefogadnák, ő betölthetné a meg nem született gyermekük helyét. Az apának (Feng Zu)is tetszik ez a megoldás, mert úgy érzi, az olvasni, tanulni szerető fiú teljesíthetné mindazt, amit Tu Wei-től, aki nehézfejű, hiába vár el.
Tu Wei próbál megfelelni, nehézkesen belefog az angoltanulásba, de még ezzel is hátrányba kerül a betolakodó osztálytárssal szemben, aki egyre nagyobb hatással van a szüleire.
Olyan szép lenne pedig egy kétgyermekes kínai család, ahol a két fiú együtt tanul, együtt sportol! Hány kínai szülő álmodott erről, miközben nem tarthatta meg a második gyermekét.
Tu Wei minden erejét összeszedi, bármire kész, hogy megtartsa a helyét a családban, ahol tudja, hogy a szülei nem ilyen gyereket akarnak, mint ő, és annak, hogy háttérbe kerüljön, már végső lökést adott a másik fiú apjának halála.
Yan Shuo azért akar mindenáron ebbe a családba tartozni, hogy tanulhasson, hogy gondoskodjanak róla, hogy befuthassa a felnőtt életében azt a pályát, amiről Tu Wei apja is úgy gondolja, hogy az élet győzteseinek az útja.
A fiúnak nem esik nehezére, hogy sikeres és eredményes legyen a tanulásban, hogy egyenrangú szellemi partnerként beszélgessen a felnőttekkel, de mi van akkor, ha ennyi még nem elég ahhoz, hogy örökbe fogadják, és ugyanúgy törődjenek vele, mint a másik fiúval?
A japán és kínai filmekben megszokott minimál környezetben játszódik Jianjie Lin filmje, jelezve, hogy olyan drámáról van szó, ami ott van valamilyen módon a mindennapjainkban, de talán elveszik a sokféleségben. Most azonban nagyító lencsén át , zavaró tényezők nélkül nézhetjük a történéseket, a belső indíttatásokat, a lehetőségeket úgy, hogy ne veszítsük szem elől a lényeget.
Tu Wei és Yan Shuo kettősét úgy is figyelhetjük, mint egy afféle modern kínai Ábel és Káin történetet.
Yan Shuo külseje, simulékonysága, szellemi érdeklődése, tudatossága kedves a szülőknek, és ezért nem veszik észre, hogy mire képes a céljaiért. Tu Weit, a saját fiukat viszont nem érdeklik Yan Shuo tanulmányai, igyekezetei, ambíciói, őt a sport érdekli, meg az, hogy a szülei törődjenek vele, és hogy őt válasszák, de ehhez rá kell jönnie, mivel tud rájuk hatni, és mivel tudja legalább elfogadtatni magát.
A történet, amelyben mindenkinek megvan a maga igazsága, arra csábítja a nézőt, hogy a négy erős szerep közül valamelyikkel azonosuljon. Legyen az anya, aki nem tudott túllépni azon, ahogyan elvesztette az egyik gyermekét, vagy az apa, aki a legjobbat akarja a fiúnak, de persze büszke is akar rá lenni. Vagy választhatja a néző azt is, hogy a két fiú közül lesz valamelyik.
Az eminens fiú, aki sebzett, sérült, és bármit megtenne, hogy feljebb jusson, vagy a másik, aki a normális családi életbe beleszületett, de olyasmit várnak el tőle, ami nehéz neki, és távol áll attól, ami érdekli.
De talán egyszerre több figurával is azonosulhatunk, hiszen annyi minden történt velünk, lehet, hogy sebzettek és árvák is vagyunk, stréberek is, meg olyanok is, akiket szeretni kellene akkor is, ha nem teljesítik az elvárásokat.
Még akár olyan jóslatszerű olvasta is lehet a filmnek, hogy a magaskultúra és a sok manipulált teljesítmény korának lezárultával az ösztönösségen van a sor, olyasmit fogunk megtudni magunkról, amit eddig még nem tudtunk.
De ehhez is az kell, hogy az új attitűd, az új érzékenység, az új embertípus, illetve az eddig elhanyagolt, árnyékban hagyott személyiségrész becsatlakozzon az a nagy egészbe, a nagy gépezetbe, és így talán a siker, az eredményesség is mást fog jelenteni, mint eddig.
Egy család rövid története – Brief History of a Family – 2024
Dán-kínai film – 99 perc
Rendezte: Jianjie LIn
9/10
