A Nyugat tárgyalásra kényszeríti Ukrajnát?

Valójában nem telik el egyetlen nap sem, amikor valamelyik vezető nyugati médium ne közölne egy hosszabb cikket a „béketervekről”, a „békekényszerítésről”, a „tárgyalások kilátásairól”, a „háború befejezéséről”. A nyugati országok vezető politikusai és tisztségviselői szintén nagyon homályosan, de rendszeresen beszélnek erről a témáról.

Ukrajnában is folyamatosan szóba kerül a háború befejezésének témája, de a kormány diplomáciai erőfeszítéseivel összefüggésben, a második „békecsúcs” előkészítése érdekében. Ezen előkészületek részeként dolgozták ki Volodimir Zelenszkij „győzelmi tervét”, amelyet a jövő héten az Egyesült Államokban fog bemutatni Joe Biden és lehetséges utódai, Kamala Harris és Donald Trump előtt.

Zelenszkij „győzelmi terve” és Ukrajna aduászai

A „győzelmi terv” hivatalos washingtoni bemutatása előtt Zelenszkij nem részletezte annak tartalmát. Az elnök szerint négy pontot – politikai, katonai, gazdasági és diplomáciai – tartalmaz majd, valamint egy további pontot, amelyre az ellenségeskedések befejezése után lesz szükség.

Az RBC-Ukrajna tájékozott beszélgetőpartnerei szerint a tervben nincsenek megdöbbentő meglepetések, bár lesz benne néhány újszerű dolog és azok kombinálásának logikája. Általánosságban a terv összhangban van Ukrajna elképzelésével a háború igazságos befejezéséről és a háború utáni jövőről. És olyan lépéseket követel meg a Nyugattól, amelyek erősítenék Ukrajna pozícióját és gyengítenék az agresszor országot. „A „győzelmi terv” célja, hogy Oroszországot arra kényszerítse, hogy egy békecsúcson értelmes tárgyalásokat folytasson” – mondja a kiadvány egyik forrása az elnöki környezetből.

A „győzelmi terv” bemutatása beleillik az Egyesült Államokban zajló politikai fejlemények logikájába is, ahol másfél hónap múlva elnökválasztást tartanak, egy olyan globális eseményt, amely közvetlen hatással lesz az Oroszországgal folytatott ukrán háború további menetére. „Az Egyesült Államokban mindenki megérti, hogy a választásokon a győztes retorika az, hogy „meg kell állítani ezt a háborút.” Trump ezt a személyes karizmájával várja el, a demokraták pedig – éppen azzal, hogy van egy tervünk. Azt mondják, hogy van egy tervünk, most Kamalának kell nyernie, és máris tárgyalóasztalhoz tudjuk ültetni Putyint” – mondja a kiadvány egyik ukrán forrása.

Az alapforgatókönyv azt feltételezi, hogy a második globális békecsúcsra röviddel az amerikai választások után, novemberben kerül sor.

Egy katonai és politikai körökben tevékenykedő beszélgetőpartner azt mondta: „Ukrajna kinyilvánítja azt az álláspontját, hogy a békecsúcsnak a békekezdeményezések alapjául kell szolgálnia. És ez az oka annak, hogy az elnöki hivatal már nyáron elkezdett beszélni arról a lehetőségről, hogy orosz képviselőket hívjanak meg a csúcstalálkozóra, hogy növeljék ennek a platformnak a »legitimációját«. Ukrajna szeretné, ha Oroszország részt venne a második csúcstalálkozón? Ukrajna Kínát akarja ott látni, és vele együtt az egész Globális Délt, amely Moszkva részvétele nélkül nem tart életképesnek egy ilyen platformot” – mondta a forrás.

Így, ha minden fél beleegyezik, hogy Oroszországot ott lássa, a Kreml választás elé kerül: vagy elfogadja ezt a meghívást, amelyet valószínűleg Peking, Brazília és Újdelhi is bátorítani fog, vagy megmutatja, hogy Putyin valójában nem akar békét vagy tárgyalásokat.

Ukrajna maximális feladata ebben az összefüggésben nemcsak az, hogy Oroszországot rávegye, hogy jöjjön oda, hanem az is, hogy aláírja Ukrajna követeléseit, beleértve a csapatok kivonását stb. Ehhez megfelelő szintű nyomást kell gyakorolni Oroszországra, mert eddig nyilvánvalóan nem elégséges, hogy erre kényszerítsék.

A fő hírszerzési igazgatóság vezetője, Kijlo Budanov szerint a jövő év közepétől kezdve az agresszor országnak komoly problémái lesznek a háborúval kapcsolatban: a humánerőforrás hiánya és a gazdasági problémák. Eddig azonban általában képes volt megbirkózni ezekkel a gondokkal, néhány fájdalmas dolog ellenére, mint például a hátországát ért ukrán csapások és a kurszki régió egy részének elvesztése. Ezért az agresszorok nem ösztönzik az igazi tárgyalásokra, a Kreml egyes nyilatkozatai ellenére sem. Az oroszok tehát egyelőre igyekeznek minél tovább nyomulni, hogy minél nagyobb teret nyerjenek, legalábbis az amerikai választásokig, mint a következő nagy fordulópontig – és akkor majd cselekedni fognak a helyzetre.

Ukrajnának komoly alkupozíciói vannak arra, hogy belátható időn belül jelentősen megerősítse pozícióit. Az egyik ilyen az engedély, hogy nyugati fegyverekkel mélyen Oroszországba csaphasson. Az RBC-Ukrajna beszélgetőpartnerei szerint erről döntés születik, és ez irritálja az oroszokat. Az ilyen csapások a tisztán katonai és logisztikai problémák megoldása – az agresszorok katonai potenciáljának jelentős csökkentése – mellett az orosz lakosság elégedetlenségét is kiválthatják. „A hírszerzésünk biztos abban, hogy az Orosz Föderáció elleni ilyen támadások felrázhatják a lakosságot, és ez arra kényszeríti a Kreml tornyait, hogy elgondolkodjanak valamin, és megoldásokat találjanak ki. Természetesen nem tudjuk, mi jár az oroszok fejében. De a hisztéria a másik oldalon azt mutatja, hogy valószínűleg egy számukra fájdalmas témát érintettünk” – mondja a kiadvány egyik beszélgetőpartnere.

Valóban, úgy tűnik, még az orosz vezetés reakciója is kevésbé volt ideges az ukrán fegyveres erők Kurszk térségébe való bevonulására, mint a nyugati rakéták esetleges engedélye a hátországukba való csapásukra. Még magának Putyinnak is ki kellett jelentenie, hogy egy ilyen engedély „a nyugati országok közvetlen bevonását jelentené a háborúba”. Az a tény, hogy a Nyugat pánik nélkül elfogadta ezeket a fenyegetéseket, némi ingerültséget okozott a Kremlben.

Ráadásul az amerikai választások és az új amerikai elnök beiktatása között egyes kijevi beszélgetőpartnerek úgy vélik, hogy lehet egy bizonyos „lehetőség-ablak”, amikor Joe Biden mandátuma (és általában politikai karrierje) legvégén „búcsúajándékot” adhat az ukránoknak.

Alternatív „béketervek” és a háború „befagyasztása”

A fő ukrán pályával párhuzamosan, a „békeformulával”, a „békecsúccsal”, a „győzelmi tervvel” stb. kapcsolatban más „béketervek”, „tárgyalási formátumok” és „békefenntartási kezdeményezések” jelentek, jelennek meg és fognak megjelenni különböző formátumokban.

Ugyanakkor Ukrajna legfelsőbb katonai és politikai vezetésének valamennyi tárgyalópartnere, akikkel a kiadvány beszélt, meg van győződve arról, hogy bár a „béke” témájában a különböző publikációk és nyilatkozatok azt az uralkodó hangulatot tükrözik, hogy „mindennek valahogy véget kell vetni”, valójában ez csak fehér zaj. Sokan egyszerűen csak nyilvánosan a világtérbe dobálják az elképzeléseiket, beleértve az oroszokat is, és általában nem közvetlenül.

Nem kisebb zajt okozott Trump „Ukrajna-tervének” legújabb változata, amelyet alelnökjelöltje, J. D. Vance jelentett be. Lényegében a konfliktus befagyasztására fut ki a jelenlegi frontvonalakon, ellentételezés nélkül Ukrajna számára, amely védtelen marad az orosz agresszió következő hullámával szemben.

A „befagyasztás” gondolata valamilyen formában általában népszerű, beleértve a globális déli országokat is. Az ellenségeskedések beszüntetése és a kormány által ténylegesen ellenőrzött területeken való maradás – erre a formulára fut ki például a Peking által aktívan támogatott kínai–brazil „béketerv”.

A „realitások a terepen” megközelítés és a „tűzszünet a tényleges kontaktvonal mentén” híveinek álláspontját azonban jelentősen aláásta az ukrán hadművelet a kurszki térségben. Hiszen ez a lehetőség azt jelentené, hogy az Orosz Föderáció nemzetközileg elismert területének egy része határozatlan ideig Ukrajna ellenőrzése alatt állna. Ezért folyamatosan különböző ötletek keringenek a pálya szélén a kurszki régió egy részének valami másra való „cseréjéről”, beleértve a legegzotikusabbakat is. Az, hogy az ilyen „cserék” a gyakorlatban mennyire valósíthatók meg, egy másik nyitott kérdés.
„Mi semmiképpen sem adjuk fel a területeinket, de a visszaadásnak különböző módjai vannak – katonai, politikai és diplomáciai –, és ennek a folyamatnak különböző időtartama” – mondja egy forrás az ukrán vezetésből.
Ugyanakkor a konfliktus „befagyasztása” rendkívül kellemetlen forgatókönyv lenne Ukrajna számára, részben azért, mert szinte biztosan a nyugati segélyek jelentős csökkenéséhez vezetne, azzal az indokkal, hogy „már nem lőnek rátok”. Ezért Kijevben a legmagasabb politikai szinten határozottan ellenzik ezt a forgatókönyvet.

Mind Kijev, mind a nyugati fővárosok általában meg vannak győződve arról, bár nem feltétel nélkül, hogy a harcok jövőre véget érnek, bármelyik lehetséges formában. Az RBC-Ukrajnának például több forrás is megerősítette, hogy az amerikaiak egyenesen azt mondják kormányunknak, hogy készüljön fel a jövő évi választásokra (esetleg már jövő tavasz végén).

Ez pedig a hadiállapot feloldását fogja jelenteni – hosszú viták után Kijevben és Washingtonban mindenki egyetértett abban, hogy háború alatt lehetetlen normális választásokat tartani.

Azonban még a hadiállapot feloldása előtt az ellenségeskedéseknek de facto meg kell szűnniük, akár dokumentumok aláírásával, akár anélkül. Ezután kezdődik egy átmeneti szakasz, amely biztosítja, hogy a tűzszünet fenntartható legyen. Így az egyik tárgyalópartner szerint az ellenségeskedések megszűnésétől a választások időpontjáig körülbelül hat hónap telhet el, különösen, hogy a szavazás előtt még rengeteg előkészítő munkát kell elvégezni.

Az RBC-Ukraina egyik forrása sem tudott azonban választ adni a kulcskérdésre: hogyan lehet a gyakorlatban közös nevezőre hozni Ukrajna és az agresszor ország maximalista és egymásnak ellentmondó követeléseit, amelyek a „békeformulában” és az úgynevezett „Putyin követelésében” testesülnek meg, miszerint Ukrajna az Oroszország által már megszállt területeken kívül a jelenleg általa ellenőrzött terület egy részét is adja át. Senki sem tudta felvázolni a kompromisszum lehetséges terepét.

Ha azonban megvalósul az az egyre erősödő felfogás, hogy az ellenségeskedések aktív szakasza jövőre véget ér, az azt jelenti, hogy egyik fél sem aratott döntő győzelmet. „Ez azt fogja jelenteni, hogy túléltük az első fordulót, és ez már önmagában is csoda: túléltük Oroszországgal szemben, annak erőforrásaival. De Oroszország mindenképpen második fordulót akar majd. A mi feladatunk pedig az lesz, hogy megakadályozzuk ezt a második fordulót” – összegez az RBC-Ukraina egyik beszélgetőpartnere.

Elolvasom a cikket