MH
2024. szeptember 20. péntek. 11:17
Az átlagosnál erősebb szaglóképességet hiperozmiának, a gyengébbet hipozmiának, míg a szaglás teljes elvesztését anozmiának nevezik. Az utóbbiban érintett személyek egyáltalán nem képesek a szagokat érzékelni, a probléma pedig átmeneti vagy állandó jelleggel egyaránt fennállhat.
„A szaglás elvesztése durván kihat az életminőségre”
A szaglás elvesztése vagy romlása komoly szorongást, illetve az elszigeteltség érzését keltheti az emberben – fogalmazott a The Guardianre írt véleménycikkében Duncan Boak, a Fifth Sense (magyarul: Ötödik érzék – a szerk.) elnevezésű, szaglás- és ízérzékelési zavaroktól szenvedőket támogató jótékonysági szervezet alapító-vezérigazgatója, aki maga is érintett az anozmiában.
„2005-ben egy fejsérülés következtében elvesztettem a szaglásomat. A baleset előtt teljesen természetesnek tartottam, hogy érzem az illatokat, és fogalmam sem volt arról, hogy ez a képesség mennyire befolyásolja az életminőséget. (…) Egyes becslések szerint csak az Egyesült Királyságban a lakosság akár öt százalékát is érintheti az anozmia, vagyis a szagok észlelésének képtelensége. Ezért nagyon fontos felhívni a figyelmet arra, hogy szaglás elvesztése vagy torzulása durván kihat az egészségre, a jóllétre és a biztonságra is” – magyarázta.
„Képzeld el, hogy nem érzed a kedvenc ételed illatát”
Levelében Duncan kitért arra is, hogy – bár sokan bele sem gondolnak – a szaglás jelentős szerepet játszik az élvezetes élettapasztalatokban is. „Képzeld el, hogy egy tengerparton állsz és nem érzed a tengervíz illatát. Egy kertben sétálsz, de nem érzed a virágok és a fű illatát. Nem érzed a gyerekeid, a párod vagy a kedvenc ételed illatát. Ezek az élmények elszakítanak a világtól, fokozzák az elszigeteltség érzését, és potenciálisan növelik a depresszió és a szorongás kialakulásának kockázatát.”
