A gyermek áldás. A nők legnagyobb dicsősége az anyaság. A legférfiasabb dolog az apaság – hirdetjük a családalapításra buzdító, civil óriásplakátjainkon, miután soha olyan kevés gyermek nem született Magyarországon, mint tavaly. A tragikus helyzet pedig tovább romlik idén: a termékenységi ráta a 2021-es 1,59-ről 1,36-ra csökkent, azaz többet zuhantunk három év alatt, mint amennyivel most meghaladjuk a 2011-es mélypontot (1,23). A miniszterelnök által 2030-ig célnak jelölt 2,1-es érték elérhetetlennek tűnik – hacsak nem lesz radikális változtatás.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egész északi civilizáció élettere visszaszorulóban van, aminek elsődleges oka az önzés, a túlzott jólét: hogy nem vállalunk elég gyereket. S e téren nem is korrekt mindig a kormányra mutogatni. Álságos az a kifogás, hogy az anyagi biztonság hiánya miatt nem vállal valaki legalább a reprodukcióhoz szükséges két gyereket. Mert tán a világháborúkkal terhelt 20. században vagy a jobbágyok korában nagyobb anyagi biztonság volt? És most a német vagy a japán életszínvonal megfelelő lenne? Csak mert azokban az országokban még jobban fogy az őshonos népesség… Bizony, a jólét és a termékenység fordított arányt mutat. Persze a célzottan a gyermekvállalásért járó állami támogatás növelése azért növeli a születések számát. De szemléletformálás is kellene. Az anyagiak helyett valójában a legtöbb, mi adható egy gyereknek: a testvér – ilyen társadalmi célú hirdetést is csináltam, s reménykedem valamilyen állami kampány elindításában is.
A sokunk által nagyra becsült Kopp Máriának sajnos nemigen volt igaza abban a legismertebb kutatásában 2010-ben, hogy a magyar fiatalok két-három gyereket szeretnének. Bár bizonyára ezt válaszolták, mert Magyarországon még ezt illik mondani (ami persze jobb, mint ha nyíltan az egykézést neveznék életcéljuknak), de valójában átlagosan inkább csak egy gyermeket akar, ennyit szül egy magyar nő, ha a cigányság népességrobbanását nem számítjuk. Tehát generációnként nagyjából feleződik a magyarság, ha ez marad a tendencia. Pontos számokat sajnos nem tudunk a titkosítás miatt, mert a KSH hiába nevezte indokoltnak kezdeményezésemet, hogy a népszámlálásokhoz hasonlóan a születési számok nemzetiségi megoszlását is láthassuk, a kormány nem támogatta azt. Szomorú az is, hogy a Kopp Mária által alapított, mára megszűnt Népesedési Kerekasztal sem mert foglalkozni az olyan tabutémákkal, mint az LMBTQ-propaganda, az abortusz és a cigányság népességrobbanása.
Az ismét romló, katasztrofális demográfiai helyzet miatt radikális változás nélkül nemhogy a nyugdíjrendszer, de az egész társadalombiztosítás, sőt maga az államháztartás is fenntarthatatlan. A demográfiai hiányt a kormány inkább ázsiai vendégmunkásokkal pótolná, azonban így pláne kisebbség leszünk a saját hazánkban, s az ország nem magyar ország lesz.
Az anyaság közérdek, minden gyermek közkincs. Megtévesztő kormánypropaganda, hogy hazánk sokat költ családtámogatásokra, ugyanis az Eurostat adatai szerint a GDP százalékában vizsgálva az EU 27 tagállamának e kiadásait, messze átlag alatt költünk erre, csak a 20. Magyarország, ráadásul idén 50 milliárd forinttal kevesebbet terveztek a 2023. évi keretösszegnél, és az EU-rekorder magyar infláció miatt annyit sem ér. A családi adókedvezmény tervezett duplázása nem elég: egyrészt még úgysem éri el a 2011-es bevezetéskori reálértékét, másrészt láttuk, hogy azzal sem értünk a 2,1-es termékenységi ráta közelébe sem. A családtámogatások összege a GDP százalékában mérve folyamatosan csökken 2010 óta még a KSH szerint is, az elmúlt harminc évben most a legkisebb! Az MNB két évvel ezelőtti számítása szerint három gyermek felnevelésének várható költsége 86 millió forint, ehhez az állami támogatás csak 54 millió. Nem csoda, hogy a Tárki kimutatása szerint nagyobb szegénységi kockázat nagycsaládosnak lenni, mint nyugdíjasnak. Ez nem családbarát kormányzás.
Hogy mit tehet az állam a nemzethalált és gazdasági összeomlást elkerülő demográfiai fordulatért?
1. A magyar családtámogatásokat a GDP százalékában azonnal az EU-átlag szintjére kell emelni.
2. A gyermekvállalás tervezhetősége érdekében ne szüntessenek meg családtámogatási rendszereket, amire sajnos az elmúlt években is láttunk példát: már nincs nagycsaládos gépkocsi-vásárlási támogatás (pedig még kedvezményes vagy ingyenes bérlési lehetőség is kéne üdülési lehetőségre), megszüntették a hárommillió forintos általános otthonfelújítási támogatást (másfél évig semmi sem volt, most pedig csak az 1990 előtt épült családi házakra és kizárólag energetikai korszerűsítésre lehet igényelni), és a városi csok-ot is megszüntették.
3. Kiszámítható, legalább a nyugdíjakhoz hasonlóan inflációkövető családtámogatási rendszer szükséges.
4. Az állami kampányok hiányoznak a hagyományos családmodell népszerűsítésére, amit a magyar kormány sem folytat társadalmi célú hirdetésekkel, csak napi politikai harcok mentén jellemzően negatív (depressziót okozó) kormánypropaganda folyik óriásplakátokon közpénzből. Pedig civilként mutattunk jó példákat. A kereskedelmi hirdetéseket is lehetne formálni: ha például egy joghurtreklám idillinek mutatná be a nagycsaládos életet, adókedvezmény járhatna.
5. A házasságok támogatásaként jó volna az egyházi esküvő állami elismerése (számos európai példa van erre, ahogy például érettségi bizonyítványt is állíthat ki egy egyházi gimnázium), állami nászajándék és a jubileumi házassági évfordulósok állami díjazása is szép gesztus volna, a házasság társadalmi presztízsének növelését is eredményezné. Az adótartozói szégyenlistához hasonlóan a válások után megítélt tartásdíjat nem fizetőket nyilvános adatbázisba kéne tenni, ami elrettentő hatása mellett az új társat keresőket is megnyugtathatná kicsit.
6. Az abortusz a vezető halálok Magyarországon. Szívügyünk volt a szívhangrendelet, de bevezetéséig a Gyurcsány- és az Orbán-kormány abortuszpolitikája közt semmi különbség nem volt, és még most sem sok. Következő lépésként az apákat is be kell vonni a szívhang meghallgatásába. A nőgyógyászatok folyosóin társadalmi célú hirdetéseink kiplakátolását kellene kötelezővé tenni, mint korábban a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával tették. Egyévi képviselői jövedelmemet ajánlottam fel egy hiánypótló anyaotthon létrehozására a dr. Téglásy Imre életvédő által létrehozott, állami támogatás nélkül működő Anya-Ország Alapítványnak figyelemfelhívó jelleggel is, mert a válsághelyzetbe kerülő várandós és kisgyermekes nőknek segítséget, átmeneti szállást biztosító anyaotthonok számának jelentős bővítésére volna szükség az abortuszok elkerülése érdekében, magyar életek megmentéséért.
7. Vissza kellene szorítani a biológiai zsákutcába vezető LMBTQP-lobbit és a tudatos gyermektelenség ideológiáját is (Budapesten a 40–49 éves korosztály 32 százalékának nincs gyermeke). A propagandafelvonulásuknak kell véget vetni az ellentüntetéseink évről évre történő betiltása helyett, hiszen a homoszexuálisok szaporodásának sajátos módja a propaganda, amit a korábbi kormányzat támogatott, a mostani tűr, de tiltani kéne. Hasonlóképp a szivárványos zászló középületekre tűzésének tilalmára is szükség volna, e törvényjavaslatom leszavazása nyomán azonban az LMBTQP-jelkép sajnos már az iskolákra és óvodákra is kikerülhet az önkormányzatok után. Időről időre kiderülnek esetek, hogy a devianciát népszerűsítő tartalmak állami támogatást kapnak (legutóbb egy ferencvárosi kiállításon), ennek is véget kellene vetni. Az elmúlt hat évben több mint háromszorosára nőtt a „szivárványcsaládok” száma Magyarországon a KSH szerint, a 2022-es népszámlálás alapján 4125 kisgyerek nevelkedik azonos neműek párkapcsolatában, ezért számukra a gyerekek örökbefogadását meg kell tiltani.
8. A családot alapítók lakásbérleti díjának támogatása szükséges azonnal, és el kell indítani egy államilag támogatott bérlakás-építési, illetve -vásárlási programot.
9. A demográfiai földprogram megvalósítása is várat magára az ez iránt fogékony fiatal párok földhöz juttatása érdekében.
10. Az első gyermeknek az anya 20 és 30 éves kora közti születésének akár több millió forintos támogatása szükséges a minél fiatalabban történő családalapítások érdekében, hiszen csak az időben elkezdett gyermekvállalásból lehetnek nagycsaládok, az átlagosan már 30 éves korra kitolódó első szülés után kevésbé, ráadásul e kor felett exponenciálisan nőnek az egészségügyi nehézségek valószínűségei, például a már népbetegségnek minősülő meddőség vagy a Down-szindróma is. A 30 év alatti nőknek már a 80 százaléka gyermektelen! A tinikorban való szülés sem támogatandó, ezért a 20 éves kor előtt gyereke(ke)t szülők nem részesülnének e juttatásban, és más feltételek is szabhatók (például büntetlen előélet, iskolai végzettség). A családbarát felsőoktatás kialakítása is várat még magára, pedig Kopp Mária régen kidolgozta a terveket, hogy a gyermekvállalás ne csak a munkával, hanem a tanulással is összeegyeztethető legyen (például egyéni tanrend és intézményi gyermekellátás is indokolt volna).
11. A gyermekneveléshez szükséges termékek világrekord áfájának radikális csökkentése szükséges, beleértve a tanszerekét is.
12. A felelős főállású anyaság támogatásának nagyságrendi kibővítése kell a jelenlegi havi bruttó 28500 forint helyett, hogy a négy vagy több (akár 8-10) gyermeket tisztességgel vállalóknak is nyújtson életpályamodellt az állam. Óriási és kiaknázatlan demográfiai tartalék van azokban, akik életüket hivatásszerűen sok gyermek nevelésének hajlandók szentelni. A Benda József és munkatársai által kidolgozott Hivatásos Szülők programot olyan szigorú feltételekkel kéne bevezetni, hogy az a felelős (nagy)családtervezést mozdítsa elő, s ne a megélhetési gyermekvállalást. Büntetlen előéletet, iskolai végzettséget, korábbi tartós munkaviszonyt kellene megkövetelni.
13. A részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségek és a távmunkák körét bővíteni kell, a kisgyermekes szülőknek biztosítva a választás lehetőségét.
14. A kisgyermeknevelés mellett munkát vállalni kívánók számára a 2012-ben bevezetett bölcsődei gondozási díj eltörlése is indokolt volna.
15. A tisztességes gyermeknevelést elismerő nyugdíj-kiegészítésként szülői életjáradék bevezetése is álom még, hogy a gyermek által befizetett adókból automatikusan támogassák a szüleiket. Az MNB kimutatása szerint a három gyermeket felnevelő nők 20 százalékkal alacsonyabb nyugdíjban részesülnek, mint gyermektelen kortársaik. Ne várjunk tovább egy igazságosabb és demográfiai fordulatot elősegítő nyugdíjrendszer bevezetésére!
A szerző a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője
