Eib Zoltán
2024. szeptember 21. szombat. 10:56
Guillotin eredeti célja az volt, hogy a kivégzések során minden elítélt számára egyenlő, gyors és kevésbé fájdalmas halált biztosítson, függetlenül társadalmi státuszuktól. Korábban Franciaországban a kivégzési módszerek kegyetlenek és fájdalmasak voltak, különösen az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozók számára. Guillotin szándéka az volt, hogy megszüntesse ezeket a kegyetlen különbségeket, és egy olyan eszközt javasoljon, amely mindenki számára egyformán „humánus” halált biztosít.
A guillotine-t először 1792-ben használták nyilvánosan Párizsban, és gyorsan a forradalom egyik szimbólumává vált. A forradalom idején, különösen a terror időszakában, a guillotine szinte naponta ontotta az áldozatokat, köztük olyan híres személyiségeket is, mint XVI. Lajos király és Marie Antoinette királyné.
A guillotine alkalmazása később Franciaország hivatalos kivégzési módszerévé vált, és több mint két évszázadon keresztül, egészen 1977-ig használták. Az eszköz története azonban mára inkább a brutalitás és az emberi jogok megsértésének szimbólumává vált, amelyet Franciaország végül maga mögött hagyott, amikor 1981-ben eltörölte a halálbüntetést.
Az utolsó kivégzést ezzel az eszközzel 1977 szeptember 10-én hajtották végre Hamida Djandoubi tunéziai származású bűnözőn. Hamida Djandoubi brutális gyilkosság elkövetése miatt került a francia igazságszolgáltatás figyelmének középpontjába. Djandoubi 1974-ben elrabolta, megkínozta és meggyilkolta a 21 éves Elisabeth Bousquet-t, egy fiatal nőt, akivel korábban rövid ideig kapcsolatban állt. A bűncselekmény rendkívüli kegyetlensége és előre megfontoltsága miatt váltott ki hatalmas felháborodást Franciaországban.
Ezzel a kivégzéssel zárult le a francia történelem egyik legsötétebb fejezete, amikor is a halálbüntetés még része volt az igazságszolgáltatás eszköztárának. Djandoubi ügyét azonban sokan azóta is a halálbüntetés elleni érvként emlegetik.
A halálbüntetést végül François Mitterrand elnöksége alatt, 1981-ben törölték el Franciaországban, és azóta semmilyen formában nem tért vissza. Az 1981-es döntés nemcsak a guillotine használatának végét jelentette, hanem a halálbüntetés teljes megszüntetését is, amely lépést Franciaország büszkén vállalta az emberi jogok védelme érdekében. François Mitterrand döntése a halálbüntetés eltörléséről Franciaországban a humanizmus és az emberi jogok iránti elkötelezettségéből fakadt. Az 1981-ben hivatalba lépő Mitterrand azzal a szándékkal indította el elnöki ciklusát, hogy megszünteti a halálbüntetést, amelyet korszerűtlennek és embertelennek tartott. A döntés mögött nem csupán személyes meggyőződése, hanem a francia társadalomban egyre inkább erősödő, az emberi jogok iránti érzékenység is meghúzódott.
Mitterrand, aki baloldali politikusként a szociális igazságosság híve volt, úgy vélte, hogy a halálbüntetés nem szolgálja a társadalom érdekeit, és nem jelenti a bűnözés visszaszorításának hatékony eszközét. Véleménye szerint az államnak nincs joga elvenni egy ember életét, még a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői esetében sem. Ezzel a lépéssel Mitterrand Franciaországot az európai trend élére állította, hiszen a kontinensen egyre több ország döntött a halálbüntetés eltörlése mellett. A halálbüntetés eltörléséről szóló törvényt 1981. szeptember 30-án fogadta el a francia parlament, Robert Badinter igazságügyi miniszter vezetésével, aki szintén szenvedélyes támogatója volt a halálbüntetés megszüntetésének. Badinter érvelése szerint a halálbüntetés visszafordíthatatlan és igazságtalan, hiszen a tévedések lehetősége mindig fennáll, és az állam sem válhat a gyilkosság eszközévé.
Mitterrand döntése, amely Franciaország történelmében mérföldkőnek számít, nemcsak a guillotine, hanem a halálbüntetés teljes eltörlését is eredményezte. Ezzel az intézkedéssel Franciaország egyértelműen elköteleződött az emberi élet védelme és az igazságosabb büntetőjogi rendszer kialakítása mellett, amely a mai napig meghatározó alapelv maradt az országban.
A guillotine tehát, bár az egyik legismertebb eszköze volt a halálbüntetésnek, ma már csak a történelem része, emlékeztetve arra az időszakra, amikor a büntetőjog sokkal brutálisabb formákat öltött.
