Ilyen jellegű támadásra legutóbb csaknem egy évtizede volt példa.
A múlt hónapban pedig legalább 100 falusit, illetve katonát öltek meg Burkina Faso központi részén az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz köthető dzsihadisták. A szélsőségesek olyan civilekre támadtak, akiket a biztonsági erők védelmi állások építésére kényszerítettek a támaszpontjaik, valamint a települések körül.
Az utóbbi évtizedben a Száhel-régiót iszlamista felkelések és katonai puccsok sorozata rázta meg. Maliban, Nigerben és Burkina Fasóban a helyi hadseregek vették át a hatalmat azzal az ígérettel, hogy nagyobb biztonságot nyújtanak majd a civil lakosságnak.
A biztonsági helyzet ennek ellenére folyamatosan tovább romlott a szélsőségesek rekordszámú támadásaival és a halottak számával.
Az idei év első hat hónapjában 3064 civil vesztette életét a térségen végigsöprő erőszakban az Armed Conflict Location and Event Data Project nevű szervezet szerint, ami 25 százalékos növekedést jelent az azt megelőző fél évhez képest.
A Száhel régióban tevékenykedő két legnagyobb szélsőséges csoport az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz köthető Dzsamáa Nuszrat-ul-Iszlám va al-Muszlimín (JNIM), valamint az Iszlám Állam dzsihadista szervezet száheli ága. Az utóbbi egy évben a JNIM-nek sikerült erőre kapnia Maliban és Burkina Fasóban.
„A helyi lakosság jobban támogatja a JNIM-et, mint az Iszlám Államhoz köthető csoportokat” – jelentette ki Shaantanu Shankar, az Economist Intelligence Unit nevű agytröszt elemzője. „Beolvasztottak helyi lázadócsoportokat, amelyeknek szoros kapcsolataik vannak a közösségekkel” – tette hozzá.
A JNIM-től eltérően az Iszlám Állam száheli ága lényegében kormányellenes milíciák laza szövetsége, amelyek kevésbé vannak beágyazódva a helyi politikai viszonyokba, s dominánsabbak a Csád-tó térségében.
Jogvédők szerint ugyanakkor mindkét csoport rettegésben tartja a helyi lakosságot, tetteik pedig nemritkán háborús bűncselekményekkel érnek fel.
Mindemellett számos – egyik nagyobb terrorszervezet iránt sem elkötelezett – helyi milícia is tevékeny a térségben etnikai törésvonalak mentén, illetve helyi önvédelmi alakulatok formájában.
Az említett három országban a junták a korábbi demokratikusan választott kormányokkal szembeni elégedetlenségre építhettek, amelyeket korruptnak, illetve az egykori gyarmattartó Franciaország bábjának tartottak.
Niger, Mali és Burkina Faso mindemellett elhagyta a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECOWAS) és saját biztonsági partnerséget hozott létre szeptemberben Száhel-országok Szövetsége (AES) néven. Mindemellett megszakították kapcsolataikat korábbi nyugati partnereikkel távozásra bírva a területükön állomásozó amerikai, illetve francia katonai kontingenseket új biztonsági kapcsolatokat keresve Oroszországgal.
„Hatalmas biztonsági vákuum keletkezett a francia és az amerikai hadseregek kivonását követően”, amelyet Oroszország nem képes betölteni – húzta alá Shankar. A Wagner orosz magánhadsereg csapatait a térségben a junták finanszírozzák kevesebb pénzügyi forrással – tette hozzá az elemző.
Szakértők szerint egy további tényező a térség instabilitásában a romló gazdasági helyzet, illetve a munkalehetőségek hiánya, ami mind hozzájárul a szélsőséges csoportok népszerűségéhez. Mindhárom országban az iszlamisták a központi kormány által elhanyagolt, társadalom peremére szorított csoportok soraiban toboroznak.
„Nagyon kevés lehetősége van a Száhel-övezet vidéki térségeiben élőknek, különös tekintettel a fiataloknak” – mondta Heni Nsabia, az Armed Conflict Location and Event Data Project (ACLED) nyugat-afrikai térségért felelős elemzés koordinátora. „Egy másik vetülete ennek az, hogy azok az emberek, akiknek családja, vagy közössége ellen fellépett az államhatalom, biztonságot, státuszt keresnek maguknak és bosszút akarnak állni” – fűzte hozzá.
Elemzők szerint annak ellenére, hogy a fegyveres csoportok hűséget fogadtak az al-Kaidának, vagy az Iszlám Államnak, bevételeik nagy részét saját területeiken szerzik egyebek között a helyi lakosság megadóztatásával, a természeti erőforrások, különösen az aranybányászat saját ellenőrzés alá vonásával, de a marhatolvajlást sem vetik meg.
Aaryaman Shah biztonsági elemző szerint a szélsőségesek további bevételi forrását jelenti az ember-, illetve kábítószercsempészet.
Shah aggasztónak nevezte a legutóbbi forrongásokat Líbiában, különös tekintettel arra, hogy az miként hathat ki a migrációra. „Figyeljük Nigert is, ahol a junta feloldotta azt a törvényt, amely eddig tiltotta az emberek átkelését Líbiába” – tette hozzá.
Elemzők előrejelzései szerint a helyzet csak romlani fog az elkövetkezendő hónapokban a Száhel-övezetben, miközben a katonai vezetések egyre kétségbeesettebben igyekeznek majd megőrizni hatalmukat. „Nagyon ingatag fázisról beszélünk, a biztonsági helyzet rosszabbodni fog az elkövetkezendő két évben” – mondta Shankar.
Mindemellett az erőszak kezd túlgyűrűzni a Száhel-övezet határain. Feltehetően az al-Kaidához köthető szélsőségesek megjelentek Beninben és Nigéria északi részén a tehetősebb afrikai országok felé való terjeszkedés trendjét mutatva.
Heni Nsabia szerint tagadhatatlan, hogy egyre rosszabb a helyzet, s terjeszkedő fenyegetésről beszélt. „Manapság nemcsak Száhelről kellene beszélnünk, hanem Beninről és Togóról is, ahová a JNIM időnként 200 kilométer mélyen is behatolt” – mondta.
