Ha a nyolcvanas és kilencvenes években nőtt fel, és válogatós volt, jó eséllyel fájdalmas emlékei vannak az étkezési csatározásokról és a stresszes szülőkről. Szerencsére az ismeretek és a megértés ezekkel a problémákkal kapcsolatban némileg fejlődött, de a „válogatós” címke még mindig stigmával jár – mind a gyerekek, mind a szüleik számára. Egy új tanulmány talán segíthet levetkőzni ezt az érzést, mivel megállapította, hogy a gyerekek ételekkel kapcsolatos nyűgösségét szinte minden esetben a genetika okozza.
A kutatók olyan családokra összpontosítottak, amelyekben egypetéjű vagy nem egypetéjű ikrek voltak. Valamennyi résztvevő egy nagyszabású kohorszvizsgálat része volt, amelyben 2007-ben Angliában és Walesben született ikreket vizsgáltak. A gyermekek 16 hónapos, hároméves, ötéves, hétéves és 13 éves korában gyűjtött adatokat használták fel. Ezek között szerepelt a Child Eating Behavior Questionnaire, egy jól bevált módszer mind az „étkezési nyűgösség”, mind az új ételek kipróbálásától való félelem mérésére, amelyet a szülők töltöttek ki.
Az egypetéjű és nem egypetéjű ikrek összehasonlítása akkor hasznos, ha a tudósok megpróbálják meghatározni a genetika hatását egy adott tulajdonságra. Az ikerpárok egyidősek, és valószínűleg nagyon hasonló neveltetést élnek át; az egypetéjű ikrek azonban nagy arányban osztoznak a genetikai hasonlóságban, míg a nem egypetéjű ikrek nem (ők ugyanúgy rokonok, mint más testvérek).
Ebben a tanulmányban a kutatócsoport azt találta, hogy a nem egypetéjű ikrek sokkal kevésbé hasonlítanak egymásra a válogatós evésben, mint az egypetéjű ikrek, ami arra utal, hogy a genetikájuk nagyobb szerepet játszik, mint a környezetük. Arra a következtetésre jutottak, hogy 16 hónapos korban a genetika az étkezési nyűgösségben mutatkozó különbségek körülbelül 60 százalékáért felelős; ez a három- és 13 éves kor között legalább 74 százalékra emelkedett.
Ahogy a gyerekek idősebbek lettek, és feltehetően több időt töltöttek otthonon kívül is, testvér nélkül, saját baráti társaságukkal, az egyedi környezeti tényezők egyre nagyobb szerepet kezdtek játszani – hét- és 13 éves kor között mintegy 25 százalékot.
A közös környezeti hatások viszont csak a nagyon fiatal gyerekeknél bizonyultak jelentősnek.
„A közös környezeti tényezők, mint például az, hogy családként ülünk le együtt étkezni, csak kisgyermekkorban lehetnek jelentősek – mondta a vezető szerző, dr. Clare Llewellyn egy nyilatkozatban. – Ez arra utal, hogy a gyermekek szélesebb körű táplálkozását elősegítő beavatkozások, például az, hogy a gyermekeket többször és rendszeresen ugyanazoknak az ételeknek teszik ki, és változatos gyümölcsöket és zöldségeket kínálnak, a leghatékonyabbak a nagyon korai években lehetnek.”
A fő üzenet azonban az, hogy bár a szülők gyakran hatalmas aggodalmat éreznek gyermekeik étkezési szokásai miatt, és a többi szülő ítélkezéseivel szembesülnek, a gyerekek nyűgös étkezésének nagy része veleszületett.
„Ez a viselkedés nem a szülői nevelés eredménye – mondta dr. Zeynep Nas vezető szerző. – Tanulmányunk azt is mutatja, hogy a nyűgös evés nem feltétlenül csak egy »fázis«, hanem tartósan követhet egy pályát.”
Ha éppen a kisgyermeknevelés gyötrelmeiben jár, és azzal küzd, hogy megértse, gyermeke miért utasítja vissza hirtelen azokat az ételeket, amelyeket két héttel ezelőtt még imádott, talán segíthet, ha tudja, hogy bár a válogatósság határozottan fennmaradhat a gyermekkoron túl is, ez nem jelenti azt, hogy ez egy életre rögzül.
„A szülők továbbra is támogathatják gyermekeiket abban, hogy sokféle ételt fogyasszanak egész gyermekkorukban és a serdülőkorban, de a tizenéves korban a kortársak és a barátok fontosabb befolyást gyakorolhatnak a gyerekek étrendjére” – mondta a vezető szerző, dr. Alison Fildes.
A válogatós evés nagyon gyakori, és a legtöbb orvosi tanács azt javasolja, hogy a nyugodt megközelítés a legjobb. A régimódi gondolkodásmód, miszerint a gyerekeket arra kell kényszeríteni, hogy takarítsák el a tányérjukat, már nem állja meg a helyét – ma már jobban tudjuk. Ehelyett, ha türelmesek vagyunk a gyerekekkel, nem helyezzük az ételekre a hangsúlyt, nem hasonlítjuk őket a társaikhoz, és kipróbáljuk az ételek elkészítésének és tálalásának különböző módjait, valószínűleg sokkal jobb eredményt érhetünk el.
