A virginiai James Madison Egyetem (JMU) kutatói több mint félmillió zivatar adatait vizsgálták meg Washington DC-ben és Kansas Cityben 12 év során. A csapat a PM2.5 (legfeljebb 2,5 mikrométeres szemcsés anyag) és a PM10 (legfeljebb 10 mikrométeres szemcsék) előfordulását vizsgálta a környezetben, és vetette össze a térségben zajló viharok intenzitásával.
A kutatók arra jutottak, hogy minél nagyobb arányban mutathatók ki finom részecskék (aeroszolok) a levegőben, annál nagyobb a villámcsapás veszélye. A por a légáramlással a felhőkig emelkedik, így egyfajta hidat képez az elektromos töltés számára a föld és a légtér között. A kutatók szerint a részecskék koncentrációja fontosabb tényező a villámcsapás szempontjából, mint a méretük.
