Most, hogy a CEU Demokrácia Intézete negyedik alkalommal rendezte meg a Budapest Fórumot, amelyen a kormánnyal baráti viszonyt egyáltalán nem tápláló Political Capital és a hasonló cipőben járó Fővárosi Önkormányzat volt a harmadik résztvevő, lehetősége volt az amerikai nagykövetnek, David Presmannak, hosszú beszéde elmondására.
Ebben sajátos rosszallással, mondhatjuk fenyegetéssel kijelentette: „Nekünk, Magyarország szövetségeseinek és partnereinek fel kell ismernünk, hogy ami fölött eddig szemet hunytunk, arra most már rendíthetetlenül reagáljunk.” Sőt azt is hozzátette, „már nem működnek a kifogások, Amerika cselekedni fog”.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója erre így reagált: „Pressman nagykövet úr ma beszédet mondott a CEU-n. Figyelmesen követtük. Inkább hangzott a Soros-birodalom vádiratának, mint semleges diplomáciai véleménynek.” Kijelentette: „Nagykövet úr mást vádol a demokrácia leépítésével, miközben a saját országában az ellenzéki jelölt folyamatos életveszélyben viszi kampányát. (…) Mást vádol politikai beavatkozással, miközben Magyarországon az első sorban vonul politikai tömegrendezvényeken, nyíltan instruálja a magyar közélet ellenzéki szereplőit, politikai köreiből pedig szépen gurulnak a dollárok a magyar ellenzékhez. (…) Mást vádol szövetségeshez nem méltó fellépéssel, miközben többek között a saját kormánya háborúpárti politikája miatt nap mint nap növekszik a mi közvetlen szomszédságunkban zajló orosz–ukrán háború eszkalációjának a veszélye.”
Arra a fenyegető mondatra pedig, hogy „Amerika cselekedni fog”, Orbán Balázs egy nagyon elegáns mondattal válaszolt: „Innen is látszik, hogy napjainkban nem könnyű a demokrata adminisztráció barátjának lenni. De a magunk részéről mi nem adjuk fel, tovább próbálkozunk!”
Mindezt azért bocsátottam előre, mert a következőkből a korrupció példáján keresztül látni fogjuk, hogy Amerika ugyanolyan kettős beszédet folytat velünk kapcsolatban, mint Brüsszel.
Pressman szerint már ott tartunk, hogy „megkérdőjelezzük, valóban demokrácia-e Magyarország”. A demokratikus berendezkedés két pillérének ugyanis a működő civil társadalmat és a szabad médiát tekinti, meglátása szerint azonban épp ezt a kettőt érte szerinte súlyos támadás a Szuverenitásvédelmi Hivatal részéről az elmúlt hónapokban.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal három vizsgálatot indított eddig, mondta Pressman. Egyet a Transparency International ellen, amely az unió legkorruptabb államaként írta le az országot, egyet a korrupciós ügyeket feltáró független lap, az Átlátszó ellen, egyet pedig az akkumulátorgyárak hatását firtató civilekkel szemben. Mindezek mellett a hivatal vezetője kijelentette, a korrupcióval szemben civil szervezetek nem, egyedül kormányok tudnak fellépni. Ami teljesen így van.
Pressman szerint azonban a „Szuverenitásvédelmi Hivatal” valóban védeni próbál valamit, de ez nem Magyarország szuverenitása.
Akkor most nézzük, hogy például a sorosista Transparency International hogyan mutatja be a magyarországi korrupciót. Úgy-e, mint az ábrázolni kívánt vágyálmot, amikor azt mondja, hogy Magyarország az unió legkorruptabb állama, vagy a valóságot, amikor a Világbank ezzel kapcsolatos felmérését idézzük. Ebben azt vizsgálták, hogy az egyes országokban különböző cégek mekkora aránya tapasztalt korrupciós jellegű kérést.
A Világbank statisztikája megállapította, hogy a „világhírű” magyar korrupció egyszerűen nem létezik. Sebestyén Géza MCC-szakértő szerint „ez a szám 66 százalék körüli, azaz háromból két céget érint Jemenben. 50 százalék körüli, azaz minden második céget érint Afganisztánban, Angolában, Dél-Szudánban, Irakban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Libériai Köztársaságban. Összevetésben a felsoroltakkal, a magyar mutató 1,2 százalék volt 2023-ban. Csehországban 3,5, Belgiumban 4,3, Dánia 3,4, Portugália 7,7, Olaszország 11,8. Vagyis a magyar korrupció világszinten nézve lényegében nulla, de még Európában is jónak számít.
Pressman tehát a Transparency Internationalen és az Átlátszón keresztül nulla korrupció miatt is képes korrupcióval vádolni bennünket. Magyarosan le is sütjük a szemünket. Ez pont olyan, hogy Brüsszel azért büntet bennünket euro százmilliókkal, mert megvédjük az unió, Magyarország határait, és tapsol ahhoz, ha Németország ugyanezt csinálja.
A kettős mérce nyilvánvaló. De úgy is mondhatjuk, hogy ez nem más, mint politikai terrorizmus.
A szerző újságíró