Miután a Montgolfier-fivérek elhíresült léghajója 1783-ban a magasba emelkedett, majd ugyanebben az évben egy hidrogénballon is az égbe tört egy emberrel a fedélzetén, hatalmas lelkesedés övezett minden egyes újabb próbálkozást. A tudományos eszközként és fegyverként is használt hőlégballon a nép szórakoztatásában is szerepet kapott.
Az újdonság varázsa
A ballonmánia uralta a 19. századot, az újabb és újabb repülések rendre közönség előtt zajlottak. A kíváncsiskodók tömege először spontán szerveződött, majd később komoly logisztikával és belépődíj szedésével húztak hasznot az érdeklődésből. A rajongás nemcsak a felszállási kísérleteket övező csődületekben, hanem a köré kiépülő üzletben is megmutatkozott. Légballonmintával ellátott csészéket és tányérokat, hajcsatokat és órákat, pipákat és nyakkendőtűket is vásárolhattak az emberek. A felszállásokat kísérő események nem egyszer torkollottak zavargásba vagy fenyegettek ennek veszélyével. A duzzadó tömeg türelmetlensége egyre nőtt, ahogy a felszállás pillanata közelített, vagy éppen késlekedett. Az indulásra sokszor többet kellett várni, ugyanis a hidrogén töltése nehézkesen és lassan zajlott. A felfokozott idegállapot néhány alkalommal tragédiához is vezetett.
Ilyen eset volt az 1819-es „ballonlázadás” Philadelphiában.
Ezekre az évekre az Egyesült Államokban is nagy népszerűségre tett szert a hőlégballon, mint az első repülésre képes jármű. Azon a szeptemberi estén is hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy tanúja legyen a francia léghajós, Monsieur Michel egy újabb kísérletének. A sajtó is segítette az esemény népszerűsítését, napokkal korábban beszámolt a várható látványosságról. A próbálkozások nézése üzletté vált, a philadelphiai felszállást például egy dollár ellenében lehetett a helyszínen megtekinteni. Ez az összeg mai árfolyamon 24 dollárnak felel meg, ez akkoriban sok érdeklődőt fosztott meg a részvételtől.
Pattanásig feszült idegek
Tízezer ember gyűlt össze és várta lélegzetvisszafojtva a ballon indulását. Az elkerített területen belül a város tehetősebb polgárai ugyanolyan izgalommal figyelték az eseményeket, mint a kerítésen túl várakozók. A percek múlásával az izgalommal a feszültség is nőtt, mikor a ballon még mindig nem emelkedett az ég felé.
Az ingerült tömeget ekkor váratlanul egy erőszakos esemény rázta meg.
A kerítés mentén őrök tartották gondosan távol a belépődíjat nem fizető nézőket. Egy kamaszfiú azonban alternatív megoldást talált a problémára, és átmászott a kerítésen. Az őrök elkapták, és tettéért súlyosan bántalmazták. Először a körülötte állók szembesültek a történésekkel, majd a hírrel együtt felháborodás is futótűzként terjedt szét. A kordonon túl állók botokkal és kövekkel indultak meg a rendőrök és ballon felé, és heves indulataiknak elsősorban az elegánsan berendezett helyszín esett áldozatul.
A feldühödött tömeg széttépte a hőlégballont, tönkretette a szórakoztatásért felelős zenekar hangszereit, és a fizető vendégek számára készített pavilont is felgyújtotta. Az eset nem volt egyedülálló, évtizedekkel később egy angol léghajós, Henry Tracey Coxwell kísérlete torkollott erőszakba Leicesterben, 1864. július 11-én. De mégis mi történt Philadelphiában? Mi válthatta ki valójában az erőszakhullámot? Az utókor és kutatók a különböző társadalmi csoportok közötti feszültségek elfojtását látják a ballonlázadás hátterében, amelyek végül a felfokozott lelkiállapotban bekövetkező hatósági túlkapás miatt robbantak ki az emberekből. A mélyen nyugvó ellentéteket egy heves érzelmekkel túltelített pillanat hozta hirtelen a felszínre, a következmények pedig súlyosak voltak.
