A brandenburgihoz hasonló türingiai és szászországi e havi megmérettetésem, a Berlinben kormányzó koalíció, szocdemek, zöldek, szabaddemokraták már csúfosan leszerepeltek. A markánsan migrációellenes Alternatívár Németországnak (AfD) Türingiában győzött, míg Szászországban csakúgy, mint most Brandenburgban, egy hajszállal szorult a második helyre.
Azért azt ne felejtsük el, hogy Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár, 2005-ben, pontosan egy évvel hivatali idejének lejárta előtt lemondott, éppen az észak-rajna-vesztfáliai tartományi választások után, mert pártja vereséget szenvedett. Tehát a tartományi választásoknak országos jelentőségük van. Most éppen azért, mert kiderült: az AfD migránsellenes programja igencsak termékeny társadalmi talajra talált.
Most Olaf Scholzon sokkal nagyobb a nyomás, mint Schröderen, hogy adja fel pozícióját, a kancellár hasonló helyzetbe került, mint elődje. Schrödert a globális pénzügyi válság, a gyengélkedő gazdaság, a szociális juttatások lefaragása okozta problémák buktatták meg. Az ugyancsak az SPD színeiben politizáló Scholz egy sokkal nagyobb kihívással néz szembe. Konkrétan a betelepítéssel és az illegális migrációval szembeni elutasítással.
Míg az előző esetben, a német polgárok a „kényelmetlen” anyagi helyzetük miatt voltak elégedetlenek, addig most gyakorlatilag a puszta létük a tét. Ráadásul, a német életszínvonalhoz képest romló megélhetési körülmények éppen azokhoz a nagyvonalú szociális juttatásokhoz köthetők, amelyekkel az illegális migránsokat támogatják.
A tartományi választási kampányban szó volt ugyan az ukrajnai háborúról, az alternatív energia bevezetése körüli bonyodalmakról is, de az illegális migráció, a késeléses támadások, a nők elleni erőszakos cselekmények, a drámaian romló közbiztonság „mindent vitt.”
A brandenburgi Odera-Frankfurtban a választás előtt újságírói kérdésre válaszolva egy fiatal nő azt mondta, hogy öt éve él ott, és az elmúlt fél évben sokkal több lett a menedékkérő. Alig hat hónap alatt Odera-Frankfurt egy kifejezetten multikulturális város lett.
A nyári támadássorozat, a több halálos áldozattal járó utcai késelések, az iszlamista hátterű ámokfutások rövid időn belül alapvetően megváltoztatták a közhangulatot – tette hozzá a riporter.
Ha közelebbről megnézzük a helyzetet, még rosszabb képet kapunk. Az illegális migránsok elsősorban a nagyvárosokat lepik el, azokon belül is a történelmi negyedeket, kiszorítva az őshonos lakosságot ezekről a helyekről. A napi életvitel a legtöbb városban szinte ellehetetlenült.
Scholz felismerte a helyzet drámaiságát, na nem a lakosságot fenyegető veszélyt, hanem a pártjára és saját politikai karrierjére leselkedő fenyegetést, ezért az összes német határátkelőre ellenőrzést rendelt el, hogy az arra nem jogosult idegenek ne tudjanak belépni Németországba. Ez azonban már eső után köpönyeg, mert nem sokat segít a migránsáradat megfékezésében.
Bár a berlini döntés ellentétes az Európai Unió (EU) direktíváival, Brüsszelnek egy rossz szava sem volt az egészről. Igaz, hogy ez teljesen szétzilálja a schengeni övezetet – a kontroll nélküli határátlépést – de ez a nagyhatalmú Európai Bizottságot (EB) nem érdekelte.
A kormányzó német koalíciós kormány számára kétségtelenül problémát jelent a három tartományi választáson való gyenge szereplés, de nem ez az elsődleges baj számukra, hanem a silány eredmények mértéke, amelyeket nyugodtan nevezhetünk katasztrofálisnak. Ilyesmire eddig alig akadt példa Németországban. A kormánykoalícióban részt vevő szabaddemokraták Türingiában, Szászországban és most még Brandenburgban sem kerültek be a helyi parlamentbe.
Némi vigaszt adhat a három koalíciós pártnak, hogy az AfD valószínűleg egyik helyen sem tud tartományi kormányt alakítani, illetve abban részt venni, mert egyik párt sem akar vele szövetségre lépni. Ezt a „édeskés ízt” azonban hamar el lehet felejteni, mert az AfD mind a három tartományban meg tudja akadályozni a kétharmados törvényeket igénylő jogszabályok keresztülvitelét.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a többi pártnak milyen jelentős kompromisszumokat kell majd kötni egymással, hogy valahogy összeeszkábáljanak egy működőképes helyi koalíciós kormányt. Elhúzódó kormányalakítási tárgyalásokra lehet számítani.
Nemcsak a három kormánypártnak, hanem az ellenzéki kereszténydemokratáknak(CDU) is főhet a fejük. Szászországban éppen hogy csak meg tudta szerezni az első helyet az AfD előtt. Az AfD megállíthatatlannak tűnik. Mivel Németország az EU legnagyobb gazdaságával és népességével rendelkezik, ennek kontinentális kihatása lesz, mégpedig nem is akármilyen.
A németországi politikai elit, talán egyedüliként Nyugat-Európában, eddig sikeresen szorította vissza a fősodortól eltérő pártokat, vagyis azokat a politikai tömörüléseket, amelyek ellenezték az illegális migrációt. A kontinensnek azon a felén az utóbbi időszakban több migrációellenes párt „kibújt” abból a politikai zárványból, ahová előzőleg a fősodor beszorította.
A francia Nemzeti Tömörülés, az Osztrák Szabadságpárt, a belgiumi flamand nacionalisták, a Finnek, a Svéd Demokraták, a spanyol Vox, a görög Arany Hajnal mindenhol teret nyert. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Hollandiában a Szabadságpárt a legutóbbi választások után a legnagyobb politikai alakzattá nőtte ki magát, koalíciós kormányt is tudott alakítani, igaz, hogy a pártvezér Geert Wilders nem lehetett miniszterelnök.
Németország körül szorul a hurok, mert jövőre Csehországban parlamenti választásokat tartanak, és az Andrej Babiš vezette jobbközép ANO már most biztos befutónak számít. Éppen múlt vasárnap nyerte meg a regionális és a részleges szenátusi választásokat.
Ha Németországban az AfD valóban megállíthatatlan lesz, márpedig a júniusi európai parlamenti választások eredménye után ezt prognosztizálják, akkor ezáltal nemcsak egy ország politikája változik meg, hanem az egész Európai Unióé is. Tarthatatlan lesz az a diktatórikus kormányzás, amely minden olyat büntet – tegyük hozzá, törvénytelenül –, ami szembemegy az európai népességcsere bornírt ötletével.
Ami pedig Scholzot illeti, a balliberális, globalista politikus, aki eddig minden választást megnyert, amelyen indult, gyakorlatilag hasba szúrta magát, mert tudomásul kell vennie, ha máskor nem, akkor a következő évben tartandó parlamenti választásokkor, hogy nem lehet egyszerre a globalista Európai Uniót és a német érdekeket szolgálni.
