Sokak számára okoz szorongást az a gondolat, hogy ráüljenek egy nyilvános vécére, mert aggódnak a fertőzésveszély kockázatától. E félelem, amint azt az Australian Journal of General Practice egy 2019-ben megjelent cikke is kifejti, olyan, pszichogén jellegű állapot, amely a székletürítés nehézségéhez vagy képtelenségéhez vezethet a nyilvános illemhelyen. De indokoltak-e ezek a félelmek? Ennek jártunk utána.
A látványosan szennyezett nyilvános vécét mindenki igyekszik elkerülni. Az ilyen illemhelyektől való viszolygás nem csupán a szakemberek által parcopresisként emlegetett, pszichés kényszerre vezethető vissza, hanem nagyon is reális óvatosságon alapul. De mi a helyzet azokkal a, látszólag tisztán tartott nyilvános vécékkel, például egy munkahelyi irodában vagy a higénia szempontjából kifogástalan étteremben, ahol a vécé ülőkéjén nincs látható kosz vagy folyadéknyom? Az elvégzett vizsgálatok olyan esetben is kimutattak az ilyen, rendben lévőnek látszó nyilvános vécék ülőkéin egészségre veszélyes kórokozókat, baktériumokat, amikor a tisztasággal – legalábbis látszólag – minden a legnagyobb rendben volt.
Hogyan kerüljük el a fertőzést?
A nyilvános vécében található vécékagylók ülőkéin számos olyan, potenciálisan veszélyes baktériumcsoport megtelepedhet, amelyek közül a Micrococcusok gennyes bőrfertőzést, a Pseudomonasok húgyúti fertőzést vagy horzsolásos, illetve nyílt sebbe jutva vérmérgezést, az enterobaktériumok pedig szintén húgyúti fertőzést és szalmonellózist is okozhatnak. Ahhoz azonban, hogy valaki megfertőződjön az előzőekben példaszerűen felsorolt kórokozóktól, ezeknek a baktériumoknak megfelelő mennyiségben kell megtelepedniük a fertőzés helyén.
Normál higiénés viszonyok között, amikor a nyilvános vécé ülőkéit rendszeresen lemossák, illetve fertőtlenítik, vagy az ülőkével érintkező, esetlegesen sérült bőrfelületet a használat után azonnal lemossuk, megtisztítjuk, a megfertőződés veszélyének alacsony marad a kockázata.
Nemi betegségek közvetítője lehet a nyilvános vécé
Az egyik meglehetősen gyakori kérdés, hogy a nemi úton terjedő betegségek kórokozói „összeszedhetőek-e” a nyilvános vécék ülőkéiről? Néhány nemi betegség esetében igen a válasz.
A nyilvános vécé használata során az úgynevezett gentális herpesz – amely egy vírusos fertőzés – kockázatát tekinthetjük a legjelentősebbnek.
(A gombás fertőzések mellett manapság a gentális herpesz számít a leggyakoribbnak.) Az aktív herpeszes bőrelváltozásból az ülőkére került váladékban lévő vírusok négy órán át megőrzik a fertőzőképességüket. Hasonló a helyzet az ugyancsak elterjedt humán papillomavírussal (HPV) is.
A HPV a bőrön és a nyálkahártyán sejtburjánzást okozó víruscsalád, amely a közönséges és a nemi szemölcsök, a condylomák megjelenéséért, valamint a méhnyakrák kialakulásáért is felelős. A HPV-fertőzést tekintik a nemi úton terjedő, leggyakoribb fertőzéstípusnak. A vírus legveszélyesebb csoportjai ellen létezik védőoltás.
Egy másik egysejtű parazita okozta, nemi úton terjedő fertőzés kórokozója, a Trichomonas is átkerülhet a nyilvános vécé ülőkéjéről az illemhelyet használóra. A vizsgálatok kimutatták, hogy a kórokozó a vécé ülőkéjére kerülve 45 percig fertőzőképes marad. Egy másik, viszonylag elterjedt nemi betegség, a gonorrea vagy kankó kórokozója, a Gonococcus baktérium csak nagyon ritkán okozhat a nyilvános vécé használata útján terjedő fertőzést, de a különösen elhanyagolt, szennyezett és zsúfolt illemhelyekről leírtak már ilyen típusú megfertőződést is.
A Candida-fertőzés sem lehetetlen, de kicsi a valószínűsége. A gombafertőzések (Candida) nyilvános vécék útján való terjedéséről már jobban megoszlanak a szakvélemények. Ezek a mikrobák többnyire velünk együtt élnek, és leginkább a szervezet természetes védelmi egyensúlyának megbomlása esetén okoznak csak tüneteket. Egyes szakértők elviekben azonban nem zárják ki a Candida-fertőzés bizonyos típusainak a vécéülőkék közvetítésével való terjedését, de hozzáteszik, hogy ennek igen alacsony a valószínűsége.
A gyakoribb, illetve széles körben elterjedt vírustörzsek – mint amelyen a calici vagy az influenza – esetében a vécéülőke azoknak a tárgyaknak a rangsorába áll be – ilyen például az ajtókilincs, a számítógépek klaviatúrája vagy a törülköző –, amelyek katalizátorai e kórokozók tovaterjedésének.
Higiéniai tanácsok nyilvános vécék esetében
A vécéülőkéről való megfertőződés potenciális kockázata szignifikáns lehet például a mobil vécék használata során, főleg azoknál, amelyeket a nagy tömegrendezvényeken állítanak fel, mert ezeknél szinte lehetetlen a megfelelő vécéhigiéné folyamatos biztosítása.
Ugyancsak fokozott veszélyt jelenthetnek az autópályák melletti, tömeges használtnak kitett és gyakran elhanyagolt nyilvános vécék ülőkéi is. De mit lehet tenni a kockázatok minimalizálásáért, ha elkerülhetetlenné válik a nyilvános vécé használata? Ezeket tanácsolja többek között a WEBBeteg orvosi portál:
Kézmosás fontossága a vécéhasználat után
- Kerüljük el a nyilvános vécé ülőkéjével való, közvetlen testi kontaktust, legjobb, ha csak fölé guggolunk.
- Ha ez elkerülhetetlen, használat előtt – főleg, ha folyadéknyomokat észlelünk az ülőkén – töröljük át azt.
- Használat után mindig szappannal, alaposan mossuk meg a kezünket, és ha van, használjunk kézfertőtlenítőt is.
- Ha van valamilyen bőrsérülésünk, akárcsak apróbb horzsolás is az ülőkével érintkező testrészünkön, izoláljuk el a bőrünk és az ülőke közvetlen érintkezését vécépapírral, és ragtapasszal fedjük el a sérülést.
És ne feledjük: legfontosabb az alapos kézmosás!
A kutatások azt mutatják, hogy akár vécépapírral, akár egyszer használatos ülőketakaróval fedjük le az ülőkét, ez a módszer csak kisebb részt csökkenti az esetleges megfertőződés kockázatát. Ha több rétegben helyezünk toalettpapírt az ülőkére, akkor ugyan megnehezítjük a mikroorganizmusok útját, de még így sem válik sterillé a vécé. Dr. Philip Tierno, a New York-i Egyetem mikrobiológusa szerint elsősorban az olyan vécéülőkék jelenthetnek komolyabb kockázatot, amelyeken folyadéknyomok vagy más szilárd szennyezések láthatók.
Dr. Tierno szerint egy mobiltelefon kijelzőjén tízszer annyi kórokozó lehet mint egy vécéülőkén, de például a kulcsok, a kilincsek vagy akár a mosdószivacs is komolyabb kockázatot jelenthet, mint egy rendszeresen takarított és tisztán tartott vécé. A szakember ehhez azt is hozzáteszi, hogy az elhanyagolt és jól láthatóan takarítatlan nyilvános vécék esetében azonban indokolt a fokozott óvatosság a nagyobb fertőzési kockázat miatt.
