A tragikus esemény során a Föld élővilágának csaknem kilencven százaléka megsemmisült, ennek háttere azonban sokáig ismeretlen volt a tudomány számára. Most egy kutatócsoport fényt derített arra, mi is történhetett valójában. A katasztrófa nagyjából 250 millió évvel ezelőtt történt, és végzetesebb volt, mint a dinoszauruszok végzetét okozó aszteroida becsapódása – olvasható a LADbible cikkében. A földi élet csaknem teljesen megsemmisült.
A Science című folyóiratban megjelent tanulmányukban a brit Bristoli Egyetem és a Kínai Földtudományi Egyetem kutatói azt állítják, hogy az El Niño volt felelős az ősi éghajlat drasztikus megváltozásáért és ennek nyomán az erdők kipusztulásáért.
Az El Niño egy időjárási jelenség, amely a tengerfelszín drasztikus felmelegedését okozza. Az El Niño jellemzően a Csendes-óceán középső és keleti részén fordul elő. Amennyiben a Csendes-óceán trópusi keleti felén a tenger hőmérséklete 0,5 Celsius-fokkal emelkedik, El Niño-időszakról beszélhetünk.
Bizonytalanná vált a földi élet sorsa
Bár a vulkáni tevékenység kétségtelenül jelentős szerepet játszott a nagy kihalásban (ez volt a Föld történetének legsúlyosabb tömeges kihalása a perm–triász időszakban), a szakértők szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni az El Niño jelenség hatását sem. Ezzel kapcsolatban a kutatókat a fosszíliákban lévő oxigénizotópok vezették nyomra.
Az élőlények többsége nem tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és emiatt az élet kis híján eltűnt a bolygóról. Szerencsére néhány organizmus adaptálódott, nélkülük ma nem lennénk itt” – mondta Yadong Sun, a Kínai Földtudományi Egyetem professzora.
„Az éghajlat felmelegedése önmagában nem okozhat ilyen pusztító kihalásokat, mert ha a trópusokon túl meleg lesz, a fajok a hűvösebb, magasabb szélességi fokokra vándorolnak. Kutatásunkból kiderült, hogy a megnövekedett üvegházhatású gázok nemcsak melegebbé teszik a bolygó nagy részét, de az időjárás és az éghajlat változékonyságát is fokozzák, amely kiszámíthatatlan környezeti viszonyokat teremt, és veszélyezteti az élet fennmaradását” – magyarázta a tanulmány társszerzője, dr. Alexander Farnsworth, a Bristoli Egyetem munkatársa.
A nagy kihalás pontos háttere ugyan továbbra sem ismert, és valószínűleg egy igen összetett folyamatról van szó. A fosszíliák vizsgálata révén azonban a tudósok egyre közelebb jutnak az igazság feltárásához.
