Az európai pártszerkezet átalakulóban van és ezen belül különösen érdekes Németország belső politikai átalakulása, ahol hosszabb távon, de különösen az utóbbi néhány évben határozott elmozdulások figyelhetők meg. A Politico Poll of Polls grafikonjai két évtizedre visszamenőleg mutatják az egyes országok pártnépszerűségi mutatóinak változását. Németországban hosszú távon – igaz erős ingadozásokkal – de a legstabilabb trend a szociáldemokraták népszerűségvesztése és ezzel szemben az új keletű pártok térnyerése. E tendencia különösen erőteljesen mutatkozott meg az utóbbi két évben, amikor a szociáldemokraták népszerűsége 26 százalékról 14 százalékra esett vissza, a zöldeké 26 százalékról 11 százalékra, míg a nagy nyertes az az AfD, amely 2014 előtt még nem is létezett és az a BSW, vagyis Sahra Wagenknecht szövetsége (Bündnis), amely ez év elején alakult meg, igaz nem a semmiből.
Sahra Wagenknecht, a valamikori hazai szófordulatot használva a párt régi harcosa. Jénában, Kelet-Németországban születet 1969-ben és már 17 éves korában csatlakozott a Szabad Német Ifjúsághoz, a német kommunista párt (hivatalos nevén Német Szocialista Egységpárt) ifjúsági szárnyához, majd még az NDK összeomlása előtt, 1989-ben a pártba is belépett és hűséges tagja is maradt, miközben pártja Német Szocialista Egységpártból a Demokratikus Szocializmus Pártjává, majd 2005-ben Balpárttá (Die Linke) változott. Ám 2023-ban Sahra Wagenknecht egy határozott fordulatot hajtott végre, szakított több évtizedes párttagságával és új pártot alapított, amelyet – egyelőre, jobb híján – magáról nevezett el.
Az új pártnak hivatalosan elfogadott programja még nincs, ez a 2025-ben esedékes szövetségi választásokra készül el, viszont Sahra Wagenknecht nyilatkozataiból, előadásaiból már kikerekednek a jövőbeli pártprogram fő elemei.
Így például, a gazdaságpolitikában támogatni kívánják az innovációt, a tisztességes versenyt és különösen a kis- és középvállalkozásokat. Az adórendszerrel csökkenteni kívánják a társadalmi egyenlőtlenségeket, a külkereskedelemben a korlátozó szankciók helyett kereskedelmi kapcsolatok erősítését szorgalmazzák, ennek keretében nagy hangsúlyt helyezve az Oroszországgal való kapcsolatokra. Céljuk, hogy szigorúbb trösztellenes politikával a kis- és középvállalkozások támogatásával egy klímasemleges, környezetbarát gazdaságot hozzanak létre. A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése érdekében támogatják a kollektív szerződések rendszerének kiterjesztését, a lakhatási feltételek és az egészségügyi ellátás javítását és ezeken a területeken elutasítják a privatizációt.
A külpolitikájában a BSW elkötelezett a diplomácia, az enyhülés és a nemzetközi együttműködés mellett. Elutasítja konfliktusok katonai megoldását és szorgalmazza a nukleáris leszerelést. Fontosnak tartja, hogy Európa önálló külpolitikát folytasson, és ne morzsolódjon fel az Egyesült Államok és a Kína-Oroszország körül kialakulóban lévő hatalmi blokk közötti konfrontációban. A BSW szerint az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást meg kell szüntetni, és erősíteni kell a tárgyalásos megoldásokra irányuló erőfeszítéseket.
A BSW-t a baloldalra sorolják, de ami élesen elüt a többi magát baloldaliként definiáló párttól, az a bevándorlás kezelése. A migrációt nem tekintik a világszegénység megoldásának épp ezért, bevándorlás korlátozását szorgalmazzák. A menekültügyi eljárásoknak harmadik országokban kell lezajlaniuk, és az elutasított menedékkérőknek nem kell többé ellátásban részesülniük. A BSW szerint a migráció ellen úgy kell küzdeni, hogy az okokat szüntetik meg. Ennek érdekében a külpolitika, a gazdaságpolitika, a kereskedelempolitika és a fejlesztéspolitika eszközeivel segíteni kell a globális Dél országainak a gazdasági fejlődését.
Ami a környezet és klímavédelmet illeti a BSW szerint a hangsúlyt a technológiai újításokra, de egyúttal a gazdasági racionalitásra is kell helyezni, csökkenteni kell az energiaköltségeket és vissza kell állítani Németországban az energiabiztonságot. E politika része a környezetbarát, területi elven alapuló állattartás, a gazdák védelme a mezőgazdasági nagyvállalatokkal szemben.
Ha az idősebb olvasók közül valaki emlékszik még a több évtizeddel ezelőtti német szociáldemokrata programokra, akkor felfedezheti, hogy a fenti program nem valami szélsőséget képvisel, hanem egyértelműen egy klasszikus szociáldemokrata programnak felel meg. Szélsőségessé a német szociáldemokraták váltak azáltal, hogy társadalmi bázisuktól elszakadva átvették a Frankfurti Iskola tanításait (gender- és woke-ideológia) és gyökértelenné válva csatlakoztak az euro-atlanti globalista elithez.
Politikusok magánéletének firtatását nem tartom tisztességes dolognak (bár tudom, hogy ez része a mindennapi pártharcokban alkalmazott karaktergyilkosságoknak) ez esetben azonban érdemesnek tartom megemlíteni Sahra Wagenknecht magánéletét, ugyanis a férj nem más, mint Oskar Lafontaine a német szociáldemokrata párt valamikori (1995-1999) vezetője. Lafontaine akkor hagyta ott eredeti pártját és lépett be a német balpártban, a Die Linke-be, amikor a párt többi vezetőjével összeütközött a bevándorlás és a németországi amerikai támaszpontok ügyében.
A bevándorlással kapcsolatban az volt a véleménye, hogy az fenyegetést jelent a német munkaerőre és ezért a bevándorlók és menedékkérők számát csökkenteni kell. Annak idején kritizálta Helmut Schmidt kancellárt, hogy támogatja a Pershing II rakéták németországi telepítésére vonatkozó NATO-tervet. Nemrég, 2022-ben, pedig kiadott egy könyvet Ami, it’s time to go! Plädoyer für die Selbstbehauptung Europas címmel, ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy Amerikaiak, eljött az idő, hogy hazamenjetek – Európa önállósága melletti kiállás. A könyvben bírálja a NATO-t és a német politikára gyakorolt amerikai befolyást, mondván, hogy Németország amerikai vazallusává vált. A könyv bestseller lett, ami azt jelenti, hogy nem csak Lafontaine, hanem a német társadalom nagy része is így gondolkodik. Lafontaine e mellett szembeszállt az esztelen német zöldpolitikával is, többek között kijelentve, hogy a szélerőművek építése a német kultúrtáj pusztulásával jár. Ilyen felfogással nem csoda, hogy nem maradhatott eredeti, de fő értékeitől eltérített pártjában.
A két politikus a Die Linkében találkozott és a közös nézetek oly annyira összehozták őket, hogy végül mindketten elváltak és a 26 év korkülönbség ellenére összeházasodtak.
Lafontaine-t azért említettem meg, mert ő képviselte és képviseli ma is az eredeti szociáldemokrata értékeket és a feleségével való tökéletes egyetértés miatt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Bündnis Sahra Wagenknecht egy eredeti értelemben vett szociáldemokrata párt. A Die Linke-ből való kiválásuk oka pedig nem más, mint a bevándorlással kapcsolatos eltérő nézetek, ugyanis a Die Linke ebből a szempontból sokkal megengedőbb. A legutóbbi választások azonban azt mutatják, hogy már a baloldali szavazók is a bevándorlás korlátozása mellett foglalnak állást, ezért tudott BSW párt a megalakulástól számított hat hónap alatt tízszázalékos országos támogatottságot elérni, míg a Die Linke csupán három százalékon áll.
A fősodratú német sajtó erőteljesen támadja Sahra Wagenknecht pártját. Programját nem tudják hová besorolni, ami azért van így, mert Németországban (és sajnos másutt is) mára már teljesen elfeledkeztek arról, hogy eredeti értelmében mit is jelent a szociáldemokrácia.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
