Az egyik legkegyetlenebb adó a történelemben minden bizonnyal a devsirme volt, amelyet az Oszmán Birodalom vetett ki, főleg a Balkánon élő keresztény lakosságra. Az első említései a 15. századból származnak.
A rendelkezés értelmében fiatal fiúkat kellett szolgáltatni a hadsereg számára.
A tizenéves gyermekek általában nem látták többé a családjukat, helyette komoly átnevelésben részesültek. Életüket ezt követően az iszlám vallás és a szultán iránti feltétlen hűség határozta meg. Egy részükből az oszmán hadigépezet elit katonái, janicsárok váltak, mások pedig hivatali pályára léptek.
Borbélynak vagy cárnak
A történelem legkülönösebb adói közül egy mindenképpen Oroszországhoz kötődik. A szakálladót a 1699-ben vezette be I. Péter, akit uralkodói jelentősége miatt később a „Nagy” előnévvel illettek.
A cár inkognitóban járta be a korabeli Európát, hogy tapasztalatait később felhasználhassa országa modernizálásában. Utazása alatt ráeszmélt, hogy a kontinens más régióihoz képest hazája milyen elmaradásokkal küzd, ezért visszatérve komoly változtatásokat léptetett életbe. Reformokat hozott a közigazgatás és az oktatás területén is, de a naptárt is korszerűsítette. Úgy vélte, hogy a sima arc az európaiság szimbóluma, ezért eltökélte, hogy ráveszi a többségében dús arcszőrzettel bíró oroszokat a borotválkozásra.
Ennek érdekében bevezette az évente fizetendő szakálladót.
Amíg a nemeseknek 100, a kereskedőknek csak 60, a városokban élőknek pedig 30 rubelt kellett befizetniük, amennyiben mégis ragaszkodtak szakállukhoz. Ám nem ez volt az egyetlen furcsa illeték, amelyet a történelem során törvénybe iktattak. A világ számos pontján születtek mai szemmel szokatlannak tűnő rendelkezések.
Adó, amely sötétbe zár
Az Egyesült Királyságot nyugodtan nevezhetnénk a különös adók hazájának. A monarchia derék törvényhozói leleményesebbnél leleményesebb ötletekkel rukkoltak elő, ha pénzt kellett kicsikarni az alattvalókból. A tapétaadótól kezdve az ablakadóig rendkívül szürreális tervek születtek a kincstár bevételeinek növelésére.
Ilyen megoldásként vezették be a 18. század elején a gyertyaadót. A törvény értelmében betiltották az otthoni gyertyakészítést, a kereskedőknél vásárolható termékek ára pedig jelentősen megnőtt.
Sok szegény család nem tudta megengedni magának a szükséges mennyiségű világítóeszközt, ezért rengeteg otthon burkolózott a teljes sötétség homályába éjszakánként. Az abszurd rendeletet 1831-ben törölték el, új utat nyitva a hatékonyabb gyertyakészítés irányába.
Az USA közép-nyugati államában, Missouriban szintén egy szokatlan adóformát eszeltek ki a hatóságok 1821-ben.
Célkeresztjükbe az olyan férfiak kerültek, akik még nem voltak házasok. A nősülés előtt álló legényeknek egy dollárt kellett fizetniük – így ösztönözték őket, hogy mielőbb vegyenek el egy hölgyet feleségül.
A különös illeték nem volt példátlan: az ókori Rómában és Angliában is létezett egykor hasonló törvény. Szerencsére napjainkra az adózás sokat változott, és sem a szakállunkért, sem pedig az otthoni gyertyakészítésért nem kell pénzt fizetnünk.
