Navracsics Tibor közölte, az északi országok egyre inkább a társadalmi kohézió erősítésére kívánják fordítani a kohéziós forrásokat, nem utolsó sorban a migráció, a migráció okozta integrációs problémák miatt.
Magyarországon ugyanakkor nagyok a területi különbségek; a magyar régiók többségének gazdasági teljesítménye Budapest kivételével az uniós átlag alatti, ezért érdekeltek vagyunk a területi alapú kohéziós források fenntartásában – tette hozzá a miniszter.
Elmondta, a kohéziós politikát hétévente felülvizsgálják, elsősorban az unió háromévente publikált kohéziós jelentése alapján. A magyar uniós elnökség alatt lesz az a vita, ami meghatározza a kohéziós politika jövőjét.
A kohézió lehetőséget teremthet az unió gazdasági versenyképességének javítására is, mert ha a felzárkózó régiókat kevésbé kell támogatni, juthat pénz a versenyképesség erősítésére – érvelt Navracsics Tibor.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kohéziós politikában az egyes térségek gazdasági fejlettségi szintje szerinti mutatók alapján osztják el a forrásokat, és Magyarországnak az az érdeke, hogy ez fenn is maradjon.
Ugyanis az egyes tagállamok egyéb indikátorokat is be kívánnak vonni ebbe a folyamatba, például olyat, mint az ifjúsági munkanélküliség szintje. Olyan indexeket, amelyekről joggal gondolhatjuk, hogy a végén nem kapnánk pénzt – jelezte.
Az unió bővítéséről Navracsics Tibor azt mondta, hogy a Nyugat-Balkán, illetve Ukrajna és Moldova tekintetében politikai döntés született, ám azt egyelőre senki nem tudja, hogy ennek fedezetét honnan lehet előteremteni.
Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter arról szólt: a magyar elnökség abból a szempontból különleges, hogy az Európai Tanács az egyetlen intézmény, ami nincs változás alatt, hiszen új összetételű az Európai Parlament, és az Európai Bizottság is változik. Vagyis egyik feladata az intézményi átmenet zökkenőmentes biztosítása, és ennek a kihívásnak megfelel.
A másik fontos feladata – folytatta – a jövőre vonatkozó, politikai prioritások felvillantása, amire markáns európai politikája miatt kifejezetten alkalmas a magyar elnökség. Ilyen prioritás az unió versenyképességének, továbbá a biztonsági és védelempolitika megerősítése. További prioritás az EU bővítése a Nyugat-Balkán irányába, hiszen Magyarországnak az az érdeke, hogy eltűnjön a „lyuk” a térképről Magyarország és Görögország között.
Ugyanakkor azt látni, hogy a politikai döntések sokkal inkább befolyásolják a bővítést, mint ahogy az indokolt lenne – értékelt Bóka János.
Hangsúlyozta, hogy az elnökség elején állunk, hiszen a nyári politikai uborkaszezon után szeptemberben kezdődött meg az érdemi munka.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter arról beszélt, hogy az EU versenyképességi hátrányban szenved. Ez így volt már a Covid-járvány és az energiaválság előtt is, az utóbbi válságok pedig csak rontottak a helyzeten.
Ugyanakkor egyelőre senki nem tudja, hogy honnan lesz pénz a versenyképességi fordulat megvalósítására – jelentette ki.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és Kína a költségvetésből fordít forrásokat a versenyképesség javítására, ám az EU a nemzeti össztermék három százalékán korlátozza a költségvetés hiányát és közös hitelfelvételt javasol, ami nem járható út, hiszen az egyes tagállamok hiánynövekedése helyett az unió egészének hiányát növelné, illetve azt a problémát is felveti, hogy a közösen felvett pénzt ki osztja el.
Ebben a helyzetben az lehet a megoldás, hogy a tagállami költségvetéseknek kellene finanszíroznia az átmenetet – mondta.
Nagy Márton bírálta, hogy az unió büntetővámokat kíván kivetni a kínai elektromos autókra, mondván, ezekre az intézkedésekre reagálni fog Kína, és kitilthatja az unióban készült árukat.
Továbbá ez a politika azért is káros, mert nem lehet úgy eredményesen tárgyalni, ha a tárgyalást megelőzően adunk egy pofont a tárgyalópartnerünknek – jegyezte meg a miniszter.
Ugyancsak bírálta, hogy a jövőt jelentő elektromos autózás fejlesztésére nem áll rendelkezésre sem uniós szintű szabályozás, sem finanszírozás.
Végül úgy vélekedett, hogy a nyugat-balkáni bővítés erősítené az EU versenyképességét is, hiszen az ottani országok gazdasága kétszer-háromszor nagyobb ütemben növekedik, mint az uniós tagállamoké.
