2024. szeptember 26. csütörtök. 6:0
A liberális világkép leglényegesebb eleme a korlátlan szabadság. Mindenkinek mindent mindig szabad. Szabadság, testvériség, egyenlőség. Az ezek szellemében megpörgetett napjainkba egyre többször úsznak be különös ügyekről szóló tudósítások. Belőlük egyre nyilvánvalóbban kitűnik, hogy az úgynevezett liberális demokrácia lényege a kisebbség uralma a többség felett. Értenek hozzá, az erőszakos kevesek átnevezik magukat sokasággá, lásd bolsevik forradalom.
Európa új bolsevikjai, a Nyugatot egyre teljesebben meghódító élcsapataikkal igen sok példáját mutatják be ennek azzal, hogy a lehető leghülyébb, legkisebb, legjelentéktelenebb ügyeket fújják fel kisebbségvédelem címén. Hogy aztán a valódi kisebbségek – katalánok, okszitánok, baszkok, vagy akár a határainkon kívül élni kényszerített magyarok – ügyeit ezekkel a látszatkisebbségvédő ügyekkel miként jelentéktelenítsék el, az a szándék a többségünk számára nyilvánvaló.
Szedjük elő például az úgynevezett objektofíliás csodaembereket. Néhány tucat különös figuráról van csupán szó több száz milliónk közül, ám mindennek, csak normálisnak nem mondható életük egyre többször kerül a médiamanipulálta figyelem középpontjába. Itt van egy huszonkét éves cseh fiatalember esete, aki mentőautóként azonosítja magát, és szexuálisan vonzódik ezekhez a járművekhez. Dominik Chvátal kerek-perec kinyilvánítja, hogy ő sem nem férfi, sem nem nő, hanem mentőautó. Ebbéli minőségében több járművel is szoros kapcsolatot ápol. Azért nem tökéletesen demokratikus, vágyai tárgyai csak Mercedes mentők lehetnek. Ezért a cseh fiú új nevet is választott magának: Dominik Sanitka Mercedes. A sanitka csehül mentőautó. Az elszánt mentőautó-ember bejelentette, hogy azért választotta saját magának ezt a nevet, mert így érez. „Egy autó vagyok, aki emberi alakban rekedt.” Mindenki az, aminek érzi magát.
Ideje megvilágítani, hogy mit is jelent mindez. Azt írják, hogy a cseh fiatalembert objektofiliával diagnosztizálták. Hoppá, kik szoktak diagnózist felállítani? Orvosok. A betegről. Mostanában ezt liberális körökben legkevesebb hangosan elutasítani szokás, mondván, mindenkinek mindent mindig szabad. A szexualitás terén is az vagy, akinek mondod magad. Ha egy tárgyba vagy szerelmes, szexuálisan vonzódsz ahhoz, akkor nem elmebeteg, hanem derék objektofil vagy. Mert jogod van hozzá. Mint ahogy ahhoz is, hogy a világ tudomására hozd, hogy a mentőautóval való szex változatos, mert szerelmed tárgyának több nyílása is van, például a kipufogó, az első és hátsó ajtók, a motorháztető, az olajbeöntő és a benzintank. Ne képzeljük el, hogy mit csinál Dominik, amikor akcióba lép, ez már túl megy mindazon, amit egy féktelenül és végtelenül szabadelvű ember is még éppen normálisnak mondhat. Az sem vigasztalja az esetről olvasókat, hogy mentőautó-Dominiktől megtudjuk, hogy beszélgetni is szokott járműpartnereivel. „Mindenről beszélünk, amiről általában beszélnek, attól függ, hogy milyen téma jut eszünkbe.”
Nekünk meg talán azon kéne morfondíroznunk, hogy miért kell elfogadnunk és szeretnünk azt az erőszakos nyomulást, amivel ránk akarják kényszeríteni a tételt, hogy mindez nem betegség, elmebetegség, hanem elfogadandó, sőt üdvözlendő eleme az emberi sokszínűségnek.
A szerző író
