Júliusban eldőlt, hogy győztek a fősodorbeli erők, 401 szavazattal újra megválasztották Ursula von der Leyent az Európai Bizottság elnökének. Ezt követően szinte azonnal kemény hatalmi harcok kezdődtek a biztosok személyét illetően.
A következő öt évre munkába álló bizottság tagjainak kiválasztása során Von der Leyen minden szinten üzenetet küldött. Az unió több vezető tagállamának hangzatos, ám kevés felelősséggel járó pozíciót osztott ki, s közben közel tartotta a barátait. A létrehozott struktúrában a tárcák átfedése azt biztosítja, hogy ő legyen a döntőbíró egy sor kulcsfontosságú kérdésben, például a költségvetés, a védelem, a zöldátállás és az éghajlatvédelem terén.
Von der Leyen aligha elítélhető módon a saját pártcsaládját hozta helyzetbe a biztosi helyek elosztásakor. Az Európai Parlament fő erejének számító Európai Néppárt (EPP) a 27 posztból 14-et betöltve uralja majd a testületet. A legnagyobb gesztust a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) iránt gyakorolta a bizottság elnöke, ugyanis a spanyol baloldali kormány által jelölt Teresa Ribera volt miniszterelnök-helyettes kapta a Von der Leyennek olyan kedves zöldátállásért, tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős portfóliót. Abban biztosak lehetünk, hogy Riberának beleszólása lesz az energiapolitikától kezdve az iparpolitikán keresztül a szállításig minden olyan kérdésbe, amelynek akár csak érintőlegesen köze van az Európai Unió energiafelhasználással és károsanyag-kibocsátással kapcsolatos céljaihoz.
Az EB-elnök ugyanakkor igyekezett mindenkivel a lehető legjobban elbánni. A Giorgia Meloni által vezetett Olaszország – annak ellenére, hogy alapító tag és a harmadik legbefolyásosabb tagállam – mindössze a kohézióért és reformokért felelős ügyvezető alelnöki pozíciót kapta meg. Persze a baloldalnak már ez is elég volt, hogy a „szélsőjobboldal” előretörése miatt kritizálja az Európai Bizottságot.
Ursula von der Leyen, úgy látszik, Emmanuel Macronnak sem bocsátott meg, hiszen miután a vele egyik legellenségesebb biztos, Thierry Breton lemondott, a bizottsági elnök a hangzatos, de annál kevésbé önálló pozíciót, a jólétért és ipari stratégiáért felelős ügyvezető alelnöki posztot osztotta ki a franciáknak.
Ebből a szempontból a legszerencsésebb talán Olaf Scholz német szocdem kancellár volt, aki megspórolta a vitákat azzal a kijelentéssel, hogy Ursula von der Leyen a bizottság elnökeként egyben Németország képviselője is az Európai Bizottságban.
A legnagyobb győztesek a balti államok,amelyek igazán befolyásos portfóliókat kaptak. A külpolitikáért, illetve a védelempolitikáért két korábbi miniszterelnök, az észt Kaja Kallas és a litván Andrius Kubilius felel majd. Az ukrajnai háború árnyékában ez persze nem meglepő – valószínűleg egyikük sem fog kiállni semmilyen békemisszió mellett.
A baltiak mellett nagy győztesek a lengyelek: Varsó megszerezte a költségvetési biztosi helyet. Az, hogy Lengyelország ilyen fontos pozíciót fog kapni, szinte garantálható volt azután, hogy a tavalyi választást Donald Tusk, az Európai Tanács korábbi elnöke nyerte meg, akinek pártja nem mellesleg az EB-elnök szövetségese az EPP-ben.
