Az embereknek már a neolitikus kortól fogva voltak borotvaformájú szerszámai, obszidián kések formájában, de egészen a késő klasszikus korig jellemző volt, hogy a férfiak nem borotválkoztak. Ha szakálltalan tekintetű szobrokat és festményeket látunk, az azt jelenti, hogy akiket ábrázoltak vagy tinédzserek voltak, vagy tinédzsernek néztek ki, például fiatal istenek, mint például Apolló. A borotválkozás ugyanakkor jel vagy szégyen is lehetett, például Spártában Plutarkhosz „Nemes görögök és rómaiak élete” című könyve leírása szerint. A spártaiak mindenre a harci felkészültség szemszögéből tekintettek, és ennek megfelelően alakították ki mindennapjaikat, beleértve a személyes higiéniát és megjelenést is. Azonban Spárta és a többi görög városállam között voltak különbségek a borotválkozási szokásokban.
A spártai férfiak nem voltak hívei a rendszeres borotválkozásnak, mivel a szakáll viselése a férfiasság és a harci erő szimbóluma volt. A spártai kultúrában a hosszú szakáll a bölcsesség, tapasztalat és erő megtestesítője volt, és a katonai hierarchiában is státusszal bírt. A férfiak tehát gyakran növesztették szakállukat, és nem tartották szükségesnek annak rendszeres eltávolítását. Azonban voltak olyan rituális alkalmak, amikor a borotválkozás különös jelentőséggel bírt. Az egyik legismertebb ilyen eset az volt, amikor a spártai férfiak legyőzött ellenségeik gúnyolására leborotválták azok szakállát, vagy amikor valakit gyávasággal vádoltak. A spártaiak úgy tartották, hogy a szakáll hiánya a gyengeség jele, és ezért a borotválkozás a szégyen szimbóluma is lehetett.
Az ókori egyiptomiak ellenben különösen nagy figyelmet fordítottak a testi higiéniára és szépségápolásra. A test szőrzetének eltávolítása nemcsak higiéniai okokból történt, hanem a rang és a társadalmi státusz szimbólumának is számított. Az egyiptomiak kőből és bronzból készült borotvákat használtak, amelyek meglepően hatékonyak voltak. Ezeket az eszközöket a mai modern borotváknál jóval nagyobb ügyességgel kellett használni, hiszen nem voltak olyan precíziós szerszámok, mint a maiak. A nők gyakran használtak különféle természetes anyagokat, például méhviaszt vagy cukorból készült gyantákat. Ezek a primitív gyanták hasonlítottak a mai cukorpasztákhoz, amelyeket a test szőrtelenítésére használtak. Az eljárás nagyon fájdalmas volt, de hatékony, és az eredmény sokáig tartott. Ezenkívül az egyiptomiak használták a pumice köveket is, amelyekkel a bőr felszínéről távolították el a szőrt, ami idővel elvékonyította és legyengítette a szőrszálakat.
A görögök és a rómaiak szőrtelenítési szokásai
A klasszikus Görögországban és a Római Birodalomban is elterjedt volt a test szőrtelenítése. A görögök különösen nagy figyelmet fordítottak a testük esztétikai megjelenésére, és a szőrtelenített test a szépség és az ifjúság jelképe volt. A férfiak gyakran borotválták vagy gyantázták szőrszálaikat, különösen a sportolók, akik a meztelen testüket mutogatták a különböző atlétikai versenyeken.
A rómaiak egy kicsit tovább fejlesztették a szőrtelenítési módszereket. A gazdagabb római nők és férfiak rabszolgákat tartottak, akik feladatkörükben borotválták vagy gyantázták uraik testét. A római fürdőkben gyakran alkalmaztak depilátorokat, olyan különleges krémeket és pasztákat, amelyek kémiai úton oldották fel a szőrzetet. Bár ezek az anyagok sokszor erősen maró hatásúak voltak, a sima bőr érdekében sokan vállalták a kényelmetlenséget.
Az ókori Görögországban és Rómában a borbélyok, vagyis a tonsorok, szinte minden városban megtalálhatók voltak, és jelentős szerepet játszottak a férfiak életében. Görögországban a borbélyok tevékenysége különösen a fiatal férfiak körében volt népszerű, hiszen a simára borotvált arc a fiatalság és az atlétikai erények szimbóluma volt. A borbélyok nemcsak hajvágással, hanem szakállformázással is foglalkoztak, különösen a filozófusok és az idősebb férfiak körében, akik hosszú szakállukat büszkén viselték. Rómában a borbélyüzletek, vagyis a tonstrina-k, a társadalmi élet központjai voltak. A gazdag római férfiak rendszeresen látogatták ezeket az üzleteket, ahol nemcsak a hajukat és a szakállukat gondozták, hanem gyakran politikai beszélgetéseket is folytattak
Tükrök nélküli borotválkozás – hogyan csinálták?
A mai borotválkozási szokások szinte elképzelhetetlenek tükör nélkül, de az ókorban ennek hiánya nem jelentett problémát. A borbélyok, akik gyakran mások borotválásával is foglalkoztak, tapasztalatból tudták, hogyan kell tükrözés nélkül borotválni. A víz felszíne is alkalmas volt tükörként, különösen a nyugodt tavak és folyók partján borotválkozó férfiak számára. Az ókori férfiak és nők gyakran használták egymást segédeszközként a szőrtelenítés során. Az egyik legnépszerűbb módszer a közös borotválkozás volt, ahol egy családtag vagy szolgáló segített a másiknak a nehezen elérhető helyeken, például a hát vagy a tarkó borotválásában.
A tükör története egészen az ókorig nyúlik vissza, és a mai formájában ismert eszköz kialakulása több ezeréves fejlődés eredménye. Az első tükrök nem a modern üveg és fém bevonattal készültek, hanem csiszolt fémlemezek voltak, amelyeket különböző anyagokból, például bronzból, rézből vagy ezüstből formáltak. Az ilyen tükröket már a Kr. e. 6000 körül használták az ókori Mezopotámiában, majd később az egyiptomiak és görögök is elterjesztették. Az ókori egyiptomi sírokban is találtak fényesre csiszolt bronztükröket, amelyeket elsősorban az elit réteg használt. Az egyiptomi nők például gyakran alkalmazták ezeket a tükröket a szépségápolási rutinjaik során, hogy sminkeljenek vagy a hajukat rendbe tegyék. A tükrök modern formája, azaz az üvegre felvitt vékony fémszálakkal készített visszatükröző felület csak jóval később, a 13. századi Velencében jelent meg. Velence, különösen Murano szigete híres volt üvegműveseiről, akik tökéletesítették a tükörkészítés technikáját, és évszázadokon át a világ legjobb tükreit gyártották.
Egy 1800 éves sírkomplexumból előkerült ősi bronztükör egy észak-kínai nomád etnikai kisebbséghez tartozó Yinxu régészeti lelőhelyen Anyangban
Fotó: Imaginechina via AFP/Liu Xiaokun
Szőrtelenítés kultúrája – Mindenki szőrös volt?
Bár sokan hiszik, hogy az ókori emberek mindannyian nagyon szőrösek voltak, valójában a szőrtelenítés sokkal elterjedtebb volt, mint azt sokan gondolnák. Az ókori Egyiptomban például a sima bőr nemcsak a nemesség, hanem az átlagember számára is fontos volt. A görögök és rómaiak is nagy figyelmet fordítottak a testi tisztaságra és szépségre, így a szőrtelenítés mindennapos gyakorlat volt. Ami a természetes testszőrzetet illeti, a férfiak gyakran borotválták arcszőrzetüket, míg a nők a lábuk és karjuk szőrtelenítésével foglalkoztak. A test szőrös állapotát gyakran a barbársággal és a tisztátalansággal azonosították, így a civilizált társadalmakban elterjedt volt a szőrtelenítés kultúrája.
