Ennek az egyensúlynak a fenntartása nagyon összetett, finoman szabályozott rendszert igényel – ha bármilyen zavar támad a véralvadásban, az veszélyes problémát jelent (legyen szó akár vérzékenységről, akár fokozott véralvadási hajlamról).
A véralvadási zavarok egyik típusa a fokozott véralvadás (thrombophilia). Fokozott véralvadási hajlam esetén az érpályán belül véralvadékok (vérrögök) keletkezhetnek – anélkül, hogy bármilyen sérülés érné az érpályát. Ezek a vérrögök aztán tovább sodródva elzárhatják a szűk ereket. Ilyenkor a környező szövet tápanyag- és oxigénellátása megszűnik és a szövet elhal. A következmény mélyvénás trombózis, tüdőembólia, stroke vagy szívinfarktus is lehet.
A véralvadásra ható gyógyszerek alkalmazása
A vérrögök kialakulásának megelőzésére (vagy a kialakult vérrögök feloldása céljából) véralvadásgátló gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ezeket az orvos utasításának megfelelően kell alkalmazni. Egyes beavatkozások, állapotok esetén átmenetileg olyanok is kapják, akiknek nincs fokozott véralvadással járó betegségük (pl. operációk, mozgáskorlátozottságot okozó balesetek után, kemoterápiás kezelés mellett vagy várandósság idején).
Amennyiben terhes, szoptat vagy gyermeket tervez, beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról konzultáljon szakemberrel!
A véralvadásra ható gyógyszerek hatásmechanizmusa, típusai
A véralvadásgátlók egy széles gyógyszercsoport, így hatásmechanizmusuk nagyon különböző. A felsorolt csoportok és hatóanyagok nem fedik le az összes elérhető szert!
A véralvadásra ható gyógyszerek csoportosítása és általános hatásmechanizmusuk az alábbi:
Thrombocyta aggregáció-gátlók
A vérben keringő vérlemezkék az ér sérülése esetén kitapadnak az érfalra, és ott egy bonyolult folyamat hatására összekapcsolódnak egymással (aggregálódnak). A vérlemezkék aggregálódásának szabályozásában több fehérje is részt vesz: tromboxán A2, ADP és egy membrán-glikoprotein, a GP IIb/IIIa.
A thrombocyta aggregáció-gátló szereket a támadáspontjuk alapján tovább csoportosíthatjuk:
- tromboxán A2 szintézisét gátló vegyületek: acetilszalicilsav;
- ADP-receptor-gátló vegyületek: clopidogrel, prasugrel, ticagrelor;
- GP IIb/IIIa receptor-gátló vegyületek: abciximab, eptifibatide – ezek a gyógyszerek azonban szájon át nem alkalmazhatók, és csak infarktus, angina esetén alkalmazzák őket, hatásidejük rövid.
Véralvadásgátlók (antikoagulánsok)
Az alvadási folyamat maga egy soklépcsős, bonyolult szabályozás alatt álló folyamat (véralvadási kaszkád). A folyamat végén fibrinszálakból álló „fehérjeháló” jön létre, amiben gyakorlatilag fennakadnak a vér különböző alakos elemei, és ez együtt alkotja az alvadékot. Ezt a véralvadási kaszkádot számos ponton lehet gátolni – együttesen ezeket a hatóanyagokat nevezzük antikoagulánsoknak.
Antikoaguláns hatóanyagok például az alábbiak:
- heparin: intravénás vagy bőr alá történő injekcióban alkalmazható vénás trombózis, angina, tüdőembólia esetén, illetve a vérrögök feloldása után az újabb vérrög kialakulásának megelőzésére;
- acenokumarol, warfarin: bizonyos véralvadási faktorok szintéziséhez K-vitaminra van szükség – ezek a hatóanyagok a K-vitamin aktív formába alakulását gátolják meg.
- fondaparinux, sulodexide;
- rivaroxaban, apixaban;
- dabigatran.
Fibrinolitikumok
Ha már megtörtént a baj, és vérrög képződött, akkor is van lehetőség a feloldásukra – erre fejlesztették ki az ún. fibrinolitikumokat. Ezeket intravénásan alkalmazzák, a kezelés megkezdésének azonban csak a vérrög kialakulását követő néhány órában van értelme. (Ha a vérrögöket gyógyszeresen már nem lehet feloldani, akkor műtétileg távolítják el őket.)
Fibrinolitikumok például az alábbi hatóanyagok:
- streptokinase;
- urokinase;
- alteplase.
Hogyan kell szedni a véralvadásgátlókat?
Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
A véralvadásgátlók mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a véralvadásgátlóknak is vannak mellékhatásai. Az itt jelzett mellékhatások általánosak, az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A véralvadásgátlók általános, leggyakoribb mellékhatása a vérzékenység fokozódása. Véralvadásgátló szedése alatt sérülés esetén a vérzést nehezebb elállítani, és lassabban gyógyulnak a sebek.
A véralvadásgátlók és egyéb gyógyszerek, étrendkiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, véralvadásgátló alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az egyéb gyógyszerekkel vagy étrendkiegészítőkkel való kölcsönhatás során az alábbiak történhetnek:
- egymás hatását fokozzák – súlyos vérzés alakulhat ki;
- egymás hatását gyengítik – trombózis alakulhat ki.
Mivel a véralvadásgátlók rendkívül széles gyógyszercsoport, a gyógyszer szedésének megkezdése előtt számoljon be kezelőorvosának a rendszeresen szedett vényköteles és vény nélküli gyógyszereiről, táplálékkiegészítőiről!
Amennyiben véralvadásgátlót szed, az alkoholfogyasztást kerülje!
