Európában s benne Magyarországon, azért is nehéz születést támogató (pronatalista) szakpolitikát folytatni, mert a progresszív ideológia és az általunk befolyásolt közvélemény ezt elutasítja. A neoliberális elit azért utasítja el, mert bízik a tömeges bevándorlásban, míg a közvélemény egyszerűen nem tudja, hogy az európai nemzetek az elöregedés és az alacsony születési számok miatt demográfiai vészhelyzetben vannak. Így nem értik vagy szándékosan félreértelmezik a konzervatív erők pronatalista törekvéseit. Tehát ezzel az ideológiai akadállyal is szembe kell nézni, ahogy Budaházy Edda hangsúlyozta: „Nem elég valamiért tenni, hanem ezzel egy időben a sikert gátló tényezők ellen is harcolni kell.”
A demográfia egy nép mennyiségi értelemben vett leírására törekszik, szemben például a néprajzzal vagy etnográfiával, amely a nép kulturális sajátosságaira is kitér. Egy társadalom népesességét és annak változását a demográfia gyakran hasonlítja egy olyan medencéhez, amelyhez két befolyó: születés és bevándorlás, illetve két kifolyó cső tartozik, jelesül halálozás és kivándorlás. Ez a hasonlat mennyiségi értelemben jól leírja a szituációt, ugyanakkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az etnikai és kulturális különbségeket, hiszen nem tesz különbséget az őshonos etnikum természetes (születésből) vagy természetellenes (bevándorlásból) fakadó változása között.
A demográfia kialakulásakor a migráció alacsony volt a születési számok pedig tartósan meghaladták a halálozási számokat, amit természetes növekedésnek neveztek. Napjainkban a fejlett országokban a születési számok folyamatosan csökkennek és régóta sokkal alacsonyabbak, mint a halálozási számok. Ezt a helyzetet természetellenes fogyásnak kellett volna nevezni, de a demográfusok – hibásan – természetes fogyásnak nevezték. Korunk másik fontos sajátossága migráció mértékének a növekedése. Németországban 2015-ben a bevándorlók száma (1,1 millió) meghaladta a születések számát (0,7 millió), akik között amúgy is magas a bevándorló hátterű gyerekek száma.
Ha a problémát pusztán mennyiségi szempontból vizsgáljuk, akkor a következő fontos megállapításokat tehetjük. A népesség változását közvetlenül csak a fentebb említett négy tényező határozza meg. Az egy másik kérdés, hogy minden egyes „cső” kapacitását közvetve számos tényező befolyásolja. Ideális állapot az, amikor a születés, a halálozás és a migráció alacsony értékei mellett alakul ki az állandó népességet eredményező egyensúly. Sajnos ez az ideális állapot csak elvétve fordul elő. Afrikát a természetes szaporodás, míg fejlett országokat a „természetellenes” fogyás jellemzi.
Nyugat-Európa országaira az utóbbi helyzet jellemző, miközben az élettartam magas és a kivándorlás alacsony. Itt a demográfiai válságra logikailag csak következő két válasz adható: a születés vagy a bevándorlás mértékének a növelése. Persze ezt a két tényezőt különböző arányban lehet kombinálni, de harmadik lehetőség nincs; tertium non datur. (Kelet-Európa helyzetét a kivándorlás tovább bonyolítja.) Ez a választási kényszer két ok miatt sem ismert a közvélemény előtt.
Egyrészt az emberek nincsenek tisztában az alacsony születési és termékenységi arányszámból következő népesedési válság, azaz a demográfiai tél súlyával és méretével. Ha a termékenységi ráta az ideális értéknek a fele, 1,05 gyerek/nő, akkor ez azt jelenti, hogy minden generáció létszáma megfeleződik. Ha a termékenységi ráta 1,4 gyerek/nő, akkor minden generáció mérete az előzőnek a kétharmada. Egy neves, amerikai–magyar demográfus, Demény Pál számításai szerint Európa esetében „a következő 50 évben a várható népességfogyás … évi 1 millió” fő.
Másrészt a jelenleg folyó társadalmi vita nem hangsúlyozza a bevándorlás és az alacsony születési szám közötti szoros kapcsolatot. A közvélemény a migrációval szemben csak a következő két álláspontot hallja. A globalista érzelmű liberális elit szerint Európa humanitárius kötelessége a migránsok, az elit szóhasználatában a menekültek, befogadása. Kezdetben a liberális elit a korlátlan mértékű befogadás mellett érvelt. A politikai menedékjog alapvető emberi jog, és ez a jog „nem ismeri a menedékkérők számának korlátozását”, mondta Angela Merkel 2015-ben. A beáramló tömegek integrációja pedig megoldható, ahogy mondta „Wir schaffed das”.
Ezzel szemben a patrióta elit elutasítja a korlátlan befogadás elvét. Vitatja, hogy minden migráns politikai menekült lenne, hogy a menekültek befogadása csak Európa kötelessége lenne, de főleg azt, hogy Európa képes lenne integrálni a beáramló tömegeket. Integráció hiányában pedig a tömeges bevándorlás olyan súlyos problémákhoz vezet, mint szegregáció, nyelvi és etnikai szempontból megosztott lakosság, erőszak, terrorizmus, atipikus polgárháború.
Azt is látni kell, hogy a multikulturális társadalom kialakulása után a gyerekvállalás országhatáron belüli ösztönzésének már nincs sok értelme. Nyugat-Európa néhány nagyvárosában már jelenleg is ez a helyzet. Például ha egy Molenbeekben élő marokkói család ugyanúgy arab nyelvű, kultúrájú és identitású személyt nevel, mint egy Marokkóban élő család, akkor már nincs értelme szorgalmazni a belgiumi lakosság gyermekvállalását. Ebben az esetben előtérbe kerülnek a gazdasági megfontolások: sokkal olcsóbb és sokkal gyorsabb a felnőtt fiatalokat Észak-Afrikából behozni, mint Európában drága pénzen felnevelni. A tőke logikájából is az következik, hogy hasonlóan sok más tevékenységhez a reprodukciót is ki lehet, sőt ki is kell szervezni a gazdag európai országokból és át kell helyezni a szegény afrikai országokba. Patrióta szempontból ez örültség, hiszen az ember sokkal több mint munkaerő, gyereknevelés pedig nem redukálható a munkaerő előállítására.
Mindkét ideológia mögött egy sajátos emberkép húzódik meg, ezért sem tudják a vitatkozó felek egymást észérvekkel meggyőzni. A progresszív liberálisok az ember általános (eszes, morális, egyenlő) sajátosságaira teszik a hangsúlyt. Szerintük az ember különös sajátosságai, nem, szexuális irányultság, rassz, etnikum, anyanyelv, kultúra, vallás csak fiktív társadalmi konstrukciók, azaz nem valóságosan létező sajátosságok, vagyis csak üres nevek Ebből az nominalista ideológiából az következik, hogy emberek – a tőke igényeinek megfelelően – korlátlanul helyettesíthetők egymással. Tehát az európai bennszülöttek elöregedése és fogyása jól orvosolható a muszlimok tömeges bevándoroltatásával. Azok, akik ezt nem akarják azok jobb esetben buták, hiszen alaptalanul félnek, rosszabb esetben gyűlölködő nacionalista, xenofób vagy iszlamofób emberek.
Álláspontom szerint ebben az antropológiai kérdésben két rossz szélsőséges álláspont létezik a rasszizmus, amely eltekint az ember univerzális egyenlőségétől és a liberális progresszió, amely eltekint az ember parciális sajátosságaitól. Az arany középutat a konzervatív álláspont jelenti, amely mindkét egyoldalúságot és szélsőséget elkerüli.
A patrióta konzervatívok természetesen elismerik – ellentétben a rasszistákkal –, hogy az embernek vannak univerzális sajátosságai, ugyanakkor azt is gondolják – ellentétben a liberális progresszívokkal –, hogy az emberekre jellemző nemi, etnikai és kulturális sajátosságok valóságosak (reálisak). E realista antropológia szerint az ember lényegéhez nemcsak az általános, hanem a különös sajátosságai is hozzátartoznak. Éppen ezért az emberek közötti különbségek is fontosak és meghatározóak. Mint minden ember, így a bevándorlók is ragaszkodnak a saját meghatározottságaikhoz – származás, anyanyelv, életforma –, amiről önként nem fognak lemondani. Éppen ezért az európai nemzetek természetellenes fogyására hibás választ jelenti a muszlimok tömeges bevándorlása és bevándoroltatása. Ezzel nem megmentjük, hanem még gyorsabban számoljuk fel Európa őshonos népeit és nemzeteit.
Jelenleg a patrióta narratíva politikai döntésként, vagyis szabad elhatározásként mutatja be a tömeges bevándorlás elutasítását. Lehet, hogy ez ma még így van. Azonban ha viszonylag gyorsan, mondjuk egy évtizeden belül, nem következik be egy népesedési fordulat, akkor ez a döntési szabadság elvész. Ugyanis ha az elöregedés, a munkaerőhiány és a vidéki területek elnéptelenedése elér egy bizonyos mértéket, akkor a tömeges bevándoroltatás elkerülhetetlené válik. Tehát nem elég feltartóztatni a migrációt, hanem egy új babyboomot is elő kell idézni.
A cikk a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya által szervezett kerekasztal-beszélgetéseken elhangzottak alapján készült.
A szerző filozófus, a MKT Demográfiai Szakosztálya elnökségének tagja