Az ókori Róma máig fennmaradt egyik legimpozánsabb épületét, a Colosseumot Titus császár jelenlétében Kr. u. 80-ban avatták fel grandiózus ünnepi játékok keretében. A Forum Romanum délkeleti végén álló monumentális építményt eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták, mert a Kr. u. 69-től uralkodó Flavius-dimasztia alapítója, Vespasianus császár rendelte el felépítését a „szenátus és a római nép dicsőségére”. (A Colosseum nevet a hírhedt császár, Néró gigantikus aranyozott szobra után kapta, ami az amfiteátrum helyén állt mindaddig, amíg a zsarnok bukása után le nem rombolták.) Amikor Vespasianus utódja, Titus császár megnyitotta a Colosseumot, a grandiózus ünnepi játékok alkalmából közel ötezer vadállatot hajtottak ki az amfiteátrum küzdőterére, a legendás római gladiátorok néztek velük farkasszemet.
Mekkora a történelmi hitelesség a Gladiátor 2 filmben?
A római gladiátorok veszélyes vadállatokkal, köztük oroszlánokkal, medvékkel vagy tigrisekkel vívott, életre-halálra zajló küzdelme az amfiteátrumi játékok egyik legnépszerűbb attrakciójának számított. A neves angol filmrendező, Ridley Scott 2000-ben bemutatott nagy sikerű „Gladiátor” című filmjének folytatásában, a hamarosan debütáló Gladiátor 2-ben a Colosseum falai között megvívott állatviadalos jelenetek lesznek az alkotás leglátványosabb részei a film előzetese alapján.
Egy valami biztos; ahogy a filmben látható, úgy aligha lovagolhattak meg rinocéroszt a Colosseum porondján küzdő római gladiátorok. Viszont ismert olyan ókori feljegyzés, amely arról tudósít,
hogy a Colosseum Kr. u. 80-ban történt felavatásakor a küzdőtérre hajtott állatok között valóban volt orrszarvú is.
Ez a rinocérosz azonban nem a gladiátorokkal, hanem más állatokkal, bikával, medvével, bölénnyel, oroszlánnal, valamint két tinóval viaskodott. Az ókori Rómából más olyan egyéb feljegyzések is ismertek, amelyek a gazdag patríciusok menazsériáiban, illetve császári vadasparkokban tartott orrszarvúakról emlékeznek meg, mint rendkívül különleges és ritka egzotikus állatokról.
Az ókori rómaiakat mindig is érdekelték a távoli vidékek egzotikus vadállatai.
- Az ezzel kapcsolatos első fennmaradt feljegyzés Kr. e. 275-ből származik, ami befogott elefántok közszemlére tételéről ír. Az egzotikus állatok bemutatása az ezt követő csaknem egy évszázad során még erőszakmentesen történt az ókori Rómában.
- Az Kr. e. 2. század elejéről, 186-ból származik az első állatviadalról szóló leírás,
- Kr. e. 169-től kezdve pedig a vadállat-viadalok a Római Köztársaság állami ünnepeinek hivatalos részévé váltak.
- Az ókori római birodalom császárkorában (Kr. e. 27-től Kr. u. 476-ig) vált különösen népszerűvé a távoli vidékekről származó egzotikus vadállatok befogása és a cirkuszi látványosságként az arénákban való felléptetése gladiátorküzdelmek részeseiként.
Róma az állatviadalokkal az impérium hatalmát és kiterjedését is demonstrálni akarta. Ennek jegyében sok ezer Afrikában befogott nagyvadat hozattak a római arénákba, a nép szórakoztatása céljából. Az állatviadalokban elhullott vadak húsát pedig kimérték a közönség között. A történelmi hitelesség, illetve pontosság kedvéért azonban azt is meg kell említeni, hogy noha a közgondolkodásban mind a mai napig úgy maradt fenn, hogy az arénába engedett vadállatokkal is a gladiátorok küzdöttek meg, de valójában a rómaiak nem gladiátorokkal, hanem az állatviadalokra speciálisan kiképzett, hosszú dárdával felszerelt és vadászoknak (venetario) nevezett küzdőkkel engedték össze az állatokat az arénák porondján. A cirkuszi állatviadalokon (venatio) gyakran csak különböző vadakat, így például oroszlánokat és elefántot, vagy medvéket és bikákat eresztettek egymásra a venetariók részvétele nélkül.
A római gladiátorok nem lovagoltak orrszarvún, de tengeri csatát valóban vívtak a Colosseumban
Történelmi szempontból sokkal hitelesebb a Gladiátor 2-ben bemutatott, a Colosseum elárasztott porondján zajló tengeri ütközet, ami a valóságban is megtörtént. A naumachia, vagyis a nép szórakoztatására megrendezett tengeri ütközet kétségkívül a Colosseumban lezajlott leglátványosabb harci játék volt, ami egyben az ókori Róma hihetetlenül fejlett mérnöki tudásának is kézzelfogható bizonyítéka. Az ilyen fajta látványosság színpadra állítása azonban a szórakoztatás rendkívül költséges válfajának számított, ezért csak különleges alkalmakkor rendeztek tengeri ütközeteket az erre a célra kiásott nagy mesterséges medencékben, vagy pedig az arénák vízzel elárasztott küzdőterén.
A feljegyzések szerint az első naumachiát Julius Caesar rendezte Kr. e. 46-ban, és ezt a hagyományt a császárkorban az utódai is folytatták. A nép szórakoztatására így többek között Augustus, Claudius, illetve Néró is szervezett naumachiát, Titus pedig Róma szívében, a Colosseum vízzel elárasztott hatalmas küzdőterén az egymással harcoló gályák látványával nyűgözte le a római polgárokat. A Gladiátor 2-ben bemutatott és a Colosseumban zajló tengeri ütközet tehát egyáltalán nem a szárnyaló rendezői fantázia szülte fikció, hanem a valóságban is megtörtént esemény volt.
