George Beebe amerikai Oroszország-szakértő, a Quincy Institute külpolitikai kutatóintézet nagystratégiai programjának igazgatója. Korábban a CIA Oroszországért felelős elemzési igazgatója volt, majd George W. Bush alelnökének, Dick Cheney-nek az Oroszországért és titkosszolgálatokért felelős tanácsadójaként dolgozott. A lap Beebe-bel a Magyar Külügyi Intézet konferenciáján beszélgetett, amit a NATO 75 éves fennállása alkalmából szerveztek.
A szakértő emlékeztetett, hogy az Egyesült Államok ezt a háborút az orosz inváziót követően abban a hitben kezdte, hogy elérheti, az oroszok újragondolják a támadás költségét és hasznát. Ennek érdekében próbálták megnehezíteni az orosz harctéri célok elérését, növelni az Oroszországot terhelő költséget a szankciókon keresztül, valamint teljes mértékben elszigetelni az orosz gazdaságot.
George Beebe úgy összegzett, hogy bár az oroszok nem tudták legyőzni az ukránokat a csatatéren, a szankciók és az Oroszország nemzetközi elszigetelésére irányuló erőfeszítések jórészt megbuktak. Oroszország lett Európa leggyorsabban növekvő gazdasága, ráadásul messze felülmúlva azokat a növekedési előrejelzéseket, amelyekkel az orosz közgazdászok a művelet kezdetén előálltak. És Oroszországból nem lett nemzetközi diplomáciai pária sem, hiszen a legtöbb ország továbbra is fenntartja Oroszországgal a diplomáciai kapcsolatot, és nem csatlakozott a nyugati gazdasági szankciókhoz.
Az orosz motivációról elmondta, úgy látja, egy attríciós háborút csináltak, amelyben felőrlik Ukrajna képességét arra, hogy jól kiképzett, jól felszerelt hadsereget vigyen a harctérre, ezzel egyidejűleg kimerítik a Nyugat fegyver- és lőszerkészleteit, amelyeket Ukrajnának szállíthatnának. Ezzel vészesen közelítünk ahhoz a ponthoz, amelyet már az első világháborúban megtapasztaltunk, azaz az ukrán fél lassan annyira kifárad, hogy egyszerűen nem tudja majd folytatni a küzdelmet.
A szakember abban látja a megoldást, ha Ukrajna csatlakozik az EU-hoz, ugyanakkor el kell kerülni egy valószínűleg katasztrofális közvetlen katonai összecsapást a NATO és Oroszország között, amely nukleáris háborúval végződhet. Hozzátette, ezt kizárólag katonai műveletekkel lehetetlen elérni, mivel Ukrajna nem tudja kiűzni a területéről az összes orosz erőt, de a NATO sem küldhet csapatokat a térségbe, hogy ezt kompenzálja. Kiemelte, kompromisszumra van szükség.
Arra a kérdésre, hogy meddig húzódhat a háború, George Beebe azt válaszolta, el tudja képzelni, hogy Ukrajna a következő hat hónapon belül megtörjön, de szinte biztos, hogy nem bírják tovább két-három évnél.
Rámutatott, hogy ha Ukrajna az EU tagja lenne, az oroszok haboznának ismét megtámadni őket, hiszen ezáltal azt kockáztatnák, hogy jelentős számú NATO-tag lépne háborúba Oroszországgal. Ezen felül így biztosítanánk Oroszországot afelől, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag, ugyanakkor adjunk Ukrajnának is némi biztonságot abban, hogy nem lenne egyedül, ha Oroszország ismét megtámadná.
A szakember a területekről való megegyezést kemény diónak nevezte. Mivel Ukrajna nem képes visszafoglalni azt a területet, amit Oroszország megszállt, az oroszok pedig nem fogják a tárgyalóasztalnál feladni olyan területeket, amelyeket elfoglaltak és katonailag tartanak is.
Végül úgy összegzett, nem dolgoznak elég keményen a kompromisszumon. Oroszország alapvető követeléseinek egyike volt, hogy a NATO álljon el hivatalos álláspontjától, mely szerint Ukrajna a jövőben majd NATO-tag lesz. Putyin ehhez ragaszkodott, Szergej Lavrov külügyminiszter azt mondta, hogy mindennek Ukrajna NATO-tagsága a kulcsa. Az Egyesült Államok pedig gyakorlatilag visszautasította, hogy erről tárgyaljon, és kijelentette, ez nem lehet megbeszélés tárgya.
