Egyre többen szednek vízhajtót

Az egyensúly (más néven homeosztázis) fenntartása rendkívül fontos feladat, amiben a vizeletkiválasztó rendszer is kulcsszerepet játszik. A diuretikumok (húgyhajtók, vízhajtók, vizelethajtók) olyan hatóanyagok, melyek fokozzák a vizelet mennyiségét.

A vese elemi egységeit nefronoknak nevezzük – itt történik a vizelet kiválasztása a vérből. Egy nap alatt nagyjából 1600-1800 l vér halad át a vesén, amiből 160-180 l szűrlet keletkezik. Ez a mennyiség természetesen még nem a vizelet, hiszen ennyit egy egészséges ember nem ürít egy nap folyamán. A szűrlet egy nagyon híg folyadék, ami még vízvisszaszívás által koncentrálódik (sűrűsödik) és a folyamat végén nagyjából 1-1,5 l vizelet marad.

A vízhajtók alkalmazása

A vízhajtók a vizelet mennyiségének növelésével párhuzamosan a vér össztérfogatát csökkentik. Ennek hatására a vérnyomás lecsökken, ez pedig számos betegség tüneteit enyhítheti vagy szüntetheti meg.

A vízhajtók az alábbi indikációkban alkalmazhatóak:

  • idült szívelégtelenség: a kialakult vizenyő (ödéma) és nehézlégzés tüneteinek csökkentése;
  • akut bal szívfél-elégtelenség: heveny tüdőödéma csökkentése;
  • magasvérnyomás-betegség: nem elsőként választandó szerek;
  • veseelégtelenség: a betegség nyomán kialakuló vízvisszatartás csökkentése;
  • májcirrózis: tünetének, az ascitesnek (hasi folyadékgyülem) a csökkentése;
  • hiperkalémia (magas vérkáliumszint);
  • glaukóma;
  • Ménière-betegség;
  • agyödéma, agyűri nyomásfokozódás;
  • diabetes insipidus;
  • policisztás vesebetegség.

A vízhajtók hatásmechanizmusa, típusai

A vizelet a vér nyomásának hatására választódik ki az erekből a vizeletgyűjtő csatornarendszerbe. Ez hasonló ahhoz a jelenséghez, mint amikor egy kerti locsolócsövön ejtünk egy lyukat – a lyukon át pedig a víznyomás hatására átszűrődik a víz.

Az így keletkező szűrlet még nagy mennyiségű, így ezt követően a víz egy része visszakerül az érpályába (ami pedig a gyűjtőcsatornában marad, az a vizelet végső mennyisége). A vízhajtók a vizeletkiválasztás azon részfolyamatába avatkoznak be, amikor a híg szűrlet besűrűsödik, koncentrálódik.

A vízhajtók csoportosítása és általános hatásmechanizmusuk az alábbi:

Elsődlegesen sóürítő diuretikumok

A sóürítő diuretikumok elsődleges hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a vízvisszavétel folyamán valójában különböző sók (ionok) kerülnek visszavételre a vérbe. A víz tulajdonképpen csak passzívan követi az „ionok útját”. Ezek a gyógyszerek gátolják a különböző ionok visszavételét a nefronokban, így az ionok – és így nagyobb mennyiségű víz is – kiürülnek.

Sóürítő diuretikumok közé tartoznak az alábbiak:

  • karboanhidráz bénítók (acetazolamid);
  • kacsdiuretikumok (furosemid, etakrinsav);
  • tiazidvázas diuretikumok (hydrochlorotiazid, indapamid);
  • káliummegtartó diuretikumok (spironolakton, eplerenon, amilorid).

Elsődlegesen vízürítő diuretikumok

Az elsődlegesen vízürítő diuretikumok a gyűjtőcsatorna végső szakaszán gátolják az antidiuretikus hormon (ADH) nevű hormon hatását. Az ADH hatására olyan ún. „aquaporin” csatornák (vízáteresztő csatornák) helyeződnének ki a gyűjtőcsatorna sejtjein, amik a víz visszavételét segítik a vérbe. Ha nem helyeződnek ki a csatornák, akkor ezen a szakaszon nem tud visszaszívódni a víz és a vizelet mennyisége megnő.

Vízürítő diuretikumok például az alábbiak:

  • ADH-antagonisták (tolvaptan).

Ozmotikus diuretikumok

Az ozmotikus diretikumok a vízzel és az ionokkal együtt kiválasztódnak a nefronokban, viszont nem képesek visszaszívódni a vérbe. A nem visszaszívódó ozmotikus anyagok vizet tartanak vissza, így a vizelet mennyisége megnő.

Ozmotikus diuretikumok például az alábbiak:

  • mannit, glicerin: nagyon erős hatású szerek, így akut veseelégtelenségben vagy agyi ödéma esetén használják őket.

Egyéb gyógyszerek, melyek vízhajtó hatással is rendelkeznek

A víz visszaszívása során valójában glükóz és nátrium ionok kerülnek visszavételre a vérbe, a víz pedig passzívan követi a glükózt és a nátriumot. Az SGLT (nátrium-glükóz-kotranszporter) 2 fehérje felel a vesében a glükóz és a nátrium visszavételéért. A fehérjét gátló készítményeket (SGLT2-gátlók) eredetileg a 2-es típusú diabétesz kezelése érdekében fejlesztették ki, de kiderült, hogy vízhajtó hatással is rendelkeznek, mivel gátolják a glükóz és (átmenetileg) a nátrium visszavételét. Az SGLT2-gátlók közé tartozik például az empagliflozin, a dapagliflozin, az ertugliflozin.

Hogyan kell szedni a vízhajtókat?

Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!

Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.

  • Hogyan kell alkalmazni?
  • Meddig kell alkalmazni?
  • Mikor kell alkalmazni?
  • Milyen dózisban kell alkalmazni?

A vízhajtók mellékhatásai

Mint minden gyógyszernek, a vízhajtóknak is vannak mellékhatásai. Az itt jelzett mellékhatások általánosak, az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!

A vízhajtók mellékhatásai többek között az alábbiak lehetnek (hatóanyagtól függően):

  • a vér ionháztartásának megváltozása: A különböző hatóanyagok különböző ioncsatornákra hatva, különböző ionok kiválasztását fokozzák vagy éppen gátolják. Ez sok esetben mellékhatásokkal járhat (pl. káliumszint csökkenése – izomgörcsök, nátriumszint csökkenése – vérnyomáscsökkenés);
  • dehidratáció;
  • vércukorszint növelése;
  • fáradtság;
  • vesekőképződés;
  • sav-bázis egyensúly zavara (metabolikus acidózis vagy alkalózis).

A vízhajtók és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai

Amennyiben más gyógyszert is szed, véralvadásgátló alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!

A vízhajtók többek között az alábbi gyógyszerekkel és étrendkiegészítőkkel lépnek kölcsönhatásba:

  • vérnyomáscsökkentők: diuretikummal együtt alkalmazva a hatásuk összeadódhat és a vérnyomás túlzott csökkenését okozhatják;
  • bizonyos szívgyógyszerek (digoxin, sotalol): szívműködési zavarokat okozhatnak együtt alkalmazva (az ionszintek egyensúlyának megváltozása miatt);
  • hashajtók: felborulhat a szervezet só-víz háztartása;

Mivel a vízhajtók sok gyógyszerrel lépnek kölcsönhatásba, a gyógyszer szedésének megkezdése előtt számoljon be kezelőorvosának a rendszeresen szedett vényköteles és vény nélküli gyógyszereiről, táplálékkiegészítőiről!

Amennyiben vízhajtót szed, az alkoholfogyasztást kerülje!

Elolvasom a cikket