A demográfiai problémáról zajló vitában sok rendkívül fontos kérdésről jelent meg értékes gondolat, javaslat, megoldási ajánlás. Úgy gondolom, hogy a kérdéskör középpontja maga a család, amelynek lényegét és misszióját társadalomépítő közösségként is szükséges alaposan megvizsgálni. Ahhoz, hogy igazán segítő megoldások szülessenek, tisztáznunk kell, hogy mit jelent a család a benne élő felnőttek és gyermekek számára, de ugyanilyen fontos meghatározni, hogy mi a család szerepe és mik a funkciói a társadalomban.
A demográfiai vitában elsősorban a lélekszám-csökkenés megállításának lehetőségeiről, másodsorban a családok anyagi támogatásának módjairól töprengtünk. Azonban úgy gondolom, elsősorban a családi élet megtartásának legfontosabb feltételeit kellene megvizsgálni. A család szereteten és gondoskodáson alapszik, tagjainak kötelezettségei és jogai vannak, a közösségi lét kezdete. Nem tudom, honnan származik az a régóta ismert megállapítás, hogy „amilyen a család, olyan a társadalom”, de a nagy közösség jelenlegi állapotának mai jellemzői igen kaotikus képet mutatnak. Miért is?
Mi veszélyezteti ma legjobban a családok egyben maradását?
– A feminista és globalista erőknek az a világra erőszakolt álláspontja, hogy a nők családért végzett tevékenységét lenézendő cselédmunkává minősítették. Ezzel szemben az édesanyák ezen tevékenysége nagyon összetett, szellemi, érzelmi, szervezési és fizikai munkát egyaránt tartalmazó, feltétlen önzetlenséget és a család létszámától függően egyre növekvő teljesítményt kívánó „munkakör”, ezért abszolút igazságtalan, hogy nem ad méltó jövedelmet és nyugdíjat az erre vállalkozóknak. Ennek egyik következménye, hogy mivel a családért végzett munka nem ad létbiztonságot, egy keresetből pedig nem tud megélni a család, egyre kevesebb nő vállalkozik több gyermek felnevelésére.
– A nők munkába állítása és a mai felgyorsult élettempó miatt a házasságban mind a férfi, mind a nő egyre kevesebb időt tud az otthonában, a magánéletében tölteni. Amikor gyermekek születnek, kritikussá válik a helyzet, mert a következő szülői kötelességeknek (melyek nélkülözhetetlenek a család fennmaradásához), idő hiányában nem tudnak eleget tenni (nagyon röviden): ahogy egykor a szülők is családban nevelkedtek, saját életükben egy általuk létrehozott új közösségben kell folytatni gyermekeikkel a családi életet. S bár a család szerepe változik az idők folyamán, alapvető funkciói megmaradnak. A gyermek élete első éveiben itt kell, hogy megtanulja az anyanyelvét, a közösségben élés legfontosabb alapelveit, a jó és a rossz fogalmát, az egymás iránti tiszteletet, az igazmondást, a valahová tartozás tudatát – egyszóval az emberhez méltó élethez szükséges valamennyi ismeretet. (A gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokról bővebben olvashatnak Válaszúton című könyvem címadó fejezetében.) Mindezeket a szülők által nyújtott példa, viselkedési minta által sajátíthatják el legtermészetesebb módon a gyermekek. Ha ez elmarad, a gyermek nem fog tudni nagyobb, ismeretlen közösségekben boldogulni, beilleszkedni, megfelelően viselkedni, elfogadni másokat és elfogadtatni önmagát.
– A szülők feladata az is, hogy gondjaikba vegyék a család idősödő, vagy egyéb okból segítségre szoruló tagjait, s a gyermeknevelésnek is igen fontos pontja ennek ismerete.
– Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a szülők időhiánya miatt, a gyermekek egyre többször kapnak otthon lehetőséget arra, hogy a médiumok ezer csatornán elérhető műsorait korlátozás vagy ellenőrzés nélkül nézzék. Ennek következményeiről, a napi sok órás idegrendszeri terhelésről és a látást-hallást, gondolkodást és lelki fejlődést károsító hatásairól már számos, pszichológusok, orvosok, tanárok által írt tanulmány beszél.
– Mivel a szülők nem tudják megtartani a gyermekek figyelmét, ezeken a csatornákon észrevétlenül érik utol és fertőzik gondolkodásmódjukat a globalisták által erőszakosan terjesztett egészségtelen, természetellenes és erkölcstelen eszmerendszerek, melyekkel szemben ma, amikor a vallásgyakorlás ellen is egyre radikálisabb lépések történnek, csak a család folyamatos figyelme és a gyermekkel való törődés nyújthatna védelmet.
– Látható, hogy csak ez a néhány felsorolt terület, milyen mennyiségű időt és feladatot kívánna a szülőktől, s ezek jelentős hányadát mindig az édesanyák végezték. A gyermek számára legfontosabbról, a szüntelen, szeretetteljes figyelemről, gondoskodásról és a biztonságot nyújtó állandó elérhetőségről pedig még nem is beszéltünk. Ugyanígy nem szóltunk arról, hogy a harmonikus, de legalább normálisnak mondható létezéshez olyan élettér, otthon szükséges, amelyben a család minden tagja jól érzi magát, és amelybe szívesen tér haza, és ez egyáltalán nem csak anyagi kérdés! S ez az élettér is rengeteg feladatot ad a családtagoknak, legtöbbször az édesanyáknak.
– Annak ismeretében, hogy a kétkeresős, teljes munkaidőben dolgozó szülőknek napi 3-4 órájuk marad a fenti kötelességek elvégzésére, elég nyilvánvaló, hogy többségük a legjobb szándékkal sem képes eleget tenni ezeknek a nélkülözhetetlen tennivalóknak. Nagyon sok esetben ez az állandó rohanás és időhiány, megtetézve a napi munka okozta fáradtsággal idézi elő a szülők válásához vezető feszültséget. Ez, a tömegmédia káros dominanciája mellett, tovább rontja a gyermekek helyzetét, mert legtöbbször elveszítik biztonságérzetüket és az otthon nyújtotta egyértelmű hovatartozás érzését.
– Sütő András író mondta egy Földes Annának adott interjúban, hogy a gyermekek azt viszik tovább felnőtt korukban, amit otthon, az édesanyjuktól tanultak, mert „Az aranyabroncs majd minden családban, a miénkben is, az édesanya. Az összetartozás közös, de az összetartásban, úgy érzem, nagyobb rész az Éva keze munkája”.
– S végül az ő szép összegzése a család lényegéről a fenti interjúban: „E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa a család. Jó szava, szelleme, védő szentje a mesebeli hősnek. Aki nélküle indul, nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben. Némelykor épp legutolsó menedék… A család az, ahol zúzmarás időkben titkon ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata.”
A család szerepe a társadalomban
A család a társadalom legkisebb sejtje és a családok összessége alkotja a társadalom szövetét, minőségét, erejét. Mert a családnak alapvető funkciója van a közösségi élet szolgálatában, rendjének fenntartásában, megfelelő jövőjének biztosításában, de nem gyár.
A család legfontosabb szerepe a társadalomban az, hogy az összetartó, egymást mindig segíteni kész kis közösségek száma egyre szaporodjon. Alkosson nagy, erős közösségi szövetet, amely képes biztosítani a társadalomban is az összes erényt, amely a családban kulcsa az egészséges működésnek és a jó közérzetnek.
Biztosítson az ország számára nemzedékről nemzedékre erős identitástudattal, megfelelő értékrenddel, képességük szerinti legnagyobb szakmai felkészültséggel és történelmük, szülőföldjük iránti elkötelezett hűséggel bíró ifjúságot, akik képesek minden időben elhivatottan őrizni a hazájuk rendjét és biztonságát, az emberi élet nem csak anyagi, de szellemi minőségét is. Közülük kell, hogy kikerüljön mindenkor, az ország kormányzására alkalmas, magas képzettségű, szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt szilárd elit.
Mindezekért – úgy vélem –, a társadalomnak érdemes és szükséges megteremteni a fentebb jelzett feltételeket, melyek biztosítják a szülők számára a gyermekek igényes felneveléséhez szükséges körülményeket, és elősegítik a családok egyben maradását.
A szerző nyugalmazott stúdióvezető, író
