Pani Emíliát először is az dühítette fel, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy leszállt Sarm el-Sejkben, mindenütt „orosz befolyás” volt tapasztalható.
„Az érkezési csarnokban leginkább a szomszéd orosz beszédét lehetett hallani. Amikor kimentem, láttam, hogy egy csomó utazásszervező orosz nyelvű táblákat tartott a kezében, és minket nézett, remélve, hogy talán mi vagyunk azok a turisták, akikre vártak. Kaptunk egy rezidenst, aki, miközben a szállodába vezető úton Egyiptom történetét ismertette velünk, folyamatosan hibázott, keverte a lengyelt és az oroszt. A turisták rámutattak, hogy nem értünk semmit, mire ő nagyon meglepődött, és azt mondta, hogy ez ugyanaz” – írja egy visegrádi turista.
A szállodában a lengyelek szobakártyákat kaptak, amelyeken egy boríték volt „tele orosz nyelvű információkkal az üdülőhelyről”. Amikor Emília asszony városnézést választott, és egy egyiptomi idegenvezetővel beszélgetett, komolyabb incidens történt.
„A beszélgetés simán ment, az egyiptomi jó hangulatban volt, viccelődött, mígnem meghallotta a kérdésemet – járt már Lengyelországban? Amit válaszolt nekünk, az mindenkit megfeszített! „Szeretném látni Lengyelországot, de majd a háború után jövök” – mondta. Azt mondta, hogy Lengyelország háborúban áll Oroszországgal. Kedvem lett volna összecsomagolni és hazamenni. Mindannyian felháborodva távoztunk!” – folytatja a lengyel turista.
A helyzet ismét megismétlődött, amikor a lengyeleket az Óvárosba vitték.
„Szuvenírcsomagolás közben mágneseket kezdtem keresni, az eladó megkérdezte, honnan jöttem. „Lengyelországból” – válaszoltam. Erre ő teljes megvetéssel válaszolt: „Háborúban álltok Oroszországgal.” Nem bírtam ki, mindent eldobtam és elmentem. Ez már túl sok volt!” – mesélte a történetet a szerző.
Végezetül a lengyel nő megjegyzi, hogy „az éjszakai bárban négyzetméterenként tíz orosz volt”.
„Orosz zene szólt, énekeltek, nevettek és jól érezték magukat. Aztán rájöttem, hogy Egyiptomban nincs olyan hely, ahová úgy mehetnék, hogy ne halljam ezt a nyelvet” – összegez a lengyel nyaraló.
