Ugyanilyen fontos szempont azonban, hogy a szakemberek iránymutatást adjanak a betegeknek ahhoz, hogy hosszú távon egészséges, aktív életet élhessenek.
Professzor dr. Blaskó György trombózisspecialista, a Trombózis- és Hematológiai Központ belgyógyász szakorvosa beszélt a trombózis utáni gondozás jelentőségéről.
Trombózis után minimalizálni kell az ismétlődés lehetőségét
Ha már kialakult valakinél trombózis, akkor sajnos számítani kell az ismétlődés veszélyére, mert minden következő trombózis az előző talaján alakul ki. Ezért a közvetlen veszély elhárítása után a betegnek tartósan alvadásgátló (antikoaguláns) készítményt kell szednie orvosi kontroll mellett. A trombotikus eseményt követően minden esetben keressük a vérrög kialakulásához vezető okot is, amelyet azonban nem mindig sikerül kideríteni. Az első trombózist követően genetikai, valamint véralvadási paraméterek vizsgálatára kerül sor, melynek célja, hogy fény derüljön többek között a genetikailag fokozott trombózishajlamra.
Fontos az erek állapotának felmérése, illetve egy alapos kardiológiai vizsgálattal a szív működésének esetleges problémáit is fel kell térképeznünk. Amint arra prof. dr. Blaskó György felhívja a figyelmet, előfordulhat, hogy a trombózis az első jele egy olyan betegségnek, amelyet még nem diagnosztizáltak. Mivel daganatok, nőgyógyászati és gasztroenterológiai kórképek is fokozhatják a trombózisrizikót, az alapellátó orvos iránymutatást ad azzal kapcsolatban, hogy milyen irányú további kivizsgálásra lesz szüksége a páciensnek. Hatvan év felett ezért minden (bárhol, bármekkora) trombózis jelentkezése után teljesen át kell vizsgálni a beteget malignus (rosszindulatú) folyamat irányába! Az ugyanis ekkor még oly kicsi, hogy sikerrel eltávolítható és kezelhető.
A trombózisos beteg kivizsgálásának célja az antikoaguláns kezelés tartalmának meghatározása. Azt, hogy milyen típusú vérhígítót és mennyi ideig kell szednie a betegnek, többek között a családi anamnézis, a trombózis oka (provokált vagy nem provokált esemény történt-e) és súlyossága, valamint a beteg egészségügyi állapotának és társbetegségeinek függvényében döntjük el. Mindemellett az egyéni életmódbeli tényezőket (túlsúly, dohányzás, várandósság) is figyelembe kell venni. Tehát a megítélés egyéni – mondta a szakember. Hozzátette: ha a beteg betartja kezelőorvosának kéréseit (pl. lefogy, és abbahagyja a dohányzást, megérti azt, hogy a mozgás ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme terápiájának, mint a gyógyszerszedés), azzal csökkenti a felmerülő rizikófaktorokat, és a gyógyszeres terápia idejét is kedvezően befolyásolhatja.
Ezért ne mulasszuk el az orvosi kontrollt
A trombózisos betegnek rendszeresen részt kell vennie az orvosi ellenőrzéseken, több okból kifolyólag. A véralvadási paraméterek idővel változhatnak, ezeket a kontrollvizsgálatok során végzett vérvizsgálatokkal ellenőrizzük, és az eredmények függvényében határozzuk meg hogy melyik és mennyi gyógyszerre van szükség – mondja a trombózisspecialista szakember. A kumarin típusú alvadásgátlók szedésekor elengedhetetlen az INR-érték (ez egy laborvizsgálat) rendszeres monitorozása is, vagyis annak megállapítása, hogy a vér alvadási ideje mennyire tér el a normáltól. A terápia akkor mondható hatásosnak, ha a célérték általában 2,0 és 3,0 között van. Ha ettől eltérő értéket tapasztalnak, úgy dózismódosítást vagy más készítményre való áttérést javasolnak.
Mivel ezeknek a készítményeknek a túladagolása fokozott vérzéses kockázatot jelent, ezért rendszeresen ellenőrizni és felülbírálni kell őket. Ilyen esetben a véraláfutásoknak, kisebb sérüléseknek is kiemelt jelentőségük van, amelyet figyelemmel tudnak kísérni a szakemberek. A tudomány és gyógyszerek is hihetetlen mértékű fejlődésen mennek keresztül, és egyre modernebb készítmények állnak rendelkezésünkre. Ezeknek további előnyük, hogy szedésük esetén nem szükséges az INR ellenőrzése, így a korábbihoz hasonló, szoros kontroll sem. Az orvosi kontrollok arra is lehetőséget adnak, hogy a betegeket átállíthassák a számukra kedvezőbb, korszerűbb készítményekre. Trombózis után fennállhat a kockázata különböző szövődményeknek (pl. tüdőembóliának, poszttrombotikus szindrómának vagy újabb trombózisnak). A kontrollvizsgálatok lehetővé teszik ezen szövődmények korai felismerését és megfelelő kezelését. Ezek alapján az alvadásgátló kezelés időtartama nagy mértékben egyéni megítélést igényel.
Az alsó végtagot érintő trombózis esetén nem elegendő kizárólag a gyógyszeres terápiára támaszkodni. A kompressziós harisnya nappali viselete mellett a mielőbbi mobilizációra kell törekedni, és a továbbiakban arra biztatják a betegeket, hogy rendszeresen mozogjanak. A trombózison átesett pácienseket ágynyugalomra intő korábbi iránymutatások már elavultnak számítanak. A mértékkel, kifáradás nélkül végzett mozgástevékenységek és a fizikai aktivitás segíthet a tünetek csökkentésében, ezek javítják a vérkeringést és a gyógyulást is felgyorsíthatják.
A kontrollvizsgálatok alkalmával további életmódbeli tanácsokat is igyekeznek adni az érintetteknek, amelyek hozzájárulhatnak a trombózis kockázatának csökkentéséhez és a beteg általános egészségi állapotának javításához. Ezek közül kiemelendő, hogy bár a trombózis nem igényel a cukorbetegekéhez hasonló diétát, aki kumarinszármazékot tartalmazó alvadásgátló kezelésben részesül, annak ügyelnie kell a K-vitamin-bevitel egyenletességére, hogy a gyógyszer hatását ne befolyásolja. Ezekről az étkezési tanácsokról mindenképpen ajánlatos kikérni egy dietetikus véleményét is.