Nagyon fontos – szó szerint létkérdés –, hogy magabiztosan felismerjük a biztonságos és káros bogyók közötti különbségeket, mivel vannak, amelyek pusztán csak ehetetlenek, míg mások mérgezőek. Az alábbiakban a 10 leggyakrabban előforduló erdei bogyós növény listáját találhatja meg a legkevésbé mérgezőtől a legveszélyesebb, akár halált okozóig.
1. Fekete ebszőlő vagy fekete csucsor (Solanum nigrum)
A fekete csucsor a világ számos részén megtalálható, beleértve Európát, Ázsiát és Észak-Amerikát. Általában bolygatott talajokon nő, a kertekben, az utak szélén és a nyílt területeken. A burgonyafélék családjába tartozó gyomnövénynek mára már a gyomirtó szerekre rezisztens változatai is kialakultak. Míg érett bogyóit néha a hagyományos orvoslásban is használják, a növényt nem ajánlják emberi fogyasztásra potenciálisan mérgező összetevői miatt. Egyes madárfajok azonban nyugodtan megehetik a bogyókat, elősegítve a növény magvainak szétterülését.
2. Lonc (Lonicera spp.)
A loncfajok olyan kúszó cserjefélék, amelyek az északi félgömbön honosak. 135-180 fajuk ismert, ezekből 100 faj Kínában, 20-20 faj pedig Indiában, Európában és Észak-Amerikában elterjedt. Élénkvörös vagy narancssárga bogyói az emberre enyhén mérgezőek, lenyelésük esetén gyomor-bélrendszeri panaszok jelentkezhetnek, de sok madár károsodás nélkül elfogyasztja őket.
3. Fagyal (Ligustrum spp.)
Az általában sövényként használt fagyal ősszel fekete vagy sötétlila bogyókat hoz. Az Európában, Ázsiában és Amerikában széles körben elterjedt bogyók mérgezőek, hányingert, hányást és hasi fájdalmat okozhatnak.
4. Amerikai alkörmös vagy amerikai karmazsinbogyó (Phytolacca americana)
Az amerikai alkörmös jellemzően az Egyesült Államok keleti részén, Kanada egyes részein és Európa néhány régiójában fordul elő. Elsősorban a nyílt területeken, utak mentén és bolygatott területeken nő. A növény sötétlila bogyói rendkívül mérgezőek az emberekre és az állatokra, de az olyan madarak például, mint a gyászgalambok gyakran megeszik őket, elősegítve a magvak terjedését. Fagyérzékeny növény ugyan, de a gyökeréről könnyen újra kihajt. Hazánkba a mediterrán térségből került, ahol egykoron festőnövényként, dísznövényként ültették. Régebben ételfestékként és borszínezékként is használták.
5. Magyal (Ilex spp.)
Európa, Észak-Amerika és Ázsia régióiban honos. A fajai kisebb fák, cserjék. A többségük örökzöld, néhány faj azonban lombhullató. Sötétzöld levelei bőrneműek, a legtöbb fajé szúrós szélű. Általában az erdőkben és az erdőszéleken találhatók, az árnyékos vagy részben árnyékos területeken virágoznak. A magyal fényes piros bogyói nem fogyaszthatók az ember számára, mert hányást és hasmenést okozhatnak. Viszont nagyon értékes téli táplálékforrást jelentenek a madaraknak, például előszeretettel esznek belőle a feketerigók, a sárgarigók és a vörösbegyek.
6. Bodza (Sambucus spp.)
A bodzanövények Európában, Észak-Amerikában és Ázsia egyes részein fordulnak elő, főként az erdőkben és a patakok mentén nőnek. A nyers és éretlen bogyók veszélyesek lehetnek az emberre a cianogén glikozidok miatt, a madarak – például a feketerigók és pintyek – azonban biztonságosan fogyaszthatják őket a magas tápanyagtartalmuk miatt. A teljesen érett és megfelelően megfőtt bogyókból olyan szirupok, lekvárok és borok is készíthetők, amelyek gazdag ízük és potenciális egészségügyi előnyeik okán méltán népszerűek.
7. Boroszlán (Daphne spp.)
Az Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában őshonos Daphne fajok megtalálhatók erdei területeken és kertekben díszcserjékként. A boroszlánnak 50 különböző fajtája ismert, néhány közülük lombhullató, de vannak örökzöldek is. A növény apró, fényes bogyós fürtöket hoz létre, amelyek az emberre nagyon mérgezőek, de egyes madarak ártalom nélkül megehetik őket, hozzájárulva a növény magjainak szétterjedéséhez. A Daphne minden része rendkívül aktív toxinokat tartalmaz, amelyek legnagyobb koncentrációban a kéregben és a bogyókban fordulnak elő. A bogyók élénk színei gyakran vonzzák a gyerekeket, így ha Daphne van a kertünkben, tartsuk távol őket tőle. Már egyetlen bogyó elrágása is intenzív égést okozhat a torokban és a szájban. Néhány bogyó elfogyasztása gyomorrontást, fejfájást, hasmenést, delíriumot, görcsöket okozhat.
8. Ebszőlő csucsor vagy keserű csucsor (Solanum dulcamara)
Az ebszőlő csucsor egy évelő szőlő, ami Európában és Ázsiában őshonos, de széles körben elterjedt Észak-Amerikában is. Ez a növény szereti a nedves, árnyékos környezetet, vizes élőhelyeken, erdők szélén és a folyópartok mentén él. Ősszel kicsi, fényes bogyókat hoz (a vöröstől a liláig terjedő színekben), amelyek nagyon mérgezőek az emberekre és a háziállatokra egyaránt. Szolanint és más mérgező alkaloidokat tartalmaznak, amelyek elfogyasztva olyan tüneteket okozhatnak, mint az émelygés, hányás, hasmenés, súlyos esetekben légúti vagy neurológiai problémák. Annak ellenére, hogy a bogyók az emberre mérgezőek, a madarak mégis fogyasztják, elősegítve a magvak szétterülését.
9. Békabogyó (Actaea spp.)
A vörös békabogyó (Actaea rubra) és a fehér békabogyó (Actaea pachypoda) a rendkívül mérgező növények körébe tartoznak, Észak-Amerikában és Európában őshonosak. Főként árnyékos, nedves környezetben nőnek. Élénkpiros vagy fehér bogyóikban erős méreganyagok vannak, amelyek súlyos gyomor-bélrendszeri zavarokat okozhatnak és életveszélyes szívproblémákhoz vezethetnek. Vonzó megjelenésük megtévesztő, így vadon különösen veszélyesek.
10. Nadragulya (Atropa belladonna)
A nadragulya őshonos Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, gyakran nő erdőkben, tisztásokon, ösvényeken. A harang alakú lila virágairól ismert évelő növény fényes fekete bogyókat terem, ezek rendkívül mérgezőek az emberre, erős alkaloidokat, atropint és szkopolamint tartalmaznak. Ezek az anyagok sokféle tünetért felelősek, ide értve a homályos látást, a hallucinációkat – lenyelés esetén akár halált is okozhatnak.
