Igen, hajdanán fényes jövőt ígértek nekünk az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk idején. Na jó, bécsi cukrászdát is, de ezt most hagyjuk, maradjunk a jelen idejű gondoknál. Ugyanis megint jönnek, riogatnak! Hogy kik? Hát a magasságos Európai Unió okosai. A napi sajtóban jelent meg ugyanis az a szerény mondat, miszerint népünknek, pontosabban az EU-nak is fel kell készülnie arra, hogy szembeszáll Oroszországgal 6-8 év múlva. Hogy miért éppen 6-8 év múlva, arra nem tudok válaszolni, inkább azt tanácsolom, hogy kérdezzék meg erről a világ egyik legkártékonyabb, magát politikusnak valló illetőjét, akit úgy hívnak, hogy Ursula von der Leyen. Ő csak tudja, tudnia kell, hiszen benne van a szuper-elitben, csak éppen senki sem magyarázta el nekünk érthetően és hitelesen, ugyan mivel is érdemelte ki azt a pozíciót, amelyet még mindig betölt? A nálam milliószor jobban tájékozott emberek – elsősorban a politikával hivatásszerűen foglalkozók – jó volna, ha választ adnának erre az egyszerű kérdésre. Tehát arra, mivel is indokolható, miféle érdemek támasztják azt alá, hogy ez a hölgy szereplője legyen a világpolitikának? Civil gondolkodással csak egyetlen magyarázatot tartanék hitelesnek, nevezetesen, hogy a politikában is – sajnos – szükség van bábokra. Külpolitikában és belpolitikában egyaránt.
No, de hagyjuk is abba a káderlapok iránti érdeklődésünket, foglalkozzunk inkább azzal, hogy vajon miként is kell – kellene – felkészülnünk erre a 6-8 év múlva (miért épp akkor?) Oroszország ellen elindítandó háborúra? Ki ad erre majd utasítást? Továbbá vajon milyen pénzügyi feltételeket szabnak meg a ránk parancsolt háborúra való felkészüléshez? Vajon addig elmagyarázzák-e, hogy miért pont 6-8 év múlva kell hadba küldenünk „uniós” seregeinket? Egyáltalán, miképpen lehet már most felkészülni az egész Európának egy 6-8 év múlva „esedékes” katonai konfliktusra? Mi erre a magyarázat?
Nos, magyarázat, legalább is a normális civil emberek számára, nincsen. Nem is hiszem, hogy lesz. Mint ahogy a magasságos Európai Unióban eddig sem volt. Semmilyen problémára nem volt, miként semmilyen világhelyzetre sem. Háborúk hálójában élünk egy jó ideje már, a nemzetközi helyzet is egyre inkább fokozódik. (Virág elvtárs már rég megmondta, neki legalább igaza lett.) Ma olyan háborúkat vívunk, amelyeket a „vezérek” nem a csatatéren, s még csak nem is annak közelében irányítanak, hanem bunkerekbe bújva, onnan kikiabálva, s persze az innen-onnan érkező pénzbeli segélyeket a maguk hasznára, például kastélyvásárlásokra, szuperdrága divatszalonok termékeire fordítják.
Fényes jövő vár tehát ránk, mondhatjuk gúnyosan, csak éppen nem tudjuk, hogy mennyi ideig kell várnunk arra a fényes jövőre, amit oly sokszor megígértek nekünk. Ugyanis a jövő ez idő tájt meglehetősen homályos, már csak azért is, mert egyelőre semmi jel nem mutatja, hogy az Unió és számos európai ország báb-vezetői bármiféle pozitív cselekedetre képesek lennének, azt leszámítva, hogy most „belengették” a 6-8 év múlva várható Oroszország elleni harcot. Ez tényleg maga lenne a fényes jövő? Szóljon, ha valaki azt tapasztalta, hogy van valódi és normális jövőképe az Uniónak. Hiába írja meg például számos vagy inkább számtalan szakértő, hogy miközben itt, Európában a kiprovokált ukrán-orosz háború árnyékában szerencsétlenkedünk, addig Közép-Ázsia gazdasága virágzik az Oroszország elleni szankciók következtében, Von der Leyen társaságában ez nem téma. Inkább Magyarországot szidják, bírálgatják, büntetgetik rendületlenül, mert háborúellenes és migrációellenes, meg azért, mert egyáltalán még létezik
Hogy tótágasra állt a világ, az cáfolhatatlan. Normális és tisztességes embernek ez nem kétséges. Miként az sem, hogy hiába létezik nemzeti érdek, ez a világ urait nem érdekli, s nem is hagyják érvényesülni. Kaptunk ebből már leckét éppen eleget. Szeretnék mélyen hinni abban, hogy Isten nem ver bottal. Valaki, vagy inkább valakik egyszer már csak észreveszik itt, Európában, hogy ez az Európa már rég nem az, aminek lennie kellene. Nemzetek Európája? Európai értékek? Nemzetek kultúrája? A vallás és hit tisztelete? Keresztény erkölcs? Viccelni tetszettek, ugye, amikor ezekkel a szép fogalmakkal húzták el a mézesmadzagot az orrunk előtt? Számtalan tény (lásd párizsi olimpia például) bizonyítja, hogy valóban vicceltek. És viccelnek ma is. Hogy miért hagyjuk? Nos, erre nem tudom a pontos választ. Márpedig meg kellene találni. Közösen és nagyon határozottan. Ha ez nem történik meg, akkor nemhogy fényes jövő, hanem semmilyen jövő nem vár Európára. S lesz a helyén egy végtelenül beteg, káoszba süllyedt, embertelen világ. Mert Isten tényleg nem bottal ver.
A szerző újságíró
