2024. október 12. szombat. 8:1
Frissítve: 2024. október 12. 8:6
„Ideje kiadni az európai elfogatóparancsot Orbán Viktor ellen” – ezt találta mondai Daniel Freund a magyar miniszterelnök Európai Parlamentben elhangzott beszéde után. A német zöldpárti EP-képviselőnek nem ez volt az első őrjöngéssel egybekötött vaskos kijelentése. Azt is mondhatnánk, hogy ez már beteges, mert mi másnak nevezhetnénk azt a viselkedést, ha valakinek mindenről Orbán Viktor jut eszébe.
Freund úr – ez a megszólítás ebben az esetben csak és kizárólag a kötelező udvariasság okán került „papírra” – elmeállapotán lépjünk gyorsan túl, mert felesleges elemezni egy olyan kijelentés tartalmát, amelynek realitása a nullával egyenlő. Viszont az elfogató paranccsal való fenyegetés azért nem véletlenül került bele a „méregzöld” politikus szóhasználatának repertoárjába.
A diktatúrák általában először az agyakat igyekeznek „megdolgozni”, hogy aztán a tetteiket a „meggyúrt” embertömeg természetesnek vegye. Volt itt már minden és minden is, például Putyint is őrizetbe akarják venni, ami azért a nyugati politika szellemi leépülésének a netovábbja.
Most akkor térjünk vissza Daniel Freund személyére. Ő annak a Zöldek pártnak az EP-képviselője, amely a szeptemberben tartott három keletnémet tartományi választáson csúnyán leszerepelt. A „csúnya” a legenyhébb kifejezés a hatalmas bukásra. Türingiában és Brandenburgban a Zöldek be se kerültek a tartományi törvényhozásba, Szászországban is csak néhány tizeddel kaptak többet öt százaléknál. Ezzel párhuzamosan tarolt a migránsellenes Alternatívát Németországnak (AfD) párt.
Mindez pont azért történt, mert az eszement „migránssimogatás”, a teljesen kudarcos alternatív energiák bevezetésének terve és gyakorlata, Ukrajna feltétlen, időhatárok nélküli támogatása, valamint a genderlobbi kiszolgálása nem kell a németek nagy részének.
Közelítsük meg a kérdést arról az oldalról, hogy egy törvényesen megválasztott uniós miniszterelnökkel kapcsolatban az elfogatóparancs szóhasználatának szövegösszefüggései nagyon is egy diktatúra kommunikációs készlettárát idézi fel.
Már hallom az ellenvéleményeket, amelyek túl erősnek, a valóságtól való elrugaszkodásnak tartják, hogy Németország esetében a diktatúra kifejezést használjuk. Arra, ami ma ott történik, a magyar nyelvnek nincsen enyhébb. a helyzetet mentegető kifejezése. Mert Daniel Freund minden konkrét bizonyíték nélkül követelt retorziót, csak úgy bemondásra. Akkor ezt hogyan nevezzük?
Lassan ez lesz a gyakorlat a német politikai életben. Mert mi történik az egyre erősebb, a fősodor pártjainak komoly kihívást jelentő, határozottan migrációellenes Alternatívát Németországnak (AfD) párttal? Nincs bizonyíték ellene, hogy veszélyt jelentene Németország belbiztonságára. Az igazi veszélyt éppen a berlini koalíció pártjaira – szocdemek, szabaddemokraták, zöldek – jelenti. Éppen ezért be akarják tiltani.
A hagyományos pártok rettegnek attól a gondolattól, hogy az AfD a jövőre esedékes parlamenti választásokon úgy megerősödik, hogy Németországban az politikai válságot okoz. Éppen ezért már több német tartományban az ügyészség vizsgálatot folytat az AfD ellen, hogy bizonyítható legyen az állam veszélyeztetettsége, amely jogalapot szolgáltatna a párt betiltására. Most jutottunk el odáig, hogy a „betiltási” hullám országos szintre emelkedett. Az ezzel kapcsolatos indítványt Marco Wanderwitz szász CDU-s képviselő dolgozta ki, aki egy éve azon munkálkodik, hogy elegendő parlamenti képviselőt gyűjtsön maga köré az AfD betiltásához.
Jelenleg ott tartunk, hogy összejött az indítvány benyújtásához szükséges 37 támogató aláírás. Ettől kezdve minden azon múlik, hogy a parlamentben meglesz-e a javaslat támogatásához a szükséges többség.
Vagyis koholt vádak alapján ki akarnak zárni egy politikai pártot a demokratikus választásokból, csak azért, mert más a véleménye, mint a globalista hagyományos pártoknak.
Manapság így működik a demokrácia.
A szerző főmunkatárs
