A mai értelemben vett „hadifogoly” kifejezést Angliában a 17. századig vezetik vissza, ám Rémy Ambühl, a Southamptoni Egyetem tanára nemrégiben fedezte fel, hogy már két és fél évszázaddal korábban is használták. Egy 1357-ből származó bírósági iratban említik meg a franciaországi Ventadour grófja, Bernard nevét, aki III. Eduárd angol király fogságában volt mint prisoner du guerre. Abban az időben az anglonormann nyelv volt használatban a bíróságoknál, és ez a dokumentum is ezen a nyelven íródott.
Bernard egyike volt annak a mintegy kétezer francia katonának, akiket az 1356-os poitiers-i csatában ejtettek foglyul – a francia királlyal, II. Jánossal együtt. A gróf eredetileg a király fiának, a Fekete Hercegnek a közeli tanácsadója, Burghersh első bárója, Bartholomew rabságában volt, ám ötezer fontért eladták III. Eduárdnak.
Manapság, az 1949-ben kelt genfi egyezmények szellemében, a hadifoglyokat elvileg biztonságos körülmények között és az emberi jogaikat is figyelembe véve kell fogva tartani, mint Rémy Ambühl kifejtette: „ám a középkorban kizárólag gazdasági értelemben volt értéke az életüknek, uruk kegyelmétől függött a sorsuk.”
Női hadifogoly a máglyán
A lovagi hagyományok értelmében, amint a fogoly hűséget fogadott fogságba ejtőjének, és a megfelelő, lojális magatartás mellett kötelezte el magát, az utóbbi az urává vált. Ennek fejében az úr köteles volt megkímélni, sőt megvédeni a fogoly életét, és „ésszerű” váltságdíj fejében szabadon bocsátani.
Az angol katonák viselkedését szabályozó királyi dekrétumok azonban lerántják a leplet a kegyetlen valóságról. Az egyik rendelkezés előírta, hogy a katona nem veheti el a bajtársa által fogságba vetett személy életét – ha mégis így tesz, csupán kompenzálnia kell az illető veszteségét.
Jeanne d’Arc esete ékes bizonyítéka a középkori hadifoglyokkal kapcsolatos pragmatikus szemléletnek. Őt tekintik a legelső női hadifogolynak, ennek következtében törvényesen és jogosan adhatták el foglyul-ejtői, a burgundiak. Ám ez a státusz semmiféle védelmet nem jelentett számára, így megvásárlása után gond nélkül máglyára küldhették 1431-ben az angolok.
„Természetesen jóval a 14. század előtt is léteztek hadifoglyok, ám az új kifejezés megjelenése a középkorban előtérbe hozta a fogoly gazdasági értékét, s e felfogás mögött ott lapult a fogoly urának tulajdonjoga” – szögezi le a történész.
Idővel a hadifogoly jelentése újabb változásokon ment keresztül, amelynek meghatározása és értelmezése további kutatások tárgya lehet.
