Emlékkonferenciát szervezett a Magyar Corvin-lánc Testület az első elnökeként is szolgáló Nemeskürty István professzor szerteágazó, gazdag életpályájáról és nemzetépítő munkásságáról – közölte lapunkkal a szervezet. Mint írták, az esemény megnyitóján Maróth Miklós professzor, klasszika-filológus, orientalista, a Magyar Corvin-lánc Testület tagja egyebek mellett arról beszélt, Nemeskürty István hazaszeretetében sokunk példaképe lehet. Mint mondta, nevezett a magyar történelmi folytonosságénak visszaállítója volt, akitől megtanulhattuk, hogy a történelmi múlt objektív megítélésén alapuló emlékezetpolitika nélkül nincs egységes nemzettudat, nincs múltját bátran vállaló nemzeti közösség.
Utalt arra is, Nemeskürty professzor olyan gondolatokat mert felvetni, amelyekkel katartikus folyamatokat indított el, a megtisztulást, a tisztánlátást szolgálva. Vallotta, hogy a magyarság számára elfogadhatatlan az a létezési forma, amelyben „nem mi alakítjuk sorsunkat, hanem velünk történik valami”. Történelmünk során sokszor bebizonyosodott, hogy azokra a korszakokra lehetünk büszkék, amikor nem történelmünk szabta meg jellemünket, hanem jellemünk alakította a sorsunkat – fogalmazott Maróth Miklós.
Az eseményen első előadóként Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész, az MTA doktora, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója előadását több, a történészek által is olvasott, időnként azonban vitatott művének a felsorolásával kezdte. Ezek többek között Ez történt Mohács után, Requiem egy hadseregért, Krónika Dózsa György tetteiről. Híradás a Mohács előtti időkről, Búcsúpillantás. A Magyar Királyság és kormányzója, 1920–1944 című művek kerültek szóba. Szakály Sándor megítélése szerint, amikor Nemeskürty István történelemmel foglalkozott, az egykori hazafias nevelés mutatkozott meg benne, és ilyen szempontból közelített a múltunkhoz.
Elmondta, Nemeskürty István történelemmel való kapcsolatában, illetve a történelem területéhez kapcsolódó munkájának a közreadásában az a leglényegesebb, hogy mindig megtalálta azokat a témákat, amelyeknek valamilyen szinten aktualitásuk volt, és megpróbálta ezeket oly módon közzétenni, hogy átmenjenek a hatalom éles szűrőin, de ugyanakkor újdonságot is adjanak az olvasóknak. Kiemelte, Nemeskürty István a történelmi ismeretterjesztés felkent apostola volt, aki rendkívül széles körű ismerettel, érdeklődési körrel és felkészültséggel rendelkezett. Felkészültsége és nyelvismerete lehetővé tette számára, hogy ne csak magyar, hanem idegen forrásokat is olvasson, és véleményt formáljon.
Második előadóként Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora volt. Mint kifejtette, bár Nemeskürty nem volt teológus, nem is akart az lenni, de művelt hívő és komolyan vallásos ember volt. A segédpüspök véleménye szerint a hit és a mindennapi élet, a teológia és a többi tudomány – nemcsak a természettudományok, hanem a humán tudományok is – mára igen elszakadtak egymástól. Kiemelte, Nemeskürty István ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek még volt személyes és pozitív tapasztalata arról a világról, amelynek a hit és a vallás természetes része volt. Írásaiban – amelyek közül többet megemlített – gyakran jelent meg a hit, a kötelesség, valamint a remény élesztésének fontossága. Hitvallása sokszor összefonódott a magyarság sorskérdéseivel, azt gondolta, a hit és a vallás elengedhetetlen a nemzeti öntudat megőrzéséhez.
A konferencia pódiumbeszélgetéssel folytatódott Nemeskürty István irodalomtörténészi kutatásainak és történelmi témákkal jegyzett írói munkásságának jelentőségéről. A moderátor Szentmártoni Szabó Géza PhD, Klaniczay Tibor-díjas és Napút-díjas irodalomtörténész, a Régi Magyar Költők Tára 16. századi sorozatának szerkesztője, egyetemi oktató volt, míg a beszélgetésen részt vett Szakály Sándor valamint Bene Sándor Artisjus-díjas irodalomtörténész, egyetemi docens.
A pódiumbeszélgetésen a résztvevők Nemeskürty István életének és munkásságának különböző aspektusait érintették, különös tekintettel irodalmi és történelmi kutatásaira, amelyekben a régi magyar irodalmi nyelv és a magyar nemzeti öntudat kapcsolódása kiemelt szerepet játszott. Az előadók méltatták Nemeskürty sajátos történészi és irodalmári megközelítését, valamint provokatív gondolatait, különösen a magyar történelem olyan sorsfordító eseményeivel kapcsolatban, mint az 1541-es budai események és a doni katasztrófa.
A program Nemeskürty István filmproduceri munkásságának jelentőségéről folytatott pódiumbeszélgetéssel zárult.
A konferencia zárásaként Maróth Miklós professzor személyes benyomásait osztotta meg Nemeskürty Istvánról. Hangsúlyozta, hogy Nemeskürty egyedülálló gondolkodó volt, aki mert eltérni a megszokott iskolai bölcsességektől, tényekre alapozva dolgozott, és nemzeti érzéseinek köszönhetően együtt tudott rezegni a magyar lélekkel. Kiemelte, hogy Nemeskürty hatása ma is érezhető, és reméli, hogy életművét újra felfedezik a filmes világban is.
