A NASA Sugárhajtású Laboratóriuma (JPL) által végzett kutatás során egy nátriumfelhő került a figyelem középpontjába, amely egy exobolygó – egy Szaturnusz-méretű gázóriás, a WASP–49 b – közelében található, de mozgása nincs teljesen szinkronban a planétáéval. Ez hasonló jelenség, mint amilyet a Naprendszerünkben a Jupiter holdja, az Io körül figyeltek meg, ahol gázokból álló felhők keletkeznek a hold vulkáni aktivitása miatt – írja a NASA által kiadott sajtóközlemény.
Hogyan utalhat a nátriumfelhő egy távoli hold létezésére?
A nátriumfelhőt 2017-ben észlelték először, amely felkeltette Apurva Oza, a kutatás egyik vezetőjének figyelmét. Oza és csapata évek óta vizsgálja, hogyan lehet exoholdakat kimutatni vulkanikus aktivitásuk alapján. Az Io, amely a Naprendszer legvulkanikusabb égitestje, folyamatosan okádja ki magából a kén-dioxidot, nátriumot és más gázokat, amelyek hatalmas felhőket alkotnak a Jupiter körül. Ez a jelenség akár ezerszer nagyobb felhőt eredményezhet, mint maga a Jupiter.
Hasonló elgondolás alapján felmerült, hogy az exobolygó körüli nátriumfelhőt is egy láthatatlan vulkanikus hold hozhatja létre.
A kutatók becslése szerint a nátriumfelhőt egy olyan forrás produkálja, amely százezer kilogramm nátriumot bocsát ki másodpercenként. Ez a mennyiség túl nagy ahhoz, hogy a nátriumban egyébként szegény bolygó vagy a csillaga hozná létre, és így valószínű, hogy egy vulkanikus hold állhat a háttérben. A felhő mozgása is szokatlannak mondható: a megfigyelések szerint gyorsabban mozog a bolygónál, ráadásul ellenkező irányba tart, vagyis egészen biztosan nem a planéta atmoszférájának a része.
Ez a jelenség egy olyan, különálló égitest létezésére utal a rendszerben, amely a bolygó körül kering.
Mire utal a gázfelhő mozgása?
Az ESO (Európai Déli Obszervatórium) nagyon Nnagy teleszkópjával végzett, további vizsgálatok azt mutatták, hogy a felhő a bolygó légkörének felső rétege felett helyezkedik el, hasonlóan a Jupiter körüli Io gázfelhőjéhez. A kutatók számítógépes modelleket is készítettek, amelyek alapján a gázfelhő mozgását egy 2,8 napos keringési idővel rendelkező hold hozza létre.
Ez magyarázatot adhatna arra, időnként miért tűnik el, majd bukkan fel újra a felhő a bolygó mögött.
A kutatók ugyanakkor további megfigyeléseket terveznek, hogy megerősítsék a felhő mozgásának pontos okait, de a jelenlegi bizonyítékok nagyon ígéretesek. Rosaly Lopes, a kutatás egyik társszerzője szerint egy exohold felfedezése különleges jelentőséggel bírna, és a Naprendszerünkben létező, vulkanikus holdak, mint az Io is, arra utalnak, hogy ilyen típusú égitestek valóban létezhetnek.
Haldokló holdat találhattak a NASA kutatói
A kutatók szerint ha a WASP–49 b valóban rendelkezik egy vulkanikus holddal, az égitest hosszú távon nem maradhat fenn.
- Az Io vulkánjai a Jupiter gravitációs hatásai miatt működnek, amelyek folyamatosan nyújtják és préselik a holdat, hőt generálva annak belsejében.
Ha a WASP–49 b holdja hasonlóan működik, akkor a bolygó gravitációja miatt a hold fokozatosan pusztul, elveszítve tömegének nagy részét.
A kutatók becslése szerint ez a folyamat végül a hold teljes megsemmisüléséhez vezethet, amely rendkívül erőteljes és pusztító jelenség lenne.
Mindenesetre ha a kutatás eredményei megerősítik a vulkanikus exohold létezését, az alapvetően megváltoztathatja a Naprendszeren kívüli holdakról alkotott képünket. A felfedezés különleges lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megértsük az exobolygók körüli környezetet és a vulkanikus aktivitás szerepét más naprendszerekben.
