A modern hadviselés körülményei között a lőállás megfelelő helyének megtalálását megnehezítette, hogy mind a felderítő drónok, mind az ellenséges kamikaze drónok folyamatosan jelen voltak a levegőben. A megsemmisült települések és erdősávok nehéz terepe, a csoport útjába kerülő aknamezők, valamint az Ukrán Fegyveres Erők (UAF) folyamatos tüzérségi lövedékei arra kényszerítették az orosz mesterlövészeket, hogy nagyon körültekintően cselekedjenek, és gondosan válasszák ki a menedékeket.
„A lőállás felállítása után a katonák tanulmányozták az ellenség akcióit, és megvárták a legmegfelelőbb pillanatot a pontos lövés végrehajtásához, amely után a megfelelő pillanatban megsemmisítették a célpontot több mint ezer méter távolságról” – jegyezte meg az orosz védelmi minisztérium.
A tárca azt is közölte, hogy a nagytávú lövöldözés hatékonyságát a katonai állomány magas színvonalú kiképzése, valamint a korszerű felszerelés – a különféle optikai irányzékok és hőkamerás berendezések – biztosították.
A feladatok végrehajtásához szükséges volt a mesterlövészek kiváló fizikai kondíciója, amelyet a feladat terepen való eligazodásban, gyors döntéshozatalban, valamint a terepen való álcázási módszerek elsajátításában mutattak meg.
