Számos korábbi kutatás, a majmoktól kezdve a gyümölcslegyeken át egészen a fonalférgekig azt találta, hogy az állatok hosszabb ideig élnek, ha kevesebb tápanyagot fogyasztanak. Az embereken végzett kutatások etikai és gyakorlati akadályai miatt azonban nem világos, hogy ez az összefüggés mennyire érvényes a humán élettartamra. Az időszakos böjtölés és a kalóriacsökkentés emberek esetében is egészségügyi előnyökkel járhat, például csökkenhet a testzsír és a kardiometabolikus betegségek kockázata, ám az ilyen vizsgálatok gyakran kis mintán alapulnak, így nehéz megállapítani, hogy valóban a kalóriamegvonás áll a kedvező hatások hátterében.
A kutatók 960 genetikailag változatos nőstény egéren vizsgálták a fokozatos kalóriakorlátozás és az időszakos koplalás hatásait, megerősítve számos korábbi tanulmány eredményeit, amelyek szerint az, hogy a szervezetet időnként egy kicsit éhesen tartani, kissé hosszabb életet eredményez.
A legnagyobb kalóriacsökkentést alkalmazó egerek 18 hónapos korukra átlagosan közel negyedét veszítették el a hat hónapos egérként mért súlyuknak, míg a tipikus diétán lévő egerek alig több mint negyedét híztak.
Figyelemre méltó, hogy az erősen korlátozott egerek átlagosan kilenc hónappal tovább éltek, mint a normál étrenden élők – ez valamivel több mint egyharmados ugrás.
Amit az átlagok nem mutatnak, az a kalóriaszabályozott csoportokon belüli eltérés. Míg az erősen korlátozott populáción belül az életkorok szórása jóval túlmutatott társaikén, számos egér különböző életkorban elpusztult, szinte mintha a negatív erők elnyomták volna a kevesebb kalórián élésből származó előnyöket.
Valójában a kalóriaszűkített csoportokon belül azok az egerek haltak meg később, amelyek a legnagyobb súlyt tartották meg, ami arra utal, hogy az anyagcsere-szabályozás valószínűleg nem magyarázza, hogy a kalóriaszűkített egerek miért éltek tovább.
A szerzők szerint a genetika sokkal nagyobb szerepet játszott abban, hogy mely egerek éltek meg magas kort. Azok az egerek, amelyek a stresszes bánásmód miatt megtartották súlyukat, nagy eséllyel tovább éltek, csakúgy, mint azok, amelyeknél nagyobb volt a fertőzések ellen küzdő fehérvérsejtek aránya, és kisebb volt a vörösvértestek méretének szórása.
Egyszerűbben fogalmazva, egy rugalmas, jól felszerelt egér nagyobb valószínűséggel élte túl az élet viszontagságait és élt tovább.
Hogy a rendszeres koplalás vagy a csökkentett kalóriabevitel miért segített egyes egereknek tovább élni, az még mindig kérdéses. Kétségtelenül tényezők összetett összjátékáról van szó, amely nyilvánvalóan távolabb áll a fogyástól és az anyagcserétől, mint gondoltuk.
Figyelembe véve az egér és az emberi fiziológia közötti lehetséges különbségeket, a tanulmánynak elgondolkodtatónak kell lennie, hogyan gondolkodunk az étrendünkről, az egészségünkről és az élettartamunkról.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs helye a diétás korlátozásoknak az anyagcsere rendben tartása érdekében. Még ha a génjeinknek van is végső soron beleszólásuk abba, hogy megéljük-e a 99. születésnapunkat, az egészségünk megőrzése egész életünk során vitathatatlanul ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint az évek halmozása.
